Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL A meneküllek Némelországban is nagy problémái jelenlenek. — Évek óta már, minden héten ezer meg ezer német menekül át a szoviet által megszállva tartott Kelet-Német- országból a nyugati országrészbe, ahol kedvezőbb politikai és gazdasági életet reménylenek. Nyugat- Berlinbe már több mint egy millió menekült érkezett; itt táborozzák be őket addig, amíg repülőgépeken tovább nem küldhetik Nyugat-Német- országba. Ezekben a táborokban a protestáns lelkészek látogatják őket és igyekeznek szolgálati ukra lenni, amivel tudnak. A gyülekezetek pedig ruhaneművel és készpénz-adományokkal próbálják segíteni ezeket a hontalanná lett menekülőket, akik legtöbb esetben mindenüket hátrahagyták, csakhogy életüket átmenthessék a szabadságba. — Kelet- Németországban pedig tovább folyik a propaganda azt ottmaradottak lelkének megfertőzésére. A katonák és rendőrök között nyomtatott füzetekben terjesztik Marx és Lenin tanításait; nagyrészüket orosz nyelvből fordítják át németre. És ezek nem is maradnak hatás nélkül. — Legújabban fiatal suhancok törtek be több templomba és végeztek azokban vandál pusztítást: ablakokat, orgonákat összetörték. A szoviet hivatalos lapja sietett ezeket a bűntényeket is rákenni Amerikára: azt írván, hogy a fiatalság ezeket a Nyugatról behozott tréfás-lapokból tanúlja. (A szovietnek tréfa a temp- lomgyalázás.) Az egyházak és sztrájkok. — Skóciában Hamilton egyházmegye bizottságot küldött ki annak tanúl- mányozására, hogy milyen okok indították el az egyik nagy automobilgyár munkásainak sztrájkját? Az egyházmegyét erre a lépésre annak a sok nyomorúságnak a meggondolása indította, amit a munkások családjai szenvednek az ilyen sztrájkok következtében. A bizottság jelentéséből két pontot nemcsak az egyházmegye azonnal és egyhangúlag elfogadott, hanem jó lenne azokat mindenütt megszívlelni és azok értelmében cselekedni. Az egyik az, hogy a keresztyén munkásoknak úgy a maguk, mint mások érdekében nagyobb felelősséget kell vállalniok és alaposabban meg kell érteniük a munkás-szervezetek létcéljait és eljárási módjait; a másik pedig az, hogy az egyházaknak olyan tanfolyamokat kellene nyitnick, amelyeken tagjaik megfelelő ismereteket' szerezzenek arról, hogy micsoda szerepe van és lehet a keresztyén munkásnak az ipari életben. Az is idevágó cselekedet volt, hogy az egyházmegyék, rendesen helyi lelkészek személyében, külön fizetés nélküli “ipari káplánokat” állítottak be a nagy ipari központokba, akiknek szabad bejárásuk van a gyárakban, ahol pásztori munkát végeznek a munkások között. Ébredési mozgalom India buddhistái közölt. — Dr. B. R. Ambedkar valamikor világhírre tett szert azzal, hogy a keresztyén vallást megismerve, ennek szellemében követelt egyenjogúságot a hindu világ leg- alsóbb-rendű kasztja, az “érintethe- tetlenek” számára. Az uj hindu parlamentben ő lett a feje ennek a politikai pártnak. Októberben azonban nagy változásról jött hír: ahogy ő maga mondta, “életének legfontosabb lépését” tette meg akkor, amikor külön szertartások keretében, 300,000 követőjével együtt, belépett a Buddha-vallás kötelékébe. Vele együtt lett Buddha hívévé Niyogi volt főbíró is, aki azelőtt Brahma követői közé tartozott, és aki annak idején elnöke volt annak a parlamenti bizottságnak, amelyik elítélte a keresztyén misszionáriusok “tömegtérítését” — most azonban maga is ilyen tömegnek a részévé lett. Dr. Ambedkar azt is bejelentette, hogy két mozgalmat is fog indítani: egyikkel uj politikai pártot szervez, mely egyenlőséget, szabadságot és testvériséget fog kívánni India minden lakosa számára; a másikkal pedig a Buddha vallását fogja úgy megreformálni, hogy ne csak a papok vehessenek fel híveket, hanem minden hívő egyúttal papja is lehessen vallásának és terjeszthesse azt uj hívek felvételével. (Igazi protestáns elv!) Az a terve, hogy India minden lakosa Buddhának a követőjévé legyen, akinek 2,500 évvel ezelőtt történt születését most ünnepük országszerte. — Mindezeket azonban Dr. Ambedkar többé már nem fogja megvalósítani, mert egy decemberi tudósítás szerint meghalt. Még mindig országokat akar hódítani Róma. — 1955 julius havában Rio de Janeiroban tartotta Róma a maga híres eucharisztikus kongresszusainak a legutolsóját, amikor a szenátus elnöke segített nekik Braziliát “a szent szív és Szűz Mária” országának kijelenteni. Most meg az ősz végén, Manilában, a Filippini-szigetek fővárosában tartottak ilyen kongresszust, amikor maga a köztársaság elnöke, Ramon Magsaysay, adta oda a maga hivatalos állásának egész tekintélyét ahoz, hogy a pápa rendkívüli személyes követe, Spellman new-yorki bíboros-érsek, jelenthesse ki hivatalosan, hogy ez az ország is a Szent Szív országa lett. Természetesen mindez a szokásos fénnyel és pompával ment végbe: 19 ágyúlövés üdvözölte az érseket odaérkezésekor, jelen volt az egész papság és főpapság, az utcákon végig térdeplő sokaságra hinthette az érsek a pápai áldást; az iskolás-gyermekeket ki- vonúltatták, és így tovább. — A dologból azonban nagy kavarodás lett: a Filippini-szigeteken hat millió olyan ember él, aki nem-katho- likus, hanem vagy protestáns vagy más vallású. Ezek közül sok tiltakozás történt, legerélyesebb volt a keresztyén (protestáns) egyházak szövetségének a titkáráé, aki a hírlapokban figyelmeztette az elnököt, hogy úgy az alkotmány, mint a demokrácia elvei ellen járt el, amikor odaadta magát a római papság eszközéül. Persze, az elnök katholi- kus barátai azzal mentegették őt, hogy ő csak mint magánegyén és mint katholikus ember vett részt a kongresszus szertartásaiban és hogy az a kifogásolt odaszentelés csak a katholikusokra és nem az egész ország népére és a nemzetre vonatkozik. A Filippini-szigelekei azonban a mohammedánok is maguknak követelik. — Októberben Mindanao szigetén a mohammedánok is országos gyűlést tartottak és azon kijelentették, hogy egy évszázadon belül az egész nemzet mohammedán lesz. Ott volt a gyűlésen Egyiptom indonéziai követe is, aki a többiekkel együtt sürgette a szigetek mohammedán lakóit, hogy engedelmeskedjenek vallásuknak és kormányuknak és hűségesen terjesszék az Izlám vallását. Egy ötven tagból álló borneói küldöttség pedig arra sürgette Angliát, hogy engedje át a még mindig birtokában lévő Észak-Borneót a Filip- pini-szigeteknek. Indonéziában pedig az ottani mohammedánok forradalmi szervezetet létesítettek, amely a kormány minden intézkedésének ellene akar szegülni, és azt célozza, hogy egészen mohammedán istenuralmat állítson fel a mostani kormány helyébe. Öngyilkosok mentő - intézete. — Minden hónapban körülbelül ezer ember dobja el magától az életét Németországban; hatvan magában
