Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-04-01 / 7. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc JÉZUS A KERESZTEN Édes Atyám! Jézusomra feltekintek a kereszt alatt és bűnbánattal könyörgök Hozzád: Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, hallgass meg . . . vigaszoddal térj kegyesen beteg szivemhez. Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz! Ámen. Több mint 1500 évvel ezelőtt, Nagypénteken, Ambrose püspök lejött a milánói székesegyház szószékéről és így szólt a gyülekezethez: “Úgy érzem, hogy lehetetlen ma beszélni. A nagypénteki események oly nagyok, hogy emberi beszéd ki nem fejezheti. Miért beszéljek akkor, mikor az én Megváltóm haldoklik?” A mi szivünket is ez az érzés tölti el a kereszt alatt. Elcsendesedünk. Vele vagyunk. Őt nézzük, amint a földre fektetett keresztre rászögezik. A keresztet, a rászögezett Jézussal, az előre megásott gödörbe állítják. “Függ már a fán, kiterjesztett kezekkel felszögezve . . Ott állok a Golgota bús tetején. Ott van a Krisztus ... itt vagyok én. És ott van a nép. “A nép ott állt és nézte.” Gúnyolták. Csúfot űztek belőle: “Ha Isten Fia vagy szállj le a keresztről .... másokat megmentett: mentse meg magát, ha ő az Úr választott Krisztusa.” Csúfolták a főemberek. De csúfolták őt a katonák is. És Jézus megszólal. Hétszer szólt a keresztről. Elcsendesedünk. Az Ő szavát szomjuhozza szivünk. Mit mondott Jézus? “ATYÁM, BOCSÁSD MEG NÉKIK, MERT NEM TUDJÁK, MIT CSELEKESZNEK.” Mikor Sámsont elfogták, szemét kiszúrták, megcsúfolva az épületet tartó oszlophoz kötözték, így imádkozott: “Csak még egyszer könyörülj rajtam, Istenem, hogy megbosszúlhas- sam magamat . . .” Kidönti az oszlopot. Összedől az épület, agyonver mindenkit. Egyházi törvény előtt áll Pál. Megcsúfolják. Indúlatba jön és azt mondja a főpapnak: “Verjen meg az Isten, te kifehérített fal.” Jézus így imádkozik: “Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” Ő megbocsátott — és te? “BIZONY MONDOM NEKED: MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN.” Bűnösök, vámszedők barátja. Legyen köztük a halálban is. így két gonosztevő között feszítették meg. Az egyik felfüggesztett gonosztevő káromolta, de a másik így szólt: “Jézus, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz királyságodba.” És Jézus szól: “Ma velem leszel a paradicsomban.” Jézus! emlékezzél meg én rólam! “ÍME A FIAD! . . . ÍME A TE ANYÁD!” Első szava ellenségeiért, a második szenvedőtársáért, a harmadik szeretteiért szólt. A kereszt alatt ott voltak: édesanyja, tanítványai, barátai. Nézi, nézi őket. Mit érzett Mária? a “szeretett tanítvány” János? mit érzett Jézus, látva őket? Egyszer csak szemével Jánosra int majd édesanyjára és szól: “ÍME A TE FIAD . . . ÍME A TE ANYÁD.” “Ettől az órától a maga házába fogadta Máriát az a tanítvány.” “ÉN ISTENEM, ÉN ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEMET?” Reggel kilenc órakor szögezték keresztre. Három órán át függött ott a nap perzselő hevében. Déli tizenkét óra lett. És ekkor elsötétedett az ég. Három órán át sötétség volt. És a sötétségben elhangzik a szivet hasító kiáltás: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Péter megtagadott, Júdás elárult. De Te, Atyám, miért? . . . De a fájdalom mélyén is: “Én Istenem!” “SZOMJUHOZOM!” A rettenetes testi szenvedésből hangzik a katonákat is megindító kiáltás: “Szomjuhozom!” “ELVÉGEZTETETT! ” Győzelmi kiáltás volt ez. Gyermekkorában, a templomban, azt mondotta: “Nékem az én Atyám dolgaival kell foglalatoskodnom”.... Jövök, Atyám, hogy teljesítsem akaratodat. És most diadalmasan kiáltja: “Elvégeztetett!” “ATYÁM, A TE KEZEDBE TESZEM LE LELKEMET.” Első szava ez volt a kereszten: “Atyám!” És utolsó szava is: “Atyám!” “Én az én Atyámtól jöttem és az én Atyámhoz megyek.” Aztán lehajtotta fejét és kiadta lelkét. Erre a templom kárpitja felső részétől az aljáig ketté hasadt. A föld megrendült s a sziklák megrepedtek. A római százados látva a történteket így szólt: “Valóban Isten Fia volt ez . . .” dicsőítette Istent és így szólt: “Valóban, ez az ember igaz volt.” A tömeg mellét verve tért vissza. A Golgotán, a kereszt alatt állva, Jézus szavát hallva, mi is úgy teszünk, mint 1500 évvel ezelőtt Ambrose püspök és azóta is sok millió: elcsendesedünk és azt kérdezzük: “Óh Jézusom, vaj’ hogy lehet, hogy így szeretsz te engemet? hogy felvevéd keresztedet s értem adád szent éltedet?” “Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
