Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 “Őt kövessétek” Milyen hatalmassá lett Isten nagy kegyelmének és irgalmának kiáradása — szeretetét mennyire nyilvánvalóvá tette irántunk, hogy nem a rideg törvény paragrafusaiban, hanem Szent Fiában, élő emberben mutatta meg: “Őt kövessétek — lássátok meg, hogy lehetséges. Vérben és húsban jelentem ki magam, hozzátok hasonló formában, nem beszédben, hanem tettekben mutatom meg, hogy minden lehetséges a hívőknek. Magamhoz hasonlóvá akarlak tenni, téged is, sajátmagadról megfeledkezett ember, temagadért, az önálló lelkedért, amelyet csak sanyargatsz, beszennyezel, ahelyett hogy fénylő, tiszta fehér ruhába öltöztetnéd. Az a lélek tőlem származik, én adtam neked, hogy általa élj, addig, amig a földi létben vagy; kincsed, koronád legyen. Annak nem a sárban a helye, hanem a mennyben és meny- nyed lesz a földön is, ha hagyod ragyogni tisztán, ha koronának viseled. Akarom, hogy örömöm legyen benned, mert az a lélek belőlem szakadt, tőlem származik, hozzám tartozik. Ne bukdácsolj, itt az én szerelmes Fiam: Őt kövesd.” Az élet csodálatos. Az öngyilkosok azt szokták írni búcsú-soraikban, hogy nem volt ki-út, nem volt értelme, célja az életnek számukra. Ezért dobták el maguktól. Hívő emberek még soha sem lettek öngyilkosok. Életüket odaadták már szeretteikért, vagy barátaikért, de öngyilkos még nem akadt közöttük. Még akkor sem, ha egész életre szóló keresztet kellett is hordozniok. Az élet ajándék. Ez által teremtette Isten önállóvá az embert. — Csodálatos lehetőségekhez juttatta. Elérheti a tökéletes boldogságot, az Ő gyermekévé lehet saját akaratából, a Teremtő, örökéletet adó Szent Isten gyermekévé. Szól a kijelentés, most is. Míg hallod, addig nem késő: “Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm. Őt kövessétek!” Fáj valahol? Nyom az életed keresztje? Töviskoronát hordozol? Jézus is hordozta — érted! Nehéz a céljaid elérése? Őt kigúnyolták, leköpték, megostorozták, keresztre feszitették azok, akikért életét adni jött. Tudta, hogy megölik, még sem hátrált meg. Teljesítette azt, amit az Atya rábizott — érted! Miattad kellett az Isten Fiának meghalnia, hogy te élj és elérhesd a célod, hogy megnyerhesd a lelked üdvösségét. Te Krisztus követője vagy már? Siess addig, amíg nem késő! Áron is vedd meg az alkalmat, mert a napok gonoszok.” (Efézus 5:16.) Ne hidd, hogy nagy az ár. Mit mond Jézus? . . példát adtam nektek, hogy amiképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek!” És mire válik képessé a Krisztus követője? “A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy hijján, háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem, gyakorta való utazásban, veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem közt, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, pusztában, tengeren, hamis atyafiak között, fáradtságban, nyomorúságban, éhségben és szomjúságban, böjtölésben, mezítelenségben, hidegben, a gyülekezetek gondjában és az én keresztem naponkénti zaklatta- tásában volt részem. Beteg vagyok a beteggel, égek a botránkozóval és az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak az Atyja tudja, hogy nem hazudom” — mondja Pál apostol. Jézus hív, kövesd! — Mindent elnyerhetsz Vele! Hörcsik József “SZÁMBAN NEVEDNEK JÓ ÍZE VAN” (Folytatás a 2.-ik oldalról) “Uram Isten, siess Minket megsegíteni Ily nagy szükségünkben.” Mily jó is tudni, hogy kérésük meghallgatásra talál. Nem önmagukért, mégcsak nem is azért, mert magyarok, akik a hazájukért és szabadságukért harcoltak, hanem egyesegyedül azért, mert könyörgésüket így fejezték be: “Krisztus Jézusért, Mi Urunkért, És Megváltónkért.” Krisztus magyar foglyai Magyar kiadásban Krisztus foglyainak lenni: ez a mi rendeltetésünk, örök hivatásunk. Igaz felszabadulásunknak is egyedül ez a megejtő titka, bizonyos záloga. Nagy kiváltság, még nagyobb feladat. De hála az Urnák, hogy az apostoli biztatás magyar nyelvre is le lett fordítva: “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Még az orosz fogság elviselésére is. Még a magános számkivetettség elhordozására is. Rab magyarok, és ti bujdosók, életetek minden napján figyeljetek hát fel az 1954 évi evanstoni egyetemes keresztyén világgyűlés üzenetének záró soraira: “Minderre mi nem vagyunk elégségesek. De Krisztus elégséges. Mi nem tudjuk, hogy mi jön felénk, de azt tudjuk, hogy Ki jön. Ő, aki életünk minden napján ránktalál és aki várni fog ránk, mikor eljő a vég: a mi Urunk, Jézus Krisztus.” “Ezért mondjuk néktek: reménységben örvendezzetek!”
