Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-01 / 19. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL A kalonai megszállás ellen. — Megírtuk már, hogy Okinawa sziget népe milyen erőteljesen tiltakozott az ellen, hogy az Egyesült Államok a katonai megszállás okát és célját mindig nagyobb területek kisajátítására használják fel. Csaknem valamennyi egyház együtt küldött memorándumot az amerikai egyházak külmissziói tanácsaihoz, amiben ezeket kérték, hogy tegyenek meg mindent, amit csak tehetnek, a helyzet orvoslására. Meghatóan írták le azoknak a szegény földművelő-családoknak a nyomorúságos sorsát, akiktől elvették a földjüket, és rámutattak arra is, hogy mily helyrehozhatatlan erkölcsi kárt jelent mindez az ott működő keresztyén missziók számára. Japán fővárosában, Tokióban, a legnagyobb keresztyén lap pedig arról ír, hogy okinawai eljárása miatt méltán fogja illetni az Egyesült Államokat az a vád, hogy erőszakkal betört Japán földjére és a maga céljaira használja föl azt; sőt ennek alapján most már azzal is lehet vádolni a washingtoni kormányt, hogy csak azért támogatja Japánnak a Kurili-szigetek- hez való (teljesen jogos) igényét Oroszországgal szemben, hogy majd azokat is saját katonai céljaira használhassa, ha Japán csakugyan visszakapja e szigeteket. Ez a lap is sürgeti, hogy ha az amerikai keresztyének csakugyan vissza akarják nyerni a japánok közt nagyon megingott becsülétüket: adják vissza Okinawát Japánnak és tegyék jóvá katonai megszállásuk sok hibás cselekedetét. Az izlám terjeszkedik. — Világszerte sok jel mutatja a mohamme- dán vallás ébredésének és uj terjeszkedésének bizonyságait. Washingtonban ez évben készült el díszes mecsetjük. Most Svédországból jön a hír, hogy ennek fővárosában, Stockholmban is hasonlóképpen mecsetet terveznek. Igaz, hogy csak nyolc hívő jelent meg az első mo- hammedán Istentiszteleten péntek este; de azt állítják, hogy az egész országban már csaknem száz mo- hammedán él. Pár hónappal ezelőtt a pakisztáni Ahmadijja Müzlim Misszió küldött ki egy Kanal Jusz- szuf nevű hittérítőt Svédország legnagyobb ipari városába, Gőthenburg- ba, és ez azt mondta, hogy reménysége szerint három vagy négy esztendő elég lesz arra, hogy önálló gyülekezetei szervezzenek. A munkásság és az egyház. -—• A norvég Egyház-Intézet a múlt év folyamán számos konferenciát rendezett a skandináv országok főbb ipari központjaiban a munkások és egyháztagok számára. Ezt az Intézetet pár évvel ezelőtt pontosan erre a célra alapították, hogy szorosabb kapcsolatot létesítsenek az egyház és a világi társadalom között. Az ilyen hétvégi konferenciákon az egyház és a munkások közötti viszony kérdéseit tárgyalják. Rendesen azzal kezdik, hogy valamelyik munkásuniónak a vezetője felteszi ezt a kérdést: “Mi nem tetszik nekünk az egyházban?” Egyik kiváló keresztyén ifjúsági vezérember meglepetve állapította meg, hogy e gyűlések közhangúlata föltétlenül kedvező az egyházakra nézve. A munkások éppenséggel nem akarnak többé egyházelleneseknek feltűnni, aminthogy nem is azok, mondotta. Finnországból hasonlóan igen kedvező hírek érkeznek az egyház és az ipari munkásság viszonyának ja- vúlásáról. A finn lutheránus egyház tervbe vette, hogy rendszeres vallástanítást vezet be az ipariskolákba, ahol eddig ez majdnem teljesen hiányzott, a legtöbb helyen csak a reggeli közös