Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-12-01 / 21. szám

EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH

Volume LVI., Number 21. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Dec. 1, 1956.

BOLDOG INSEG

Részlet Dr. Ravasz László püspök adventi igehirdetéséből

“Boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők megelégítettnek.”

IGAZSÁGOT kell szomjuhozzunk. Ez a mi egész életünknek fordúlópontja. Fel kell ébrednie bennünk annak az életmentő éhségnek és szomjúságnak, amely minden egyébtől el- fordúl és egyedül az igazságra irányúi. Az igazság szó alatt ne értsünk valami részigazságot, bírói igazságot, jogilag kifejezhető és jogilag érvényesíthető igazságot. Tulajdonképpen IGAZSÁGOSSÁGOT jelent ez a szó, sőt AZ igazságosságot jelenti, vagyis a léleknek azt a minőségét, amelyet Istent gondolt felőlünk, amely az Ő művészi tervébe volt megalkotva, egyszóval olyan JELLEMET, amely nemcsak hasonló a Krisztushoz, hanem éppen belőle való. Azt a külső és belső életmódot, gondolkozást, érzést és cselekvést, amely Isten dicsőségét szolgálja és tükrözi, amelyben a Jézus lelke, ereje, érzésének, gondolkozásának és cselekvésének jegyei sugároznak. Életmentő szomjúság az, amellyel ezt megáhítjuk, mert ezáltal elfordúlunk minden egyéb éhségünktől és szomjúságunktól. Elvész az értéke pénznek, kenyérnek, dicsőségnek, hírnek és egész lelkünket az a megrendítő vágy, szenvedélyes törekvés, égető éhség és szomjúság tölti el, hogy olyanok legyünk, mint akikben Istennek kedve telik. Wégbemenjen rajtunk az Ő művészi alkotása, kialakúljon belőlünk a világ értetnie és célja, Isten teremtő munkájának művészi alapeszméje: a KRISZTUS KÉPE. Valami nagy, lobogó szenvedély ez, aziránt, hogy jobb legyek, hívebb legyek, alázatosabb legyek, többet szolgáljak, Istent teljesebben megismerjem és akaratát magamban egészen felvegyem.

És ez a szomjúság nemcsak magunknak követeli, esengi és ragadja meg az igazságosságot, az istenképiséget, a krisztusi jellemet és életet, hanem a világ számára is szomjúhozza. Nagy gyűjtő éhség ez, amelyben felkerekednek az emberek, mint régen keleti pusztákon a nomádok, mikor elfogyott a fű és kiszáradt a patak és vad éhség fogott el embert és állatot. Egész nemzetek keltek fel, hódítva törtettek uj hont foglalni, uj országban telepedni le, ahol nem fogy el a fű és nem apad el a víz. így indúl meg a világon egy nagy szenvedély egy lelki országnak megépítésére, ahol nem fogy el a lélek legelője és nem apadnak ki a hűs források, mert Isten igéjével, kegyelmével, jelenlétével szakadatlanúl táplálja a boldog éhezőket és a boldog szomjúhozókat. A manna-hullás csodájának megismétlődése ez. Az a legnagyobb és legfelségesebb munka, amit a SzentLélek végez, az emberiség kiválasztott részén, midőn az anyaszentegyházban egybegyűjti, táplálja, megszervezi, inspirálja és szent küldetésre ki- bocsájtja mindazokat, akik az Ő népe, mert éhezik és szomjúhozzák az igazságot.

Nincs más mód a legfőbb jó elérésére, mint ez a BOLDOG ÍNSÉG, amelyik egyre hatalmasabban és parancsolóbban igényli az igazságosságot, szakadatlanúl imádkozik érte és bátor bizalommal, a hit kockázatával újra meg újra megkísérli. Hogyan lehetsz jóvá, hogyan lehetsz igazzá, hogyan lehetsz szentté? Úgy, hogy szakadatlanúl erre vágyói, ezért hevesen és mindig imádkozol és minden pillanatban megkísérted jónak, szentnek, igaznak lenni.

Reád nézve is életednek legfontosabb pillanata az, amikor megszólal benned ez az éhség és ez a szomjúság. Mindig áldások forrása, valahányszor ráismersz ennek a boldog Ínségnek parancsoló szavára. Ezek a mi adventi heteink és ez a mi adventi Istentiszteletünk megannyi alkalom, hogy megérezzük, megvall- juk és megáldjuk lelkünk legnemesebb szenvedélyét, életmentő, szent ösztönét, az igazságosság éhségét és szomjúhozását, amellyel Isten képe után áhítozunk és Isten Országa eljövetelére tesszük fel életünket.