Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-06-01 / 11. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA EGYHÁZUNK ELNÖKÉNEK HOZZÁNK IRT LEVELE A VALLÁSSZABADSÁG SZÜLETÉSNAPJÁRÓL Az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Lelkészeihez és Gyülekezeteihez Kedves Testvéreim! A REFORMÁTUSOK LAPJA szerkesztője szíves előrelátással felhívta figyelmemet arra a tényre, hogy 1557 junius 9.-ikén — tehát ez idén 400 évvel ezelőtt — Magyarország erdélyi részében a TÖRD AI ORSZÁGGYŰLÉS olyan törvényt hozott, amivel vallásos türelmet bizDr. James E. Wagner tositott az ország minden lakosának. Olyan törvény ez, amilyet addig a föld egyetlen törvényhozó testületé sem hozott. Ez a törvény egyebek közt a következőket mondja: “Minden egyén olyan vallásos hitet vallhat, amilyet kíván, akár a régi, akár az uj szertartás szerint, míg mi ugyanakkor egészen rájuk hagyjuk, hogy vallásuk tekintetében úgy döntsenek, ahogy nekik tetszik, mégis azzal a megszorítással, hogy egyikük sem fog senki mást megsérteni semmivel sem, nehogy az uj vallás követői ingerlés forrásaivá legyenek a régi hitvallással szemben vagy bármi tekintetben megsértsék annak követőit . . Nekem úgy tűnik fel, hogy történelmi szempontból ennek a törvényhozási cselekménynek igen nagy jelentősége van. Abban az időben a mohammedán kelet és a keresztyén nyugat között rendkívül éles volt az összeütközés. — Hozzáj árúit ehez, hogy még alig telt el egy negyedszázad azóta, amikor Svájcban és Németországban elindították a Reformációt — és hogy ennek a Reformációnak a következtetéseit oly gyorsan át lehetett ültetni bármely ország törvényei közé, az nagyon sokat mond arról, hogy a négyszáz évvel ezelőtt élt magyaroknak az erkölcsi és szellemi értékek megérzé- kelésében olyan része volt, amit aligha múltak fölül bárhol is a nyugati világban. Amikor éppen most erre az eseményre irányítjuk figyelmünket, többet jelent az, mint valami történelmi emlékezetre méltó eseménynek egyszerű megünneplését. Engem ez nagy mértékben segít abban, hogy jobban megértsem Magyarország népének a múlt októberben tanúsított csodálatos bátorságát és meggyőződését, amikor saját életük kiszámított kockáztatásával és közülük soknak a részéről tényleges feláldozásával is, fellázadtak az oroszok által Magyarországra erőszakolt kommunista kormányzatnak az elnyomása és méltatlanságai ellen. Vannak olyanok, akik hajlandók azt hinni, hogy az októberi felkelés meghiúsúlt. Bizonyos vagyok abban, hogy a történelem mást fog mondani; mert az a meggyőződésem, hogy a magyar népnek ez a bátor és oly sokba került cselekedete volt a mi nemzedékünk legszebb bizonyságtétele, amivel megbizonyította, hogy az emberi szellemnek a méltósága az Istennek és mindnyájunk Atyjának a sarjadéka. Örömmel értesültem arról, hogy az amerikai magyarok meg akarják ünnepelni ezt az emberi szabadság minden korszakon keresztül folyó küzdelmének történelméből kiemelkedő eseményt. Remélem, hogy a mi magyar lelkészeink és egyházaink is megfelelő ünnepélyeket rendeznek ez eseménynek az emlékezetére. Ez ünnepélyekben kétségtelenül a főhely jut majd a közös imádság ama hatalmas hullámának, amit Istenhez Magyarországban élő testvéreik érdekében küldenek, akik tovább is szenvednek azoknak a kormányoknak a kegyetlenkedései és korlátozásai alatt, amelyek amikor megtagadták az Istenbe vetett hitet, megtagadták azt az emberbe vetett hitet is, ami a mi keresztyéni hitünknek egyik alapvető tétele. Üdvözletemet küldöm mindnyájuknak és hálámat egyházainkban élő magyar barátaimhoz, valamint azokhoz, akikkel olyan boldog voltam, hogy találkozhattam, mikor meglátogattam azt a földet, ami olyan drága mindnyájuk előtt. Őszinte hívük: James E. Wagner
