Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-02-15 / 4. szám

14 REFORMÁTUSOK LAPJA bői 3,570 dollárt, bazárból 4,298 dol­lárt, ebédekből és piknikekből to­vábbi 2,152 dollárt vettek be. Adós­ságuk tőkéjét kilencezer dollárral törlesztették, úgy hogy a pár évvel ezelőtt épült egyháztársadalmi épü­leten már csak 22,666 dollár, bér­házukon pedig csak 9,843 dollár adósságuk van. A Férfi és Női Be- tegsegélyző Egyletről Révész István titkár jelent 6,225 dollár bevételt és 1,554 dollár kiadást, 6,850 dollár át- hozatot; ennek az egyletnek 89 tagja van és Sebők Pál az elnöke. A Mártha Kör elnöke Isabelle Ulbrich, tagjainak száma 38, múlt évi bevé­telük és kiadásuk egyaránt 1,052 dol­lár volt. Nagy tevékenységet fejtet­tek ki a templom szépítésében; kony­hai felszerelésre is adtak 315 dol­lárt. A Nőegyletnek Nagy Béláné az elnöke, tagjainak száma pedig 102. Ők rendezik a társas összejö­veteleket, miknek jövedelméből 726 dollárt adtak az egyháznak, a kony­ha felszereléséhez is hozzájárúltak 400 dollárral, és még mindig hoztak át 2,729 dollár maradványt. Két énekkarukat Tóth István vezeti nagy buzgósággal, most akarja megszer­vezni a harmadikat is. Különösen az ifjúsági énekkar nagyon élénk munkát végzett. A vasárnapi iskola kitűnő vezetője a lelkész neje; 18 tanítójuk van és csaknem ezer dollár volt az évi bevételük, amiből az iskola minden költségét maguk fe­dezik. Végül említsük meg a gyüle­kezet népmozgalmi adatait: 12 ke­resztelés, 3 esketés, 14 konfirmálás, 15 temetés volt. CLEVELAND (PR) Lelkész: Csutoros István Felejthetetlenül szép napot töltött szerkesztőnk e gyülekezet körében, mint annak igazán szívesen látott vendége. E napnak estéjéről külön cikkben számol be, most pedig azo­kat a tapasztalásokat írja meg, ami­ket a délelőtti Istentiszteletek folya­mán tett. Meglátogatta a vasárnapi iskolát, melynek gyermekeit úgy kö­szöntötte, mintha unokái volnának: hiszen nagy részüknek a szüleit ke­resztelte vagy konfirmálta 35-40 év­vel ezelőtt. Az Istentiszteleteken ta­lálkozott is ezek közül nem eggyel. Itt a két Istentiszteleten két egészen különálló gyülekezet vesz részt: mind a magyar, mind az angol gyüleke­zetnek külön egyháztanácsa és pénz­tára van, a két gyülekezet között a lelkész személye és a templom helyiségei szolgáltatják az összekötő kapcsot. Sőt külön pénztára van a vasárnapi iskolának is, amelybe a múlt évben több mint nyolcszáz dollár bevétel folyt be. A magyar gyülekezet pénztárának 11,477 dol­lár, az előző évi áthozattal együtt pedig 15,773 dollár volt a bevétele és 12,074 dollár a kiadása, így ez évre 3,698 dollár pénztári marad­ványt hoztak át. Az angol gyüle­kezetnek a bevétele (2,880 dollár előző évi áthozattal együtt) 10,072 dollár volt, a kiadása pedig 5,781 dollár, így ennek az áthozatala 4,290 dollár. A két gyülekezetnek tehát együttvéve 25,845 dollár bevétele volt az év folyamán. Az egyház- községnek összesen 907 fizető tagja van, 483 az angol és 434 a magyar gyülekezetben. A múlt évben fi­zette ki az egyházközség az öt év­vel ezelőtt végzett építkezési és át­alakítási kölcsön utolsó részletét is. Nemcsak a templomot bővítették ki, hanem nagytermet és konyhát is építettek; hatvanezer dollárba ke­rült akkor az építkezés, és öt év alatt kifizették annak minden tar­tozását; Ollók István tiszteletbeli fő­gondnok adott rá tízezer dollárt, az egyház többi tagjai pedig ötveneze­rét. Mindezeket az adatokat az évi közgyűlésen hallottuk, amit akkor reggel a magyar Istentisztelet után tartottak. Ez a közgyűlés is olyan volt, amilyet még sohasem láttuk gyülekezeteinkben. Évi