Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-15 / 20. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK A HIT UJ HŐSEI Magyarország földjén még folyik az uj októberi forradalom hőseinek vére e sorok írásakor (a Reformáció ünnepi hetében), de azt már is meg tudjuk állapítani, hogy vérük nem folyt hiába. Isten csodálatos kegyelméből megint szent magvetés lett a vértanúk vére, mint kétezer év óta mindig. Ezért bár a mi szívünk is vérzik, hiszen mindnyájunknak testvérei voltak azok az ártatlan és legtöbben megint örökre névtelennek maradó hősök; mégis szinte ujjongani szeretne a lelkünk, azoknak a nagyságos következményeknek a meggondolásán, amik ezt a véres, de rövid és dicsőséges szabadságharcot követni fogják. A szellem megint győzött az anyag fölött. Évek óta kellett hallgatnunk, hogy az orosz szoviet katonai hatalma ellen nem lehet forradalmat kezdeni: repülőgépek és ágyús tankok meg mindenféle gépfegyverek ellen nem lehet szembemenni kaszákkal meg kapákkal, mint száz esztendővel ezelőtt még lehetett. Kossuth meg a Rákócziak népe megmutatta, hogy igenis lehet; sőt csak nemzetiszín zászlóit vitte kezében a biztos halállal szembe. Hogyan tehette meg? Azért, mert HITT. Mert inkább választotta testére nézve a halált, hogy a maga és testvérei lelkét felszabadítsa. Mert gyötrelem volt a testi élete ez elnyomatás hosszú évei alatt — de még sem ez, hanem a lelki rabsága vált számára tűrhetetlenebbé. Ezért ment szembe a biztos halállal, tudva hogy zsarnokai “csak a testet ölhetik meg, a lelket azonban nem”. Bizony az első helvét reformátornak és nagy hazafinak, Zwinglinek a szelleme járt ott, 433 esztendővel az ő döntő zürichi győzelme után, amit az esztendőnek ugyanebben a hetében aratott, amikor annak a másik totalitárius zsarnokságnak az igája alól szabadította fel honfitársait. A szellem győzött az anyag fölött. Hogy megfeszítette minden erejét az anyagimádó hitetlen kormányrendszer, hogy elragadja Istentől az ifjúságot és a gyermekeket! Valóságos lelki méreggel fertőzték meg; az egyházat is azért tűrték meg az öregek számára, mert majd úgyis magától megszűnik, amikor az öregek kihalnak: az ifjúság már nem fog hinni a “népek ópiumában”, ahogy ők a vallást nevezték. És mekkora az Isten hatalma és a Lélek ereje! Pontosan az ifjúság kezdte el ezt a dicsőséges forradalmat! Nem tudták megölni a lelket! Igaza volt a kappeli csatatéren halálba hanyatló Zwinglinek (az is októberben történt, 1531-ben): “csak a testet ölhetik meg, a lelket azonban nem!” A szellem győzött az anyag fölött. Mint a helvét reformátoré, úgy most a magyarországi hősök győzelme sem szorítkozik lakóhelyük szűk körére. Minden országrablás között a legszörnyűbbet végezték a magyar nemzet ezeréves földjével: alig hagytak neki belőle egy maroknyit. Mégis ebből a megnyomorított kicsi országból indúlt most ki a legnagyobbra felfújt hazug világbirodalomnak a megdöntése. Mint ahogy a hólyagnak elég egy parányi szúrás, hogy elpukkantsa. A világ legnagyobb lapjai írták e rémnapok alatt, hogy “meghalt a nagy hazugság: az a hazugság, mintha a proletárok diktátorsága a népek demokráciája lenne”. Világ-rengést jelentett e roppant esemény: győzött a szabadság! Él a szábadság! A szabadság halhatatlan! Az igazságot nem lehet eltemetni: “a koporsóból is kitör és eget kér!” “Minden nemzetnek vannak szabadságharcaikból maradt hagyományaik” — irta a világ legnagyobb lapja, a NEW YORK TIMES — “és minden szabad nemzetnek meg kell most értenie, hogy a magyar hazafiak ellen elkövetett bűnök olyan bűnök, amiket az orosz kommunisták más népekkel szemben is ugyanúgy elkövetnének, ha módjukban állana. Budapest hősei nemcsak a maguk szabadságáért harcoltak, hanem New Yorknak és Párisnak és Delhinek és Rio de Janeirónak és Bandungnak és
