Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-09-01 / 15. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc A TEMPLOMNÁL NAGYOBB VAN ITT Uram, jövök, hogy Veled legyek együtt. Lelkem kíván Téged. Csak Téged. Csakis Téged. Uram, csakis Téged. Segits hát, hogy minden mást elfelejtve, egyedül Veled legyek együtt. Éreztesd meg: ime én te veled vagyok. Ámen. A templom épületeire összehordott ajándékokat Istennek ajánlotta Dávid. Buzgón imádkozott: “Óh mi Urunk, Istenünk! Mindez a gazdagság, amit gyűjtöttünk, hogy néked házat épitsünk, a Te kezedből való és mindazok tieid! . . . A Te néped, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked. Óh Uram! . . . irányitsd az ő szivöket Te feléd.” Az ezüstön, aranyon, drágaköveken, épületeken túl “irányitsd az ő szivöket Te feléd.” A templomon túl arra, Aki nagyobb a templomnál. “Irányitsd az ő szivöket Te feléd.” Amerikai magyar református életünkben egymás után tartjuk a jubileumokat, adóslevélégetési örömünnepeket. Boldog megelégedéssel nézzük templomainkat, egyházi épületeinket. “Mester! nézd: milyen szép templom, paróchia, egyházi épület — és adósságmentes!” A Mester igy szól: mind elismerésre méltó, de érezzétek meg, véssétek szivetekbe: “Mondom néktek, a templomnál nagyobb van itt!” Az épületeknél, a külső keretnél, sokkal több, nagyobb van itt! Mindez arra vezető eszköz, hogy Istent ismerjétek, érezzétek meg. “Óh Uram . . . irányitsd szivöket Te feléd!” “A templomnál nagyobb van itt.” Minden csak eszköz, hogy szivünket Istenre irányitsa, hogy megismerjük, szivünkbe fogadjuk Őt és megtapasztaljuk: velünk van Isten, mi az Ő gyermekei vagyunk. Már az ótestamentumban megmondotta: “így szól az Ur, a te Teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hivtalak, enyém vagy . . . kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek ... ne félj, mert én veled vagyok.” Az ujtestamentumban: “Ismerem az enyéimet és engem is ismernek az enyéim . . . életemet adom a juhokért . . . hallják az én szómat és én ismerem őket. Én örök életet adok nekik és soha örökké el nem vesznek és senki ki nem ragadja őket az én kezemből . . . íme: én ti veletek vagyok minden nap . . .” “Nem hagylak titeket árvákul . . . eljövök hozzátok.” Erre szomjuhozik a szív: ne legyünk árvák, ne legyünk egyedül! Gyermekkorunkban tanultuk az árva ke- sergését: “Anyám, óh édes jó anyám! szivem de szomorú . . . mióta eltemettek . . . nincs senki, aki mondaná: szeretlek gyermekem.” Moody, a nagy evangélista, irószobájában dolgozott. Kopognak az ajtón. “Ki az?” — kiáltja Moody. “Én vagyok” — feleli a kis fia. “Mit akarsz?” “Veled együtt lenni . . .” Erre szomjuhozik a szív: Istennel együtt lenni! “Mikor elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen, váratlan, megjelent s átölelt az Isten.” “A templomnál nagyobb van itt!” Isten van itt! Istent adni! Szivünket Isten felé irányítani! Ez az Egyház, a templom célja. Ez a mi szivünk vágya, szomjúsága. Pál apostol egy célt tűzött maga elé: “Hogy a Krisztust megnyerjem . . . hogy megismerjem Őt . . . egyet cselekszem: célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Isten megismerése, szivünkbe fogadása erőt, vigasztalást ad. Vele bátran kiáltjuk: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?! . . . Ha a halál árnyékának völgyében járnék is, nem félek, mert Te velem vagy . . .” “Ha a fügefa nem fog virágozni, megcsal az olajfa termése, kivész az ökör az istállóból ... én akkor is örvendezni fogok az én Istenemben!” Szép templomaink vannak. De a templomnál nagyobb van itt! Isten van itt! Ő áldjon meg téged úgy, hogy szivedet Ő feléje irányitsa! Ő áldja meg egyházunkat, templomunkat, pásztorunkat, hogy a templomnál nagyobbhoz vezethessen minket. Itt van szivem: neked adom Uram! — Amint vagyok, sok bűn alatt, de mert hallom hivó szavad s mert értem áldozád magad: Bárány Jézus, jövök, jövök! Fogadj el, áldj meg, vezérelj és tégy bizonyossá afelől: senki engem a Te kezedből ki nem ragadhat. Ámen. LIGONIERI GYŰLÉSEK (Folytatás a 2.-ik oldalról) — Azután szabad fórum tárgyalás lesz az amerikai magyar református gyülekezeteket közösen érdeklő ügyekről, mit György Árpád chicagói lelkész vezet. A gyűlészáró imát Béky Zoltán trentoni főesperes mondja. A Lelkészegyesűlel 3.-án kedden délelőtt 9 órakor kezdi gyűlését; az áhítatot Nagy Lajos mckeesporti esperes vezeti. Fürjész Béla elnök jelentése után Dr. Havadtői Sándor canadai lelkész tart előadást e címen: Eszkatológia igehirdetésünkben. A délutáni gyűlésen Daróczy Mátyás clevelandi lelkész a városi lelkész munkaköréről, Borsay László springdale-rankini lelkész (Folytatás a 13.-ik oldalon)
