Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-02-01 / 3. szám

14 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ AMERIKAI PROTESTANTIZMUS HÍREIBŐL Dr. Mackay a római egyház loia- liláriánizmusáról. — Nixon alelnök nemrégiben azt a kijelentést tette, hogy a római katholikus egyház az egyik legerősebb bástya a kommu­nizmussal és totalitárius eszmékkel szemben. Ha csak a kommunizmust emlitette volna, talán nem vonta volna magára Dr. Mackaynak, a princetoni theológia és a Református Világszövetség elnökének helyreiga­zítását, aki a következő kijelentést tette: “Nagyon sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy ennek az ál­lításnak éppen az ellenkezője igaz. Két évtizeddel ezelőtt a római ka­tholikus egyház konkordátumokat kötött Olaszország és Németország totalitárius uraival, Mussolinivel és Hitlerrel. Ma pedig a római egyház hasonlóan konkordátumot kötött Spa­nyolország totalitárius urával, Fran- coval, akinek nincsen nagyobb párt­fogója Rómánál.” Ami pedig a kom­munizmust illeti, Dr. Mackay azt mondja, hogy Olaszországban és La­tin Amerikában a római egyház inkább elősegítette, mint akadályoz­ta a kommunizmus terjedését azzal, hogy kitartóan szembeszegi magát a demokratikus eszmékkel. A Dél még mindig ellenkezik. — Tudvalevő, hogy a legfelsőbb bíróság most már véglegesen kijelentette, hogy minden faji alapon való el­választás vagy megkülönböztetés al­kotmányellenes és így tilalmas. En­nek dacára egymás után érkeznek a hírek arról, hogy a déliek nem akarnak engedelmeskedni ennek a döntésnek. Virginia állam népe már azt is elhatározta, külön népszavazás útján, hogy a városokra bízza az iskolák fölött való döntést, hogy fenntartják-e a mai nyilvános isko­lákat, amikben ezentúl nem külö­níthetik el a fehér gyermekeket a feketéktől, vagy pedig azok helyére magán-iskolákat állítanak, külön a fehérek és külön a feketék számára, amelyekben természetesen tandíjat kell fizetni. Az állam népe azt mondja, hogy inkább fognak tan­díjat fizetni a fehérek és a feketék számára külön-külön, mint együvé eresszék őket a mai tandíjmentes iskolákban. A másik városban a he­lyi rendőrség rakja fel megint az elkülönítő táblákat az állomások várótermeire, illemhelyeire és a vil­lamoskocsikra vagy autóbuszokra. — Lincoln kivívhatta a politikai egyen­jogúságot a négerek számára, de társadalmi elismertetésüket a déli fehérek még mindig megtagadják. Ahogy Dr. Blake mondja e számunk­ban közölt cikkében: még mindig fehérbőrű bálványképre próbáljuk faragni az istenünket. Bizony kívá­natos, hogy komoly intő szavát meg­hallják ezek a déli egyházak és nyitva tartsák templomaik ajtaját a más színűek előtt is. Az Amerikai Biblia-Társúlal a múlt évben, fennállásának 139.-ik esztendejében, elérte hogy az általa kibocsátott Bibliák száma meghalad­ta a 450 milliót. Az 1955.-ik évben itt az ország területén több mint kilenc millió szent iratot helyezett el; ezekből félmilliót tett ki a teljes Bibliák száma, 814 ezeret az uj- testamentumi könyveké és hét és fél milliót az egyes bibliai részeké. Külföldön pedig összesen hat és fél millió szentírást adtak vagy helyez­tek el, úgy hogy a múlt év bél­és külföldi együttes teljesítménye 15 és fél millió szent írat volt. A Biblia-Társúlat jövő évi költségve­tése 3,858,000 dollár. Baptista jubileum Philadelphiában. — A jövő 1957.