Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-12-01 / 21. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

7

BETÖLTÖTTE-E KRISZTUS A FELÖLE SZÓLÓ PRÓFÉCIÁKAT?

(Folytatás a 2.-ik oldalról)

hogy az Ő születése és halála és feltámadása és mennybemenetele és SzentLelkének elküldése mind olyan tények, amiket a Krisztus felől századokkal előbb megjósoltak a próféták, és minthogy Jézus valóra váltotta ezeket a próféciákat, következésképpen kell, hogy Ő legyen a Krisztus; nyilvánosan bebizonyították az írásokból, hogy Jézus a Krisztus, következésképpen minden embernek engedelmeskednie kell neki és hinnie kell Ő benne. Péter is így prédikál felőle: “Mind a próféták, ahányan csak szóltak, meg is jövendölték ezeket a napokat.”

Jézus tehát kétségtelenül állítja, hogy Ő betöltötte az Ó-Testamentum próféciáit, ennélfogva Ő a Krisztus, az Isten Fia. Ideje most már, hogy odafordúljunk magukhoz az ó-testa- mentumi próféciákhoz, amikről Jézus azt állítja, hogy Ő betöltötte azokat.

A Bibliának mindjárt kezdetén felfedezhetjük, hogy az olyan könyv, amely egy a jövőben bekövetkezendő nagy eseményre mutat előre. A jövőre vonatkozó ígéreteknek a sorozata mindjárt az evangélium első kijelentésével kezdődik, hogy t. i. az asszonynak a magva meg fogja törni a sátán kígyó fejét. A maga idejében Ábrahám arra nézve kapott ígéretet, hogy az ő magvában — tehát utódain keresztül — áldást fognak nyerni a föld minden nemzetségei. Mózes, a nagy törvény-adó, afelől biztosítja népét, hogy Isten nagy utódot fog állítani közéjük a jövendőben. Még amikor Izráeltől távol voltak, az Isteni Lélek akkor is ennek a titokzatos személynek az eljöveteléről beszélteti őket, mint ahogy Bálám mondja Moáb hegyén: “Látom Őt, de nem most; nézem Őt, de nem közel. Csillag származik Jákobból és királyi pálca támad Izráelből.” Dávid győzelmes uralkodása és utódjának Salamonnak békességes uralkodása mint valami ékkő-foglalat magasztalják fel a jövendőnek azt a még nagyobb Királyát és Országát, azét a Királyét, akinek a neve megmarad örökké és akiben megáldatnak a földnek minden nemzetségei. Az Izráel bukása és népének fogsága idején élt nagy próféták már olyan szenvedő és megváltó szolgáról vagy Messiásról kezdenek beszélni, aki szenvedésén és halálán keresztül vezeti el népét a boldogság és dicsőség állapotába, akinek békessége épp oly marandó lesz, mint a hold az ég boltozatán és az egész föld megtelik az Úr dicsőségének ismeretével. Egyszer királyról, máskor főpapról, megint máskor prófétáról beszélnek ezek a próféciák. Mindezek azonban még inkább csak általánosságban és itt-ott homályosan jósolgatnak az akkor még ködös jövőben várt titokzatos erő és Személy és áldás felől; — vannak azonban ezeknél sokkal határozottabb jövendölések is. Ez a titokzatos Valaki a Juda törzséből, a

Dávid házából fog származni; születési helye Bethlehem lesz, Efrata földjén. “Belőled származik, aki uralkodik az Izráel házán.” Nemcsak a helyet, hanem az időt is meghatározzák e jóslatok és pedig nagy pontossággal: amikor az uralom végleg eltávozik Judából, de a második templom még állani fog; jövetelét megelőzi egy nagy prófétának az érkezése, aki bűnbánatra és megtérésre hívó prédikálásával fogja előkészíteni az Ő útját; Ő pedig sok csodát tesz, meggyógyítja a betegeket és feltámasztja a halottakat; dacára, hogy király, mégis alázatosan, szamárnak a hátán fog bevonúlni Jeruzsálembe; saját népe nem fogja befogadni; eladják harminc ezüst pénzen; csúfot űznek belőle és gyalázzák még szenvedései közepette is; epét és ecetet adnak neki inni; ruhájára sorsot vetnek; átdöfik testét; gazdag embernek a sírjába temetik; bár halott, teste nem marad az alsó világban, sem nem lát rothadást, és az Ő evangéliumának terjedése által örökkétartó megigazúlást hoz.

Senki nem olvashatja az Ó-Testamentumot anélkül, hogy el ne jutna arra a meggyőződésre, hogy mindezeket valamely eljövendő Valakiről mondják. A kérdés az, hogy Ki az, akiről így írnak? Megjelent már a történelemben vagy még ezután jelenik meg? “Te vagy az, aki eljövendő volt, vagy mást várjunk?” Tegyük fel, hogy valakinek, aki még sohasem hallott az Uj-Testamentumról, sem Jézus Krisztusról, kezébe nyomják az Uj-Testamentum egy példányát. Mit fog az az ember abban felfedezni? Felfedezi azt, hogy az Uj-Testamentum főalakja és az ő valamennyi tanítványa nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy ez a Jézus az, akit a régi jóslások kijelöltek, mert azok mind teljesültek Őbenne. Senki sem mulaszthatja el ennek az igénylésnek a felfedezését, aki az Uj-Testamentumot olvassa. Azután jön ez igénynek a tények által való igazolása, és annak a felfedezése, hogy Jézus volt az asszonynak a magva, az Ábrahám magva, a Juda törzséből, a Dávid házából, aki akkor született, amikor még állott a második templom, születéshelye Bethlehem volt; hogy Ő csodákat tett; hogy az emberektől megvetett és útált volt; hogy olyan személyiség volt, akinek a különös ereje határtalan volt ugyan, de mégis végtelen volt az alázatossága és a szenvedéseket tűrése; hogy szamár hátán vonúlt be Jeruzsálembe; hogy elárúlták, megostorozták és csúfolták és gya- lázták, és hogy átdöfték a testét; hogy az emberek sorsot vetettek ruhájára; hogy gazdag ember sírjába temették; és hogy teste nem látott rothadást: feltámadt halottjaiból a harmadik napon. Összehasonlítva az Ó-Testamentumot az Újjal, felfedezi, hogyan illik pontosan egymásba mind a kettő.