jelentések, választások, javaslatok és határoza­tok — és mindennek vége volt fél­óra alatt. Nem volt ott semmiben ellentmondás, egyhangúlag ment minden. Elöljárók lettek: Doktor Béla főgondnok, Ólok István tb. fő­gondnok, Sipos István gondnok, Pus- chaver Ernő pénztáros, Vincze István jegyző, Boldizsár Ferenc jogtanácsos. A közgyűlés olyan határozatot is ho­zott, ami mindnyájunkat közvetlenül érdekel: egyhangúlag megrendelték lapunkat a magyar egyházközség minden tagja részére, a PRESBY­TERIAN LIFE című lapot pedig az angol egyházközség minden tagja részére. Boldogan köszöntjük az Első Magyar Presbiteriánus Egyház tagjait lapunk olvasói között — az elsőt clevelandi három egyházunk közül, mely lapunkat egész gyüle­kezete számára megrendelte. ELYRIA (ER) Lelkész: Novák Lajos Már közhely lesz, úgy hogy ides­tova már nem is lehet említeni, mert csakugyan mindegyik lelkészi hiva­talunk olyan szépen állítja ki mimeo- grafált évi jelentését, mintha mind­egyiket szakértők állították volna elő. Megmutatkozik már, hogy fia­tal leányaink, és fiaink is, üzlet- vezetési közép- vagy főiskolákba jár­tak, irodai gépekkel dolgozni meg- tanúltak és szívesen állanak lelké­szeink segítségére ilyen jeles kiad­ványoknak az elkészítésében. Meg­lehet azonban, hogy ezt éppen olyan egyháznál említjük, ahol már maga a lelkészi család is olyan tökélyre vitte ezt a művészetet, hogy nincsen szüksége e téren segítségre. Mert ilyen eset is sok van már, hála Isten­nek. Mindezt az tudja legjobban ér­tékelni, aki visszaemlékezik a 40-50 évvel ezelőtt folytatott küzködésekre és primitiv irodai szolgálatra. Hol vagyunk már ettől?! Az elyriai egy­háznál azonban nem ezek képezik a régi időkkel szemben való összeha­sonlításnál a hálaadás alapját és tárgyát. Igen, hol vagyunk már a 40-50 évvel ezelőtt folytatott küz­delmektől — a lelki munka és az igazi egyházépítés tekintetében! Va­lóban szeretnénk odaadni ezt az évi jelentést minden olvasónk kezébe, hogy úgy elgynöyörködhetnének ben­ne, mint ahogyan mi elgyönyörköd­tünk az olvasásában. Ténylegesen azt a benyomást tette reánk, mintha kint járnánk tavasszal az Úr kertjé­ben, ahol a különböző veteményes táblák már zöldűlnek, mélyükben pedig erős gyökereket növelnek, a gyümölcsösben pedig a fák dúsan virágoznak, gazdag termést ígérnek. Vagy hogy bibliai képet használjunk, éreztük e jelentés olvasása alatt, hogy “az Úrnak Lelke jár a vizek felett”. Bizonyára az Életnek Vize folyik itt, azért olyan tiszta, mint a kristály. A jelentésben kevés a szám, de ami szám van benne, az is mind ezt mondja. Mielőtt bizony­ságokat idéznénk közülük, hadd áll­junk meg előbb egy percre annál a ténynél, hogy ez az első kezünk­be került olyan jelentés, amiben NINCSEN SEMMI KIMUTATÁS az egyéni adakozók nevéről és adomá­nyaik összegéről! Hálát adunk Isten­nek, hogy ezt megérhettük! Egyetlen rövid mondat jelzi benne, hogy min­den egyháztaghoz postán küldték ki a kimutatást arról, hogy ő mit és mennyit adakozott az év folyamán. Jövő számunkban cikket fogunk írni erről a korszakot jelző eseményről, majd abban fogjuk elmondani ezzel kapcsolatos mondanivalóinkat. Itt csak annyit: forrón megszorítjuk elyriai elöljáróink kezét és meg­öleljük pásztorukat, úgyis mint ked­ves és hű tanítványunkat, és kér­jük Istent, hogy SzentLelkével in­dítsa fel többi egyházunkat is jó példájuk követésére! Most pedig tér­jünk a beszélő számokhoz. 385 csa­ládjuk van, 472 lélek úrvacsorázott húsvétkor, 80 uj taggal szaporodtak meg az év folyamán, 25 ezer dol­láron fölül volt az évi bevételük és tízezer dollárral hozták le két évvel

Next

/
Thumbnails
Contents