Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-04-01 / 7. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA járnak és nem fáradnak el!” Mert az élet küzdelmeiben óriási erőt veszítünk, betegek vagyunk, szenvedünk és nem tudjuk, hogy miért. Mikor aztán ideg-letörötten a roskadásig kimerültünk, felmerül bennünk a kérdés: hát érdemes ezért élni, ennyit küzdeni? Dehogy érdemes, hogy volna érdemes! Hiszen a világ zajában, rohanásában csak erőt öntöttünk ki és vajmi keveset vettünk magunkhoz. Lelkünk üresen maradt, szomjazik, éhezik azok után a benső dolgok után, amelyek lényegét képezik és ezek között első helyen áll az az erős tudat, hogy kicsi földi erőnk felett van egy nagy, hatalmas, soha ki nem fogyó erő, amelyből bőségesen meríthetünk, ha egy imádságos gondolattal befelé a szívünkbe tekintünk, az Istent keressük. Az ilyen imádságnak gyógyitó, megújító, tisztító ereje van. Olyan új folyamatot indít meg bensőkben, amely meglágyítja az önzés keménységét, feloldja, leviszi éppen úgy, mint ahogy a viz lemossa a kezeinkre tapadt szennyet. A szeretet új lángra lobban, a jóakarat mindenkire kiterjed és lassanként a feszült, kifáradt idegek megpihennek, gyógyulni kezdenek. Az imádságnak ezt a gyógy erejét újabb időben lélekbúvárok, orvosok is felismerik és ideg-betegeiknek orvosság helyett imádságot ajánlanak. Az imádságnál azonban nem az a fontos, hogy hosszan imádkozzunk, de inkább az, hogy gyakran tegyük meg. Egy-két percet szenteljünk egy-egy áldást kérő gondolatra reggel amint felébredünk, mielőtt munkába fogunk, amikor munkaközben valamiért megállunk, a munka végeztével, evés előtt és után, meg amikor nyugvóra hajtjuk fejünket. Tegyünk úgy mint a gyermekek, akik kint játszanak a kertben, az udvaron, de be-be futnak az anyjukhoz, megcsókolják, megölelik, szólnak hozzá és anyjuk szeretetével megtelve vigabban folytatják játékjukat. Az élet is játék. Nagyon komoly játék. De jól csak úgy játszhatjuk, ha közben a mennyei Atyához futunk, belőle erőt merítünk. Ha imádsággal vele az összeköttetést fenntartjuk. Az imádság a kapocs közte és köztünk, iránta való gyermeki szeretetünk megnyilvá- núlása, elösmerése annak, hogy az Övé az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké. M. E. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent Nevének! Hirdessétek dícséretét, És minden jó téteményét, Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL A szabadság-kísérlel szomorú következményei. — A hírlapokból már mindnyájan értesültünk arról, hogy a Moszkva szolgálatában álló magyar báb-kormány mily kegyetlenül megtorolta a református egyháznak rendcsináló kísérletét: Ravasz László püspököt ismét visszakényszerítették leányfalui házifogságába, Dr. Pap László kerületi főjegyzőt theológiai dékáni hivatalából is elmozdították és “szabadságra küldték”; és talán ezóta már visszahelyezték Bereczky Albertet és Péter Jánost püspöki hivatalaikba. Kilenc lelkészt — Dr. Nagy Barna theológiai tanárt és nyolc társát — letartóztattak. A Református Világszövetség amerikai körzete a múlt hónapban tartott gyűlést Atlantic City-ben. — Számos magyar képviselő is részt vett a gyűlésen: Dr. Vassady Béla theológiai tanár, Dobay Raymond racinei lelkész és Béky Zoltán trentoni lelkész, a Független Egyház főesperese. A gyűlés behatóan foglalkozott a legutóbbi magyarországi eseményekkel; meghallgatta a Világtanács kiküldöttjeinek a jelentését arról az értekezletről, amit Prágában a magyar kormány képviselőjével, Horváth János egyházfelügyelővel tartottak, és azután a következő nagyon jelentős határozatokat hozta meg: A Református Világszövetség állásfoglalása A Zsinat-Presbiteri Rendet Követő Református Egyházak Amerikai Körzeti Tanácsának Atlantic City-ben, N. J., 1957 március hó 14.-ik napján hozott határozatai s ugyanezen üléséből a Magyarországi Református Egyház Gyülekezeteihez és Tagjaihoz intézett testvéri üzenetének szövege A Magyarországi Református Egyház több kiváló vezető tagjának (közöttük nem egy lelki- pásztornak) letartóztatása, amint erről a napi sajtóból értesültünk, komoly aggodalommal tölt el bennünket. Nyilvánvaló, hogy e letartóztatások, melyek hónapokkal az október-novemberi felkelés után következtek be, szerves részét képezik a mai magyar kormányzat olyan irányú erőkifejtésének, hogy a református egyházra nyomást gyakoroljon. Az ilyen későn foganatosított letartóztatásokra nem szolgálhat magyarázatúl ezeknek az embereknek állítólagos törvényellenes tevékenysége. Politikai vétségek tekintetében nem bűnösebbek ők a magyar nemzet kilencven százalékánál. A Zsinat-Presbiteri Rendet Követő Református Egyházak Világszövetségének Északamerikai Körzeti Tanácsa ép ezért a következő lépések megtételére határozta el magát: 1. Felhívja tagegyházait arra, hogy mindazokat a pénzsegélyeket, amelyeket a Refor-
