Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-01 / 3. szám
EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume LVII., Number 3. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Feb. 1, 1957. Az Egyházak Országos Tanácsának izenete február lO.-ére, a fajok közti jó viszony vasárnapjára El-nem-különített társadalmat mindnyájunk számára! “Ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gál. 3:28.) Minthogy Isten mindnyájukat a maga képére teremtette, minden embert szétválasztha- tatlan kötelékek kapcsolnak össze egymással. Ez ott van a keresztyén evangélium szívében. Pál világosan kifejezte ezt a Mars-dombon tett nyilatkozatában: “Az Isten, aki az egész világot és minden benne lévő dolgot teremtett, miután az égnek és földnek Ura ... az egész emberi nemzetet egy vérből teremtette, hogy lakjanak az egész föld színén.” Ugyanezt mondja a fent idézett helyen is: “Nincs sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, mert ti mindyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” Ennek az egyetemességnek a csúcspontját fejezi ki az a tény, hogy Krisztus az egész emberiségért halt meg. Ez a mindnyájunkat átfogó egyetemesség, ami ott áll az evangélium központjában, erkölcsi lehetetlenséggé teszi azt, hogy kivonjuk magunkat a testvériség kötelezettsége alól. A faji elkülönítés kiáltó tagadása annak az egységnek, ' ami Krisztusban mindnyájunkat összeköt. Az elkülönítés olyan gyászos gonosztett, ami teljességgel keresztyén-ellenes. A személy és dolgok közti viszonnyal próbálja helyettesíteni a személy és személy közötti viszonyt. A keresztyénség bölcseleté homlokegyenest ellenkezik a faji elkülönítés alapjául szolgáló bölcselettel. Ennélfogva egyetlen keresztyén sem kerülheti ki azt az alapvető felelősséget, hogy bátran küzdjön az el-nem-különített társadalmi élet érdekében. Az elkülönítés megszüntetése olyan feladat, ami minden keresztyén egyházat kötelez. Meglehetősen nagy utat tettünk már meg az el-nem-különített társadalom célja felé, de az ígéret földje még mindig messze van. A faji elkülönítés még ma is meglévő valóság. A lakások elkülönítésének problémája még mindig válságos kérdés a nemzet minden részében. A közlekedési eszközök elkülönítése még mindig folyik. Sok város vagy község túlságosan lassan mozdúl abban az irányban, hogy eleget tegyen a Legfelsőbb Bíróság által a nyilvános elemi iskolákban fennálló elkülönítés megszüntetése érdekében hozott döntésnek. Az ellenszegülés egyenesen nyílt dacolássá nőtt némelyik államban, ahol a törvényhozás csarnokaiban a törvény “megakadályozásáról” és “megsemmisítéséről”, vagy megkerülésének lehetőségeiről tanácskoznak. Az egyházaknak legnagyobb része maga sem tisztította meg magát ettől a kifogásolt gyakorlattól. A gonosz még mindig ott van a legtöbb gyülekezetben, vasárnapi iskolában, egyházi kórházban vagy más egyházi szervezet körében. Az egyházaknak el kell ismerniük, milyen sürgős szükség van arra, hogy határozott állást foglaljanak ebben a döntő fontosságú kérdésben. Ha hívek akarunk maradni Jézus Krisztus evangéliumához, nem szabad nyugodnunk mindaddig, amíg a faji elkülönítést ki nem üztük az amerikai élet minden területéről. Ha bárhol is Amerikában az erkölcsi elvekkel szembeszállva vitatkoznak az elkülönítésről, ott mindenütt sürgős szükség van arra, hogy próféták emeljék fel szavaikat. És valóban, számos községben már sikeresen megvalósították az iskolák egységesítését, és sok községben hallatták már szavukat bátor egyének, akik szilárdan állanak a keresztyén szeretet és igazságosság elvei alapján. Mindamellett még minden községben vagy városban sok olyan egyénre van szükség, akik amazokkal egyesülve kiáltsák Ámos szavait: “Folyjon az ítélet mint a víz és az igazság mint a bővizű patak!” A keresztyéneknek el kell határozniok, hogy vájjon a mindenható Isten örökkévaló követel-
