Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-09-01 / 15. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA GYÜLEKEZETEK AKRON (ER) Lelkész: Bakay Árpád Előző számunkból sajnálatos tévedésből kimaradt ez a szomorú hír, minek jelentőségét ott már próbáltuk méltatni, hogy junius hó utolsó hetében hazahívta az Úr közülünk ez egyházunknak tiszteletbeli presbiterét és mindvégig lelkes munkását, Tarnócy Árpád írót és költőt, az Akroni Magyar Hírlap kiadószerkesztőjét. 1912-ben került Amerikába ez a mi drága nógrádmegyei nagy palócunk, 1920 óta pedig Akronban lakott, ahol feleségével együtt ketten nagy erőfeszítéssel dolgoztak, hogy fenntarthassák lapjukat, amin keresztül híven szolgálták egész amerikai magyarságunk életét és minden jó ügyét. Bár több ízben volt súlyos beteg, mostani halála mégis váratlanúl ért mindnyájunkat. Végtelenül kedves személyisége, országos gyűléseinken mindig okos felszólalásai, főként pedig utánozhatatlan bájosságú lírai költeményei a mi szegényes életünk ritka ékességévé tették őt; közülünk távozása mindnyájunknak fáj, mert az ő helyét senki sem fogja betölteni. Hűséges özvegyének vigasztalására, aki mindig hősies lelkű munkatársa volt, szívünk mélyéről küldjük könyörgésünket meny- nyei Atyánkhoz, Aki egyedül erősítheti meg szívünket nagy veszteségeinkben. Mi pedig már ezután majd csak mindig vesztünk . . . BRIDGEPORT ÉS VIDÉKE (ER) Lelkész: Böszörményi M. István Sok szép és tartalmas könyvet állított már össze ennek az egyháznak az évi jelentéseiből immár 30 év óta lelkésze, aki ez idő szerint a Magyar Egyházkerületnek is elnöke. Volt köztük olyan is, amelyik 328 oldalon számolt be az egyházközség és szervezetei tevékenységéről. Igaz, hogy akkoriban folyt a nagy építkezés, amikor országunkban az addig legnagyobb magyar református templomot és a mindmáig is legnagyobb lelkészlakot építették, amerikai magyarok közt addig példa nélkül álló nagy költséggel. A rengeteg számadat meg a sokféle munkálkodás és tevékenység ismertetése olyan betűerdőt jelentett, amiben szinte elveszett a járatlan olvasó. Bizonyosan tudjuk, hogy nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy nem volt még másik olyan gyülekezetünk, amelyiknek az évi jelentései ilyen hatalmas nyomtatvány-tömeget tettek volna ki, mint ezé az egyházunké. Annál nagyobb volt hát a meglepetésünk, amikor most kézhez vettük tavalyi évkönyvét. Első benyomásunk természetesen a páratlanúl szép külső: méltán szeretett templomuk belsejének képe, az Úrasztala és szószék környéke, felülről kapott közvetett világításával, valóban odaillő háttér a jól választott cím mögé: “Az ő akaratának cselekvése.” — Második kellemes benyomásunk pedig az, hogy az összes jelentések csak ötven oldalt tesznek ki, a közéjük helyezett csinos képekkel együtt is. A legfontosabb ítéletünk pedig akkor alakúi ki, amikor áttanulmányozzuk a kis könyvet és megállapítjuk róla, hogy ennél jobb évkönyvet még sohasem adtak ki. Tömörsége dacára is magában foglal minden szükséges tudnivalót, és pedig könnyen áttekinthető kiállításban. Az a meggyőződésünk, hogy a tökéletes évkönyvtől már csak két lépés választja el. Az egyik az lesz, amikor kihagyják az egyéni befizetések név- és összeg szerint való tételes kimutatását, a másik pedig, amikor elhagyják a helyi üzletemberektől összeszedett üzleti