Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-01 / 19. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 haladás azonban ezúttal lassúbb tempójú és talán küzdelmesebb volt, mint az előző éveké. Yalószinüleg a depressziós évek is hozzájárultak a nehézségekhez. De hozzájárult az is, hogy a gyülekezeti élet komoly megrázkódtatáson ment keresztül. Évek kitartó munkája és a hűséges munkatársak igyekezete aztán meghozta a gyümölcsöt: újból lüktető és eleven gyülekezeti életet folytatott az egyház népe. így érte meg az egyház fennállásának tiz éves évfordulóját, amely erőgyűjtés, nagyobb bizalom és uj lelkesedés forrásának bizonyult az eljövendő évekre. Az első tiz év főgondnokai: Décsmán János 1926- 1932; Hómüller Gusztáv 1933; Brunner János 1933- 1934. Pénztárnokok: Péderdy Mihály 1926; Hómüller Gusztáv 1927-1932; Fodor András 1933-1935. Jegyzők: Jánoshy Ferenc 1926-1928; Vogel Jenő Antal 1929; Blozán Ede 1930-1933; Egry Béla 1934; Jaczkó Árpád '1935. Az Ifjúsági Kör megszervezésében és vezetésében éveken át komoly munkát végzett Egry Béla, mig a Keresztyén Ifjak Törekvő Társaságában Blozán F. Nándor töltött be vezetői szerepet. A Nőegylet elnökei: Scheible Jánosné 1926; Mágory Sándorné 1927; Spisák Jánosné 1927 augusztustól 1928 októberig; Csathó L. Istvánná 1929-1930; Galbavy Jó- zsefné 1931-1935. BRUNNER JÁNOS tiszteletbeli főgondnok A MÁSODIK TIZ ÉV A második tiz év kezdetén az általános gazdasági pangás még mindig nyomasztóan érezteti hatását. A helyzetet élénken világit ja meg Jaczkó Árpád titkári jelentése; “Ha nem szakadt volna ránk ezen első tiz esztendőnkben a munkanélküliség hét szűk esztendeje, tagadhatatlan, hogy kedvezőbb anyagi helyzettel mennénk a második tiz esztendőnek. Ám azért igy is örömmel jubilálhatjuk Egyházunk első tiz éves fennállását és hálát adhatunk a Mindenhatónak, hogy a nehéz idők, nehéz esztendők dacára is, megmaradhattunk Magyar Református Egyháznak ...” E titkári jelentésből egyébként megtudjuk egyebek között a következőket: “Megrendeztük ez évben is március 15-iki ünnepségünket a hazaszeretet, a hazafias érzés ápolására. Árvízkárosult testvéreink javára rendezett jótékonysági ünnepélyünkkel is elsők és egyedüliek voltunk városunkban. A segélykiáltásra azonnali testvéri jobbunkat nyújtottuk. Ez a ténykedésünk is csak újabb fényt vetett egyházunk nevére. De meg kell rendeznünk a közel jövőben — és ezt már az Egyháztanács határozatba is hozta — egy újabb jótékony ünnepélyt arra a célra, hogy az egyházhoz forduló és segélyt kérő magyar testvéreink támogatására legyen némi anyagi alapunk.” Mindez jellemző arra, hogy a nehéz körülmények között miként igyekszik gyakorolni a gyülekezet a könyörülő szeretet parancsát. És van még egy érdekes adat ebben a jelentésben: “Megtiszteltetés volt egyházunkra, hogy lelkészünket az 1936. évre az Egyházmegye (California Classis) elnökévé választotta.” Kevés magyar lelkészt ért az a megtiszteltetés, hogy amerikai egyházmegye elnökévé választassék. Californiában ez is megtörtént. Az egyházi életben a belső épités mellett a külső épités: az egyházi épületek karbantartása is állandó figyelmet igényel. Sorba került a templomtető megújítása, a templom és a Kossuth Terem külsejének átfestése, a templom belsejének kifestése, valamint egyéb szükséges munkálatok elvégzése. Közben hétről-hétre, hónapról-hónapra, egyik évről a másik évre végezte az egyházközség áldott szolgálatait, hogy aztán egy-egy elmúlt évre visszatekintve, a lelkészi jelentés visszatükrözze a gyülekezeti élet lelkületét. “Volt sok öröm is, de bánat és szenvedés is gyülekezetünkben” — jelenti Hady Albert lelkész 1939-ről. “Mint egyházközségnek volt sok együttes örömünk, lelki élményünk, amelyekben úgy összecsendült a lelkünk, mint egy szépen hangszerelt művészi zenekar különböző hangszerei, hogy kedvesebbé, értékesebbé tegyék életünket. Ki ne emlékeznék vissza sok-sok felemelő, magasztos Istentiszteletünkre, hazafias vagy világi ünnepségünkre, egy-egy fekete fátylú gyász- szertartásra, ahol megrendültünk az emberi élet múlandóságán. Nagy alkalmak voltak ezek, amelyek által és amelyekben egy-egy lélek, vagy az egész gyülekezet közelebb került Urához, Istenéhez. Lassan, de biztosan épült az a “lelki ház”, amelyért gyülekezetünket is megalkottuk . . . Egy-egy lelki téglát hétről- hétre hozzáraktunk . . .” * A “lelki ház” kitartó és odaadó építése közben telnek az évek és beköszönt az 1941-ik jubiláris év. A jubileumi évek nemcsak határjelzők amerikai magyar református gyülekezeteink életében, hanem olyan magaslatok, amelyekről egy-egy gyülekezet visszatekinthet a megtett útra, másrészt előkészülhet az elkövetkező évek feladatainak hűségesebb betöltésére. 1941- ben fönnállásának 15 éves évfordulóját ünnepelte az
