Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-12-15 / 22. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of Ihe Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

MEGFIGYELÉSEK

MAGYARORSZÁG HŐSEIHEZ

A LIFE című képes hetilap vezércikke

Magyarország hősei, a ti utolsó üzenetetek — “Hajónk sűlyed. A világosság kialszik” — szégyenkezés nélkül való sírásra fakasztotta a legbátrabb férfiakat is. Könnyeiket az a düh és az a kín facsarta ki, hogy nem tudtak rajtatok segíteni, hogy nem volt semmi módjuk ahoz, hogy segíthettek volna tartani fáklyátokat, mielőtt a rémségek fekete éjszakája kioltotta volna. És most megint azon sírnak, hogy egyedül kell mennetek végzetetek felé és magatokra hagyatva kell felvennetek haláltusátok végső keresztjét. Még özvegyeiteket és árváitokat is legyilkolják, mert a morzsoló szörnyeteg megpróbálja legyilkolni azt az országot, amely őt oly súlyosan megsebesítette.

De ha mi nem is tudunk segíteni rajtatok, Magyarország szabadságharcosai — ha a

szavak szégyenletesen szegény dolgok is ahoz, hogy azokat adjunk néktek •— mégis, s sötétségben is, és amíg ott haltok, halljátok meg ezeket: hazátok nem fog meghalni és ti nektek is örök életetek lesz mindazoknak emlékezetében, akik szeretik a szabadságot. A ti szabadságotok öt napja alatt alapjaiban megráztátok a kommunizmus világát. És nem ti veszítettetek. Amikor felingereltétek a szörnyeteg dühösségét, úgy lelepleztétek az igazi arcát, hogy most már az egész világ láthatja azt. És most az egész világ undorodva fordúl el ennek a látványnak a gonoszságától. Olyan seb az, aminek a forradása örök időkre meg- bélyegzi őt is, mint Káint.

Igen, az egész világnak a lelkiismerete felbőszült — még a kommunisták lelkiismerete is. Az ő rajongó és becsapott soraikban, ahol talán a legnagyobb volt a ti győzelmetek, most ezrek meg ezrek torpannak meg az öldöklés előtt. Az osztrák gyárakban kommunista munkások összetépik párt-tagsági igazolványaikat. Az olasz kommunizmus mantuai fellegvárában a párt maga ítélte el a szoviet orvtámadását. “Szociálizmust nem lehet szuronyokon behozni”, kiáltotta a new-yorki kommunista lap, “csakúgy, mint katonai biztonságot sem.” És ha a kommunisták így felháborodtak, elgondolhatjátok, hogy mennyivel mélyebb volt azoknak a megbotránkozása, akik sohasem árúlták el a szabadságot. Százféle módon adtak ennek kifejezést — a dán rakodóparti munkások megtagadták az orosz hajók kirakodását, a párisi munkások felégették a vörös főhadiszállást, az amerikaiak cselekvést követeltek Manhattanben a “Segítsük Magyarországot!” jeligével rendezett tömeggyűléseken, és a föld minden részén a dollárok milliói gyűlnek a segélypénztárokba. Bizonyosra vehetitek, hogy kitaláljuk mi még más módjait is a segítségnek.

Ti nem veszítettetek, nem is veszíthettek. Gyilkosaitok nem fogják tudni sokáig figyelmen kívül hagyni az egész világ teljes becsmérlését. A világ lelkiismeretének ott van a törvényszéke ugyanabban az Egyesült Nemzetekben, amelynek a gyors megrovása meg-