hirdetéseket. Azt a pénzbeli kárt, amit a hirdetések elmaradása okozna, nagy mértékben ellensúlyozná vagy talán egészen pótolná is az a kiadás-megtakarítás, amibe a névszerinti adakozás 14 oldalt kitevő közlése kerül. Mondanunk sem kell azonban, hogy nem pénzbeli haszon vagy kár szempontjából emeljük ezt a kifogást évről évre. Szerintünk ezeknél sokkal nagyobb fontosságú az a kettős erkölcsi károsodás, amit e két tétel miatt szenvedünk. A befizetések egyéni nyugtázását nagyon könnyű más módon elintézni, olyan módon, ami kizárja az egyéni di- csekedést, hiúságot és féltékenykedést. És olyan módon, ami nem alázza le az egyházat arra a fokra, hogy kívülálló üzletemberekkel fizettesse meg a mi dicsekedésünk- nek, hiúságunknak vagy féltékenykedésünknek a költségeit. Azért hangoztatjuk ezt a két fontos tételt állandóan és ismételjük most éppen első egyházunkkal kapcsolatosan, mert ha már olyan messzire eljutottunk a tökéletesedés felé: miért nem tesszük meg azt a hátralévő egy-két lépést is, hogy elérkezzünk a célhoz?! Urunk mondta: “Legyetek tökéletesek!” És kitől várjuk a példaadást, ha nem az első egyháztól, amelyiknek hivatása a vezetés?! A könyvet természetesen a lelkész és id. Dienes János főgondnok jelentései vezetik be. Mindegyiknek legnagyobb része a köszönet szava, amivel a lelkész a gyülekezetnek és munkásainak, a gyülekezet pedig a lelkésznek köszöni meg a hűséges munkálkodást. Ez utóbbi köszönet nemcsak szavakból állott. Az egyháztanács olyan javaslatot vitt az évi közgyűlésre, amiben a lelkészi fizetés felemelését ajánlotta, “miután a lelkipásztor tulajdonképpen két gyülekezetei szolgál, így munkájáért több anyagi ellenszolgáltatást is megérdemel.” Közgyűlés a javaslatot elfogadta és a lelkészi fizetést 5,500 dollárra, kocsitartásának költségét 600 dollárra emelte fel és magára vállalta a lelkészi nyugdijintézeti járúlék mind a 11 százalékának fizetését is. — Valóban szép megbecsülés és egyúttal példaadás volt ez a gyülekezet részéről! Az első adatok az anyakönyvek számai: 23 keresztelés, 10 konfirmálás, 1 áttérés, 11 esketés és 17 temetés volt a múlt évben, az Úr asztalához pedig 2,946 lélek járúlt. A kimutatások között nem találtuk az egyháztagok számát; ellenben az adakozásokat nyugtázó névsorban 637 nevet olvastunk meg, igaz, hogy legtöbbje után ott volt ez a jelzés is: “és neje” vagy “és családja”. Ennél sokkal pontosabb az Ermin A. Lilya pénztáros kimutatása, amiből kitűnik, hogy az egyház múlt évi bevétele, 28,021 dollár, több mint tizenegyezer dollárral volt nagyobb az előző évinél; adósságukra is háromezer dollárral többet törlesztettek, mint 1955-ben, mégis kétezer dollárral több az idei maradványuk ($6,517), mint az előző esztendőben. Kiadásuk 25,635 dollárt tett ki. Az építkezési alapot még mindig külön kezelik; abban is volt 13,282 dollár bevételük, és 13,538 dollár kiadásuk, beleértve a 11,500 dolláros adósságtörlesztést is. Az év végén már csak 55,000 dollár maradt fizetetlen az építési költségekből. Egymás után jön aztán a többi jelentés: mindegyik beszámol röviden az illető szervezet évi működéséről és pénzkezeléséről. A Lo- rántffy Nőegylet özv. Bede Lajosné elnöklete alatt 4,236 dollár évi bevételről, a Kálvin Betegsegélyző Egyletről a 205 tag után Kardos Lajos titkár 2,588 dollár bevételről és 27,501 dollár vagyonról számol
