Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-05-15 / 10. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 13 kát, és a közös gyűlésen tett beszámolók azt mutatták, hogy sok haszna van az ilyen iránytmutató, építő előadásoknak. Akár angol, akár magyar oldalról kö­zelítjük is meg a problémát, egy válik nyilvánvalóvá: Isten az Ő Lelke által olyan szolgálatra tudja fel­használni az élő hitű asszonyokat, hogy azokon ke­resztül jelenlegi egyházi életünk nemcsak megítéltetik, de ígéreteket is nyer — írja Bütösi lelkészünk e kon­ferenciáról küldött beszámolójában. A tanácskozások folyamán a gyűlés elhatározta, hogy ezentúl minden évben virágvasárnapján fogják megrendezni ezeket a konferenciákat a mekeesporti konferenciához hasonló módon. Mivel a következő kon­ferenciát a springdalei egyház hívta meg, elnököt is onnan választottak, Bégányi Zsigmondné személyében; jegyző lett Reido Ferencné Pittsburghból, pénztáros pedig Benkovich Ferencné Rarikinból. Kimondták, hogy a helyi lelkész mindig tanácsadói minőségben vegyen részt a konferenciák előkészítésében; az előkészítő gyű­lés összehívása mindig a tisztviselők feladata. A gyűlésen részt vett nők érdeklődéséből és kész­séges felelősség-vállalásából határozottan következtetni lehet e konferenciák egészséges kibontakozására és nö­vekedésére. A mekeesporti asszonyok nagyszerű vacsorával ven­dégelték meg a konferencián megjelenteket. Vezetőjük Cs. Nagy Sándorné volt, aki a konferencia közös ta­nácskozási részét is vezette, mint konferenciai elnök. Boldog örömmel üdvözöljük a Közép Egyházmegye kitűnő kezdeményezését. Keleti Egyházmegyénkben már megtapasztaltuk, hogy milyen gazdagon megáldotta jó Istenünk a mi szerény virágvasárnapi konferenciáinkat. Szívből kívánjuk, hogy Pittsburgh környékének gyüle­kezetei is sok áldást lássanak ebből a mostani szép kezdésből! AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL (Folytatás a 2. oldalról) felől adott határozott és tiszta véle­ménye. Felvilágosodott emberek nagy számban tódúlnak hallgatására. Példáját követte egy másik bolíviai római pap, a francia Jósé Dánét is, akit azonban protestáns hitre térése miatt fellebbvalói egyszerűen kizsup- poltak az országból; most Francia- országban él és dolgozik az evan­gélium ügyében. Keresztyén kollégium ipari mun­kások számára. — Az angliai metho- dista egyház át akarja hidalni az ipari munkások meg a szervezett egyház közt fennálló nagy űrt, ezért most az ipari munkások között ed­dig is folytatott missziói munkájá­val kapcsolatban egészen uj kezde­ményezést létesít. Londontól észak­ra mintegy 50 mértföldnyi távolság­ban Luton városában átalakítottak egy régi templomot, hogy az szol­gáljon a tanítás és tanácskozás he­lyiségéül. Lutont azért választották, mert nagyon sokféle iparágban a munkások tízezrei dolgoznak ott. A “kollégium” vezetője William Gow- land lelkész lett, aki már 15 éve dolgozik az ipari munkások között, az utóbbi két évben hét gyárnak volt a lelkésze, ahol úgy az igaz­gatóság, mint a munkavezetők és a szakaszervezetek egyaránt szívesen látták. Munkásokból segítőtársakat is szervezett, akik kettesével láto­gatnak sokezer munkás-otthont min­den hónapban. Most azt tervezi, hogy az uj kollégiumban összehozza egymással a munkásokat, munka­vezetőket, gyártulajdonosokat és együtt fogják kidolgozni a keresz­tyén szociális együttműködés ter­veit és módszereit. Gowland lelkész határozottan hirdeti, hogy az egy­háznak le kell törnie a munkamű­helyek és gyárak meg a templomok között túlsókéig megtűrt elválasztó falakat. A kollégium első tanfolya­mára, mit júniusban fognak meg­nyitni, már is több mint kilenc- százan jelentkeztek. A gyónás helyreállítása ellen. — A németországi reformátusok ligája tiltakozott az ellen a mozgalom ellen, hogy visszahozzák a bűnök meggyónásának gyakorlatát. “Óvást emelünk azon hamis tanítás ellen, mintha egy lelkésznek vagy másik hívőnek tett bűnbevallás szükség­képpen maga után vonná a feloldo- zást is akár maga a gyónás ténye útján, akár a lelkész természetfö­lötti felhatalmazásánál fogva.” — Tudvalevőleg a németországi Evan­géliumi Egyház lutheránus, refor­mátus és egyesült felekezetekből áll, ez utóbbiakban egyaránt vannak lutheránus és református egyházak. Az egyesült lutheránus egyházak 1952-ben kijelentették, hogy helye­selnék a gyónás helyreállítását. A múlt évi Egyháznapon egy más tárgyról sem vitatkoztak annyit, mint erről. Lelkészek és egyháztagok egyaránt sürgették a gyónás vissza­állítását, mint a pásztori munkának nagyon hasznos eszközét. Az Egy­háznap vezetősége már gondosko­dott is a gyónás célját szolgáló al­kalmatosságokról, amiknek a száma túlságosan kevésnek bizonyúlt. — Most aztán az egyházszövetség re­formátus tagja, a körülbelül fél­millió református egyháztagot szám­láló liga emelte fel a szavát e régi gyakorlat visszaállítása ellen. A re­formátusok is elismerik annak a szükségét, hogy a pásztor és híve között teljes bizalom legyen, de erő­teljesen tiltakoznak a gyónás szó használata ellen, ami a legtöbb em­bernek azonnal a papok által adott feloldozást juttatná eszébe. “Vissza­térnénk a reformáció előtti időkbe. Pedig a reformátorok nem ok nél­kül harcoltak a fülbegyónás gyakor­lata ellen, amiben a papságnak ha­talom és ítélkezés iránt való igé­nyét látták, valamint az ellen a hazug biztonság ellen, amit az em­berek a papi szóhoz fűztek, pedig az nem volt az Isten szava.” Az “államegyházak" alkonya. — Az upsalai egyetem volt theológiai dékánja, a svéd baptisták szövet­ségi elnöke, Dr. Westin, szerint az államegyházak fogalma, ami vala­mikor szinte általános volt, roha­mosan halványodik és helyette az egyház és állam elválasztásának elve mindig nagyobb tért hódít egész Európában. Aminek nagyon egész­séges lesz a hatása úgy az evange- lizálás, mint a sáfárság tekintetében. Mert ha valaki beleszületett a svéd lutheránus államegyházba, ahol az egyháztagság meg az állampolgár­ság valósággal ugyanazonos fogalom­má váltak az emberek szemében: ugyan bizony hogyan indúlhatott el az evangélium Svédországban arra a feladatra, hogy “meggyőzze a vi­lágot”?! Minden své'd úgy hiszi, hogy az egyházat a kormány, az adók és a régi hagyatékok tartják fenn.. (Ugyanez volt a helyzet, sok más példa mellett, a régi Magyar- országban is.) A VALLÁSSZABADSÁG SZÜLETÉSNAPJÁNAK 400.-IK ÉVFORDÚLÓJÁT FOGJA ÜNNEPELNI KÖVETKEZŐ SZÁMUNK

Next

/
Thumbnails
Contents