Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK ÖRÖK HÁLA KORMÁNYUNK IRÁNT! Le a kalappal, magyar testvérek! És hajtsuk meg fejünket tisztelettel és örökösnek maradó hálával azon férfiak irányában, akik most országunk kormányát vezetik. Tegyünk félre minden politikai pártállást vagy elfogultságot — és csak a személyeket lássuk, akik ezekben a magyar történelmet rótt időkben olyan fenntartás nélkül és bátran állottak ki mellettünk. Elnökünk a legerélyesebb szavakkal ítélte el azt a barbár vérontást, amivel a szoviet kormány a rövid magyar szabadságharcot elfojtotta, a menekültek számára pedig megnyitotta országunk kapuját és vállalta az ezzel járó roppant kötelezettségeket. Éhez fogható áldozatkészséget nem ismer a történelem. Anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt elképzelhetetlenül súlyos felelősség ez, amit egyetlen más ország sem bírt volna meg, sőt még a miénk is érezni fogja terhét századunk végéig. Egyedül szellemi téren remélhetjük, hogy valamit visszakap hallatlan befektetéséből. Elnökünk még sem habozott odaállani a mellé a kis nemzet mellé, mely elnyomatása rabbilincsét soha el nem múló dicsőséggel pattantotta szét. Alelnökünk pedig odament abba a másik kis országba, amelynek népét régen ellenségül állította szembe a magyar nemzettel ennek örökre idegen uralkodóháza, de amely most mégis csodás jóakarattal állott véreink mellé — és személyesen megtapasztalta a hazájukból menekülők keserves sorsát. Ami adatra kormányunknak szüksége volt, azt mind megkapta volna ez út nélkül is, diplomatáinktól és kémeinktől. Ez az odautazás azonban még jobban ráirányította az egész embervilág figyelmét erre a tragédiára, valósággal kihívta kormányunk ellen a szoviet haragját és felbátorította ennek ellenségeit Magyarországban és ennek határain kívül is. Amikor pedig az éjszaka leple alatt maga is odament a világ legerősebben őrzött határzárához és saját szemével nézte végig két menekülő leány kiszökését, e tettével oda sorozta be magát a népüket álruhában látogató arab kalifák meg Mátyás király mellé — mindnyájunk szívébe. És a többiek is oda kerültek — sokat szidott, mert kellőképpen meg nem értett külügyminiszterünk — meg a vendégszeretetével és fölülmúlhatatlan udvariasságával remeklő hadsereg a Kilmer-táborban — mind olyan teljes mértékben érdemlik ki csodálatunkat és el nem múlható hálánkat, hogy csak azon kételkedünk: tudunk-e valaha is találni megfelelő módot ezeknek a hálaérzelmeknek kellő kifejezésére? Mi most csak azt tudjuk érezni meghatódott szív- vele, hogy Amerika méltó volt önmagához és keresztyénségét irgalmasságával bizonyította meg. Míg magyar él földjén, soha el nem múlhat szívünkből a hála, amit nagylelkűségével érdemelt ki. Kormányunkat pedig illesse teljes megbecsülésünk és szeretetünk! AMIT MAGYARORSZÁGTÓL TANÚLTUNK Irta: Dr. Elmer F. Ansley — a MESSENGER társ-szerkesztője — A legutóbbi magyarországi események a szabadságnak uj harsonáját szólaltatták meg. Ezek az események káprázatos kitöréssel igazították helyre az életnek számos tényezője felől alkotott vallásos felfogást, amit oly gyakran elhomályosít azoknak a durva tapasztalásoknak a nyomása, miket összezavarunk a valósággal. Ezek között a tények között az egyik az, hogy amikor egy szenved, mindenki szenved. Most látjuk, hogy ez az elv, amit Pál az egyházra alkalmazott, érvényes a világ minden