imádkozásra szorítkozott. Pedig ezeknek az iskoláknak 40,000 növendéke van! Dán-román látogatások. — A dán püspökök tanácsgyűlése elfogadta a romániai orthodox (görög keleti) egyház meghívását, hogy küldöttséget menesszenek a román egyház meglátogatására. Ez az első eset, amikor a romániai orthodox egyház egy nyugati nem-orthodox egyházat hivatalosan meghívott. Ugyanakkor a dán püspökök azt is elhatározták, hogy meghívják a moszkvai pát- riárchát, hogy vezessen küldöttséget Dániába és adja vissza a dánok múlt évi oroszországi látogatását. A vasfüggönyt most már gyakran félrehúzzák — idestova talán majd le is szedik. Elszabadult az alkohol ördöge. — Svédország a múlt év őszén törölte el az alkohol-árúsításnak addig érvényben volt megszorításait. E most múlt év alatt aztán az alkohol-fogyasztás 40 százalékkal emelkedett, a részegség miatt pedig kétszer any- nyi letartóztatás történt, mint azelőtt. E roppant gyors és ijesztő statisztika országszerte sok vitát vált ki. Angliában is egyesülnek az egyházak? — Nagyon érdekes és jelentős mozgalom indúlt meg az angol ú. n. szabad egyházak egyesítése érdekében. A presbiteriánus, baptista, methodista és kongregácionális egyházakhoz ment a memorándum, mely komoly érveket hoz fel az egyesítés érdekében. Azt mondja, hogy ha erőiket összetennék, sok olyan helyen tudnának templomot építeni és gyülekezetei szervezni, ahol ez most nem lehetséges, mert külön-külön egyik felekezet népének sincsen hozzá elég ereje. Az is igaz, hogy az angol ifjúság ma joggal hiheti, hogy a közéleti problémákhoz nincsen szava ezeknek a szabad egyházaknak — mert mindenütt csak a két anglikán (canterburyi és yorki) érseknek vagy a (római) pápának hallani a szavát az egyházak képviseletében. Holott a szabad egyházaknak együttvéve legalább másfél miihó tagja van Angliában. Persze, az egyesülés tervének sok akadálya van: baptista részről pl. a felnőttek keresztelése vagy a gyülekezetek önállósága, mit a kongre- gácionálisok is fontosnak tartanak, míg a methodisták egyháza erősen központosított. Ezek dacára is az egyházak közös szövetsége bizottságot küldött ki a tervezet tanúlmá- nyozására. A kvékerek jó tanácsa. — Minden nemzeti vagy nemzetközi politikai bonyodalom vagy válság idején a kvékerek mindig bizonyságot tesznek arról a meggyőződésükről, hogy a béke útja az egyedül helyes út. Most a szuezi csatorna körül fölmerült vitában is megszólaltak és a következő figyelemreméltó tanácsot adták: “Elismerjük, hogy ez a válság egy sokkal nagyobb problémának csak egy része: előzőleg függésben élt népek akarnak most önálló nemzeti léthez jutni, csakhogy földjüknek olyan életbevágóan fontos természeti kincsei vannak, amiket külső segítséggel tártak föl. Ha mind Egyiptomnak, mind a többi országoknak az érdekeit és jogait épségben kívánjuk tartani, akkor föltétlenül szükséges, hogy hagyjunk fel az erőszaknak minden fenyegetésével és olyan tervezetet készítsünk az együttműködésre, amely méltányosnak ismeri el Egyiptomnak politikai vágyakozásait és gazdasági szükségleteit. Mi meg vagyunk arról győződve, hogy a fenyegetések abbanhagyása és a bizalom megnyerésére irányúló őszinte törekvés erkölcsileg helyes, a következményekre való tekintet nélkül; de abban is hiszünk, hogy a keresztyének közeledése az egyedül helyes gyakorlati út abban az irány(Folytatás a 21.-ik oldalon)
