Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-05-01 / 9. szám

14

REFORMÁTUSOK LAPJA

EGYHÁZUNK VILÁGSEGÉLYEZÉSI MUNKÁJÁBÓL

BORJUKAT KÜLDTÜNK TÖRÖKORSZÁGBA

AZ EGYETEMES KERESZ- TYÉNSÉG HÍREIBŐL

(Folytatás a 2.-ik oldalról)

egyiptomi kormány nem nézi jó szemmel az ottani egyházaknak idegen országban élő egyháztestekkel való szerves összeköttetését, hanem a teljes egyiptomizálást sürgeti. — Mint Ázsia és Afrika országaiban mindenütt, itt is dühöng most a feltámadott nemzetiségi érzés; a protestánsokat a legtöbb helyen úgy tekintik, mint a Nyugat kiviteli cikkét, ami megint csak a régi gyarmatosítás szolgálatában áll. A nílusi egyházkerület tehát ezt a balhiedelmet akarja eloszlatni, megmutatva, hogy igenis a saját lábán áll, saját maga intézi ügyeit, és nem függ amerikai rendelkezésektől. A hivatalos összeköttetés elvágása semmiképpen nem célozza azt, hogy megszüntessék a testvéri összeköttetést az amerikai egyházzal.

Kivándorlás Skóciából. — Az újságokból azt olvassuk, hogy a nagy sztrájk megszűnése után úgy megy a munka egész Angliában, hogy sehol sem elég a szakmunkás, munkahiány egyáltalán nincsen, és ez áll Skóciára is — és mégis, kivált ez utóbbi területről, olyan hírek jönnek, hogy a kivándorlás veszedelmes méreteket öltött. Kivált a hegyes vidék már egészen elnéptelenedett, Hozzáértők a kanadai ügynökök kezét látják ebben: pompás filmeket mutatnak be Kanadáról, magasztalják az ottani életet és aztán buzgón látogatják a hiszékenyebbeket. Nem lehetetlen, hogy a sötét világhelyzet is oka ennek a nagyarányú kivándorlásnak: esetleges atomháború esetén az angol szigetvilág lenne az első áldozat. Nagy része lehet ebben a népmozgalomban annak a lelki hatásnak is (a gazdagsági helyzet változása mellett), amit az angol birodalom fokozatos szétesése és világhatalmának elvesztése okoz abban a népben, melyet a nemzetiségére legbüszkébb nemzetnek tartottak a művelt Nyugaton. El tudunk képzelni akkora büszkeséget, amely nem bírja elviselni azt a gondolatot, hogy elveszítse ennek a büszkeségnek az alapját, legyen akár tényleges, akár beképzelt ez az alap. Ilyen aggodalom és kétség- beesés soha nem vehet erőt azon, akinek bizalmát nem a saját vagy nemzete kiválóságai alapozták meg, hanem aki a korok Kősziklájába horgonyozta reménységét. Az ilyen ember nem lehet büszke, de nem eshet kétségbe sem soha.

Azok között a “természetben való” szolgálatok között, amiket Egyházunk végez a világháború óta a sokat szenvedett országok között, miknek magvakat, tojásokat, baromfiakat, stb. küld, egyik jelentős szolgálat a borjuk küldése. Fényképünk hatot bemutat a közül a 44 borjú közül, miket az év elején Törökországba küldtünk. A török kormány szerződésileg elkötelezte magát Egyházunk világszolgálatával szemben, hogy hét éven keresztül ingyenesen fogja átengedni a tej- és bika-szolgálat húsz százalékát törökországi földműveseknek. A borjuk és a velük ment két megbízott utazásának minden költségét a török kormány viselte. A 44 borjut Egyházunk férfiszövetségének főtitkára, Kenneth Kohler, és igazgatója, Walter Graham, kísérték át. Képünkön ők állanak a borjuk mögött, balról K. Kohler. A repülőgép csak egy útszakaszon emelkedett 9,000 láb fölé, hogy az állatok ne szenvedjenek a légnyomás változásai

miatt. New York és Ankara között 36 órát vett igénybe az utazás. Két órával megérkezésük után már a török kormány tisztviselőinek a vendégei voltak a kiküldöttek tiszteletére adott ebéden. És azóta értesítést kaptak ottani házigazdájuktól, hogy a borjuk az első hónap alatt pompásan gyarapodtak testsúlyukra nézve.

Visszatérőben két kiküldöttünk szép körútazást tett. Meglátogatták Athént és Szalonikit, más görög városokkal együtt; Olaszországban Rómát, Nápolyt és Pompáit; Bécset és az ausztriai magyar határt; Genfet és Párist. Mindenütt felkeresték az Egyházak Világtanácsának és Világsegély szervezetének hivatalait, azonkívül a menekültek táborait, a ruhagyűjtési központokat, klinikákat, árvaházakat és mindazokat a helyeket, ahol a Világsegély működik. Tizenkilenc nap alatt húszezer mértföld- útat tettek meg repülőgépeken, vonatokon, autóbuszokon, magánkocsik-