Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-12-01 / 21. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA ben találjuk meg, amelyet ebben a gyülekezetben nem belülről, hanem kívülről fenyegetett veszedelem. Ez a lelki béke viszont egy gyülekezet életében minden: ezért van a vallás, ezért van a kultusz, — ez maga az Isten által kiszabott élet. Koncz Ferenc lelkészünk most jól megérdemelt nyugalomba vonúl. Útján elkíséri ennek a gyülekezetnek, a trentoni magyarságnak, a lélek szerint is keresztyén magyaroknak hálája és szeretete; elkíséri Trenton egész társadalmának őszinte megbecsülése és értékelése, — de mindenek felett elkíséri saját tiszta és nyugodt lelkiismerete, amely Istennek legnagyobb áldása az egyén számára. Mi ittmaradottak pedig imádságos lélekkel kívánjuk őneki és szeretett élete párjának, hogy emellett az Isten adta jó lelkiismeret, lelki vidámság mellett testileg is épségben élvezzék a jól megérdemelt nyugalmat. Imádkozzunk! Mindenható Isten, szerető mennyei Édesatyánk! Hálát adunk Neked, hogy ide vezérelted őt közénk, hogy szent lelked által irányítva munkálkodott közöttünk. Köszönjük Neked, hogy munkáján, igehirdetésén és életén keresztül közvetlen példaadással mutattad meg, hogy milyen a Neked tetsző, lelkiekben gazdag keresztyén élet. Fiúi hivő lélekkel kérünk, mélyítsd el bennünk ezt a tanítást és példaadást, a Te szavaid szerinti életei: aki magát megalázza, az felmagaszlal- lalik; s aki magát felmagasztalja, megaláztalik. Adj nekünk jövő életünkben is gazdag lelki békességet s adj neki, a mi nyugalomba távozó lelkipásztorunknak és családjának áldásokban gazdag nyugalmat, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus érdeméért Ámen. * Koncz Ferenc lelkészünk Erdélyben, Nagyküküllő megye egy kis falujában Királyhalmán született 1879- ben. A Székelyudvarhelyi református kollégiumból a kolozsvári theológiára ment, annak elvégzése után pedig a romániai református misszió brailai lelkészi! állására nevezték ki. E munkatéren tiz évig szolgált (1904-1914). Amikor a világháború véget vetett e virágzó missziói munkának, előbb két erdélyi kis gyülekezetben szolgált, azután pedig a marosvásárhelyi református kollégiumba hivták a román nyelv és irodalom tanári állására. E nehéz munkát két évig végezte, amikor egy kínálkozó kedvező alkalmat felhasználva kijött az Egyesült Államokba, hová 1922 október 1-én érkezett. Az azóta eltelt 34 esztendőből húsz évet nehéz fizikai munkával végzett, de emellett állandóan, majdnem minden vasárnap és ünnepnapon mint beszolgáló lelkész végezte az Istentiszteleteket, sákramentumok kiosztását, esketéseket, temetéseket a Kelet számos egyházában, mig végre 1947 március 1-én a trentoni Kálvin János egyház választotta meg lelkészül. Munkájának értékét a fent közölt szép búcsúztatás kellőképen méltatta. 1904-ben kötött házasságukból egy fiuk született. Ez év október 15-én eltávoztak Trentonból és a valóban jól végzett hűséges munka után csöndes nyugalomba vonultak Long Is- landon sea-cliffi házukba, közel a tenger partjához, ahol szép virágos kertjük ápolásában és Isten iránt való hálaadásban készülnek eltölteni életük alkonyát. Szivünkből kívánjuk, hogy a kegyelmes Isten adjon erre nekik még számos esztendőt és tegye azokat mind elégedettekké és áldottakká! EGYHÁZI HÍREK A TÓPARTI EGYHÁZMEGYE ŐSZI MUNKÁSKONFERENCIÁJA Október 14.-én vasárnap délután tartotta meg őszi munkáskonferenciáját egyszerre két egyházmegyénk: a központi és a tóparti, amaz pittsburghi, emez Cleveland west-sidei egyházunk templomában. Clevelandban 82 lelkész és kiküldött képviselte nyolc egyházunkat (Daytonból nem jöttek). A megnyitó Istentiszteletet Vajda Zoltán egyházmegyei elnök végezte; a gyűlés jegyzőkönyvét Marsalkó József egyházmegyei titkár vezette, aki a gyűlészáró imát is mondotta. A tárgyalás legnagyobb részét a központi kiküldöttek előadása foglalta le. Dr. N. V. Seeger, a Board of Christian Education and Publication kiküldöttje, az ifjúsági munka jelentőségéről és kiváltképpen a vasárnapi iskolai munka feladatairól és nehézségeiről szólt, jó tanácsokat adva a tanítók számára. R. C. Pfeiffer, tiffini igazgató, a sáfárságról beszélt és azokról a módszerekről, amikkel az egyház misz- sziói munkáját mozgékonyabbá tehetjük. Ajánlotta, hogy szervezzük meg azokat a csoportokat, amelyeknek megegyező a vallásfilozófiájuk. Rámutatott az ifjúság között rendezett sáfársági versenyek kitűnő hatására. Kiemelte a végrendeletek írásánál a gyülekezetek érdekeinek figyelembe vételét. Dr. Wilke, a Church and Ministry bizottmány kiküldöttje, a fennálló lelkészhiányról beszélt, aminek pótlására nem lesz elegendő a szemináriumokban mutatkozó számbeli növekedés. Figyelmeztette a gyülekezeteket, hogy igyekezzenek lelkészeiket megtartani és a nekik járó fizetést megadni. Az egyházmegyei elnök jelentette, hogy a missziói tanács ezentúl a lelkészi fizetések kiegészítését mindig ahoz mérten fogja megállapítani, ahogy a gyülekezetek is részt fognak venni a fizetések emelésében, amit már is megtett több gyülekezet. Dr. Szabó István clevelandi lelkész a kongregá- cionális egyházzal való egyesülés ügyét ismertette, Hornyák Virginia az Elmhurst College magyar munkájáról beszélt. Bacsó Béla egyházkerűleti pénztáros a Magyar Egyházkerület nevében mondott üdvözlést. Elhatározták, hogy az egyházmegye tavaszi gyűlését a clevelandi első egyháznál fogják megtartani április hó első hétfőjén. LELKÉSZI ÉRTEKEZLETEK A KELETI EGYHÁZMEGYÉBEN Ennek az egyházmegyének a lelkészei most már hónaponként tartanak értekezleteket, amiknek idejét gyakorlati egyházi kérdésekkel töltik el; az egyházmegye életén meg is látszik e gyakori összejövetelek jó hatása: minden mozgalmat közösen, együtt végeznek. Október első napján, hétfőn, a new-yorki első egyház templomában gyűléseztek. A kezdő áhítatot Szűcs János egyházmegyei jegyző vezette. Kovács Imre lelkész az őszi munkáskonferencia kiértékelésének megvitatását vezette be, utána csaknem minden résztvevő elmondta e tárgyról a maga véleményét. Kitűnő határozatokban állapodtak meg a jövőre nézve. Egész napos lesz a következő őszi konferencia, még pedig