-ik évben lesz 250 esztendeje annak, hogy a TESTVÉRI SZERETET VÁROSÁBAN elkezdő­dött a bapista egyházi munka. En­nek az évfordúlónak a megünnep­lésére a philadelphiai baptisták rop­pant előkészületeket tesznek. Úgy tervezik, hogy abban az évben 2500 bemerítést fognak végezni, a vasár­napi iskolák növendékeinek számát 2500-zal megnövelik, legalább hat uj egyházat alapítanak és az egy­ház munkájának növelése és erősí­tése érdekében 250 ezer dollárt gyűj­tenek össze. Ugyancsak oda várják 1957-ben a baptisták országos kon­vencióját is. Kereszt a hegytetőn. — Idaho ál­lam fővárosában a Junior Chamber of Commerce tagjai rozsdamentes acélból készült hatvan láb magas keresztet állítottak fel karácsonykor a Boise város fölött emelkedő Table Rock tétjén. Az e célból indított gyűjtést a város lelkészegyesűlete is támogatta. Nemcsak a húsvét haj­nali Istentiszteleteket készülnek itt tartani, hanem az a cél is lebegett szemük előtt, hogy a város lakosai egész éven keresztül folyton ott lás­sák maguk fölött a keresztyénség jelképét. Dr. D. Ellon Trueblood, kvéker bölcsész és író, lemondott arról a kormányhivataláról, melyre 1954 márciusában nevezték ki az Egye­sült Államok valláspolitikai osztály­főnökévé, és január elsején vissza­tért Richmond, Ind., városban az Earlham College vallás-bölcsészeti szakának főnöki állásába, ahol aze­lőtt működött. Az uj valláspolitikai osztályfőnök Dr. Ronald Bridges lett, aki a kongregácionális egyhá­zak moderátora volt pár évvel eze­lőtt, most pedig ez egyház külmisz- sziói tanácsának amerikai igazgatója. Dr. Trueblood volt az alapítója 1954- ben az IGATÁRSAK nemzetközi szervezetének, melyet az ország kü­lönböző részein lakó 16 kiváló ke­resztyén egyháztag indított el; ez a szervezet, amelynek az igazgatását most újra visszaveszi Dr. Trueblood, most kapott három évre évi 15,000 dolláros átalányt az indianapolisi Lilly Alapítványtól, hogy működési területét kiterjeszthesse. (Olvasóink talán még emlékeznek az IGATÁR­SAK jelvénye alatt megjelent True- blood-könyvek ismertetéseire, miket pár évvel ezelőtt közöltünk.) Egységes külmisszíól! — Az Egy­házak Országos Szövetségének kül- missziói osztálya a múlt hónapban tartotta hatodik évi gyűlését Dayton városában. A határozatok, amiket ezen a gyűlésen hoztak, valóban uj korszakot fognak nyitni a külmisz- szió történetében. Dr. Beaver, a chicagói szövetkezett (négy feleke- zetből összetett) theológiai szeminá­rium egyik tanára, sürgette azt a “merész kísérletezést”, amit a bizott­ság és aztán az egész osztály aján­lott is mielőbbi elkezdésre. Feleke- zetfölötti, nemzetfölötti és fajfölötti legyen a külmisszió munkája, a misz- sziói kórházakba és intézetekbe való felvétel könnyebb és gyorsabb le­gyen, és keressenek útakat és mó­dokat arra, hogy a misszióra való adakozás közvetlenebb, valóságosabb, személyesebb legyen. Hozzák köze­lebbi kapcsolatba a missziói munká­val az egyházak világsegély mozgal­mait és keressenek sőt készítsenek alkalmakat arra, hogy a tengereken túl alkalmazott ipari, kereskedelmi vagy más munkások hajlandók le­gyenek és tudjanak bizonyságot ten­ni a Krisztus mellett. Mindenekfölött pedig állítsanak föl olyan kis-taglét- számú világbízottságot, általánosan ismert keresztyénekből, akik az egész világmissziót irányítsák, olyan hatás­körrel, hogy ahol szükséges, azon­nal intézkedhessenek és ezzel kike­rüljék a mai hosszadalmas eljárást, amiből nem egyszer származnak helyrehozhatatlan káros következmé­nyek. Örömmel üdvözöljük a bölcs kezdeményezést!

Next

/
Thumbnails
Contents