Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-12-15 / 22. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ÜJ MAGYAR TRAGÉDIA Irta: Dr. Vassady Béla Most játszódott le szemeink előtt. A maga véres valóságában. De azért mégsem október huszonharmadikán kezdődött. Közvetlen ese- mény-magvait tulajdonképen a második világháború alatt és után hintették el; tragikus kalászba szökkenésük ideje azonban csak most érkezett el. És diadalmasan nagy volt a halál aratása a magyar rónákon, de főkép a “Duna Királynőjének” falai között. Védbástyából — ütköző A magyar nemzet mindig úgy tekintett magára, mint a nyugati keresztyénség legkeletibb védbástyájára. A második világháború alatt azonban nemcsak földrajzilag és fizikailag, de szellemileg és világnézetileg is két egymásra törő ellenségnek lett az ütközőjévé. — Nyugat felől a nemzeti szociálizmus “új pogánysága” kezdette ki s végűi is lerohanta, hogy azután kelet felől az istentelen kommunizmus mindent elnyelni akaró hullámainak sodrába kerüljön bele. A világháború végén pedig könyörtelen vasfüggönyt húztak le előtte, és mesterségesen elzárták attól a Nyugattól, amelyhez pedig ezer esztendő kultúrája és szellemtörténeti háttere kötötte. 1945 végén a magyar nemzet még egyszer megmuttata, hogy szabadság-akarását még az orosz fegyver sem tudhatja megtörni. Az akkori választásokon a nemzeti és demokratikus pártokra adta le nagy többségben szavazatát. A kommunista párt aránylag csak jelentéktelen szavazatot kapott. Ámde mégis minden kiállásuk hiábavalónak bizonyúlt. Sztálin vasökle rövidesen a magyar nemzetet is lefokozta kényszerű csatlósai sorába. Kenyér és Szabadság A halált azonban még a zsarnokok sem kerülhetik el. S önkényuralmukat sem tudhatják tartóssá tenni. Sztálin halálával is ellen- állhatatlanúl kezdetét vette a “liberalizálódás” és “demokratizálódás” időszaka. Különösen Lengyelországban és Magyarországon talált ez mind erősebb visszhangra. Diákok, irók, munkások egy szivvel-lélekkel indították el békés tüntetéseiket. Követeléseiket két rövid szóba lehetett mintegy sűríteni: Kenyeret, Szabadságot! Alapjában véve mind csak olyasmit követeltek, amiket mi itt, Amerikában maguktól értetődő létfeltételeknek tekintünk: nemzeti függetlenséget és szuverénitást; szabad sajtót és a világ minden országával való szabad érintkezés lehetőségét; a munkabérek és fizetések méltányos rendezését s a tisztességes emberi megélhetés biztosítását; végül, a szovjet csapatoknak Magyarország területéről való azonnali kivonását és az ország politikai semlegességének elismerését. Ha ezeket a követeléseket bárki is a reakciós szellem termékeinek meri nyilvánítani (mint ahogyan ezt most a Szovjet Únió és magyar bábkormánya cselekszik), úgy bátran állíthatjuk, hogy akkor az ő szeműkben az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat aláírói, és mi valamennyien, akik hiszünk az alapvető emberi szabadságjogokban, szintén nem lehetünk mások, mint csakis maradi és szűk- látkörű reakciósok. A le-nem-bírható Ige Reakciós vádzuhataguk ellensúlyozására hadd mutassunk rá az új magyar forradalmat előidéző ama végső történelem-formáló tényezőre, amely aztán ellenállhatatlanúl véreinket is cselekvésre késztette! Pál apostol ezt a cselekvésre aj zó tényező-tényt a maga módján így jellemezte: “Az Isten beszéde nincs bilincsbe verve.” Egyszerűen nem verhető bilincsbe. És a lepergett évtized alatt Magyarországon sem tudhatták bilincsbe verni. Az óhazai egyházak kényszerű rabságukban megtanulták, hogy a hamleti kérdést nekik így kell kiegésziteniök: “Lelki csatlósoknak lenni vagy nem lenni! Ez itt a kérdés!” És az egyháztagok nagy többsége ellenállott — passzív ellenállással bár, de mégis úgy, hogy ez a passzivitás egész valójuk állandó sorompóba állítását vonta maga után. S mihelyt úgy érezték, hogy szabadabban lélegezhettek, a bukásában is dicsőségesnek bizonyúlt októberi forradalom napjaiban egyházi életük újrarendezéséhez is azonnal hozzáfogtak. Kimondották, hogy az 1948 óta betöltött egyházi pozíciókat megüresedetteknek tekintik, hogy így az új és szabad választásokat lehetővé tegyék. Kifejezést adtak ama reményüknek, hogy sok oly egyházi intézményt és iskolát, amelyeket az erőszak nyomása megszüntetett, a közel jövőben újra megnyithatnak. A keresztyén ifjúsági mozgalmak (a Keresztyén Ifjúsági Egyesület és a Keresztyén Diákmozgalom) erőteljes lendülettel újraszerveződtek. REFORMÁCIÓ címmel egy új egyházi lap szerkesztésére és kiadására a szükséges előkészítő lépések azonnal megtörténtek. Valóban mindenütt és minden vonalon a megújhodó, szabad, keresztyén élet lüktetésének megannyi jeladásával találkozhattunk. Igen megható volt a Keresztyén Nemzeti Ifjúsági Szövetségnek a világ keresztyénéihez
