Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-12-01 / 21. szám

14 REFORMÁTUSOK LAPJA hogy országszerte milyen hatalmas lendülettel indúlt meg a segítés áldott munkája. Nemcsak magyar véreink, hanem amerikai polgártársaink is nagy odaadással és igaz részvéttel karolták fel ezt az ügyet, és a közadakozás csodálatos eredményei kezdtek kibontakozni az elmúlt két hét tudósításaiból. Az ott hallott hírek szerint a clevelandi gyűjtés már 80,000, a bridgeporti 20,000 dollárnál tartott; a connecticuti kor­mányzó hivatala táviratban kért meg ezer egy­házat, hogy hozasson ki és lásson el egy-egy menekülő családot; ruhatisztító intézetek min­denfelé ingyen tisztítják ki és szedik össze az átküldendő ruhákat — és így tovább. Mint­hogy azonban úgy a pénz- mint a ruha-gyűj­tésnél és átküldésnél vigyázatra és gondos kö­rültekintésre van szükség, az értekezleten jelen­lévők, teljes egyhangúsággal, néhány okos és jól megfontolt határozatban állapodtak meg. Hálás szívvel állapították meg, hogy e nagy világmozgalomban a legelső megmozdúlás Evan­géliumi és Református Egyházunk részéről tör­tént, melynek Világsegély Bizottsága az első hírek vétele után azonnal átküldte a rendel­kezésére álló teljes gyógyszer- és kötszer-kész­letet és azonfelül ötezer dollárt első segély gyanánt. Ugyanezen egyházunknak az elnöke körlevélben fordúlt gyülekezeteinkhez, imádság­ra és segélyezésre szólítva fel azokat. Számos más oknak is meggondolásával az értekezlet azt ajánlotta valamennyi magyar református gyülekezetünknek, hogy úgy pénz- mint ruha­segélyezésünk továbbításánál ezt az egyházi szervet használjuk. Teljes biztatást kaptunk afelől, hogy ez az eljárásunk nemcsak a leg­biztonságosabb, de egyben a leghasznosabb is lesz: Egyházunk közpénztára megduplázva küldi tovább pénzünket. Ezen az úton elérhetjük azt a célt is, hogy minden adományunkat szabadon irányíthatjuk bármelyik magyarországi egyházunknak vagy intézményünknek a címére és javára. (Magá­nosok számára természetesen nem.) A múltban szerzett tapasztalatok arra in­dították az értekezlet tagjait, hogy szintén egyhangúlag hozott határozattal kimondták an­nak szükségét, hogy az Amerikából Magyar- ország felé menő segélyek kiosztásának és egy­ben a Magyarország felől Amerika és a sza­bad világ felé menekülő kivándorlás irányítá­sának ellenőrzése céljából szükségesnek tartják a mi ottani személyes képviseltetésünket. Nagy veszteségek érték úgy kivándorolt testvéreinket, mint itteni magyar egyházainkat azzal, hogy hasonló intézkedést nem tettünk a világháború után következett kényszerű kivándorlás irányí­tásánál. Ezért az értekezlet tagjai, alapos kö­rültekintéssel és megfontolással kiválasztották Beretz Árpád wallingfordi lelkészünket, a ke­leti egyházmegye volt elnökét, erre a rendkívül fontos feladatra. Végezetül felkérték a Magyar Egyházkerü­let elnökét és lapunk szerkesztőjét, hogy ha­ladéktalanéi keressék föl Egyházunk elnökét és terjesszék elébe e határozatokat és kérjék azok kiviteléhez Egyházunknak támogatását. A kiküldöttek e megbízatásnak azonnal eleget tettek. A következő reggelen már Dr. Wagner elnök irodájában tárgyaltak vele, és e siet­ségre ugyancsak nagy szükség volt, mert 24 órával később az elnök már útban volt Ázsia felé, ahol külmissziói állomásainkat látogatja meg a következő hat hét alatt. Dr. Wagner rendkívül nagy, szemmel lát­ható meghatódottsággal fogadta a küldötteket. Ismételten hangsúlyozta előttük, hogy egész életében soha semmi sem hatotta meg oly mé­lyen a szívét, mint a mostani magyarországi események. Egy évvel ezelőtt Magyarországon járt és megismerte és megszerette a magyar népet. Már akkor megérezte, hogy ezek az események jönni fognak. Biztosította a küldöt­teket, hogy minden erejével segíteni kívánja ezt az ügyet; megmutatta az egyházakhoz ki­küldött körlevelét és a legnagyobb rokonszenv- vel hallgatta meg az előző napi határozatok előterjesztését. Utána pedig rögtön akcióba lé­pett: magáévá tette mindegyik javaslatot. In­tézkedett, hogy az Egyház Világsegély Bizott­sága küldje ki Beretz lelkészt — kinek válasz­tását a maga részéről is a legkitűnőbbnek tar­totta — hogy a válság ideje alatt Bécsben és amenyiben lehet Magyarországban is tegyen meg mindent a kitűzött célok érdekében. Fel­kérte Dr. Helfferich főtitkárt is, hogy amennyi­ben mostanában Európába menne, okvetlenül látogasson el Magyarországba is és mindenben legyen segítségére kiküldöttünknek. Arra is felhívta a Világsegély Bizottságot, hogy ugyan­ezen időszak tartamára gyűléseire hívja meg a Magyar Egyházkerület elnökét is, hogy össze­kötő kapocs gyanánt szolgáljon e Bizottság és a közös értekezleten részt vett egyházi testü­letek között. Végezetül Dr. Wagner elnök a legnagyobb elismerését fejezte ki azon tény fölött, hogy ezeket a megállapodásokat az ér­tekezleten részt vett lelkészek egyhangúlag és közös akció gyanánt hozták meg és újra biz­tosította rajtuk keresztül az összes amerikai magyar református egyházközségeket, hogy az Evangéliumi és Református Egyház minden tőle telhetőt meg fog tenni a magyar tragédiának emberileg lehetséges enyhítése érdekében. A kiküldöttek megjelentek Dr. Carson E. Blake irodájában is és megköszönték az Egy­házak Országos Tanácsa elnökének azt a gyors intézkedését, hogy a negyven millió protestáns egyháztagot magában foglaló testület minden gyülekezetét imádságra szólította fel.

Next

/
Thumbnails
Contents