Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-01-15 / 2. szám

a nemzet félreállott és az egész nevelés ügyét ráhagyta a tanítókra és tanárokra. Legfőbb ideje volt, hogy helyreállítsuk a régi együttműködést ezek és a nagyközönség között.”

Minket egyházakat pedig a kérdésnek a legfontosabb része érdekel legjobban; mi tudjuk, hogy erkölcsi életet csak a vallás teremthet. A vallást pedig kizárták iskoláinkból. — Amíg e végzetes tévedésnek nem mutatkoztak a következményei, addig nem háborgatták ezt a kérdést. Az utóbbi idők azonban világosan megláttatták, hogy vallástanításra nem elég a vasárnapi iskola vagy az iskolai tanításból “átengedett” heti egy óra; az elmúlt évek alatt mindig nyomatékosabban emelték fel szavukat az illetékesek, sürgetve az elemi iskolai tanításban a vallás helyét. A washingtoni konferencián erről természetesen még nem esett szó, ellenben ezt megelőzőleg, november első hetében, pontosan ezzel a célkitűzéssel tartottak hasonlóan országos, bár jóval kisebb méretű konferenciát, amit az Egyházak Országos Tanácsa hívott össze. Ez is “munkás-konferencia” volt, 250 meghívott képviselővel és csaknem ugyanannyi érdeklődővel, akik között római katholikus és zsidó megfigyelők is voltak.

Ezen a st.-louisi gyűlésen egyik new-yorki város iskolai felügyelője elnökölt, aki a sajtó képviselői számára így határozta meg a gyűlés célját: “Arról a kérdésről akarunk tárgyalni, hogy meddig mehetünk a vallás tanításában az egyház és állam elválasztásának elve fenntartásával és az állami törvények betartása mellett. Ez a gyűlés csak része annak a tanúlmá- nyozásnak, hogy mimódon működhetnek együtt az iskolák az otthonnal és az egyházzal, az irányban, hogy a jövendő polgárainak mélyebb lelki életét kiépítsük, ami úgy egyéni, mint nemzeti életüknek az alapja lesz.”

Ezen a gyűlésen is elveket hangsúlyoztak, ilyeneket: amint az államnak nem lehet kiválasztott egyháza, úgy nem lehet az iskolában sem szó kiválasztott vagy bármilyen előnyben részesített egyházról. Az államnak nem lehet a felügyelője vagy ellenőrzője egyik egyház sem; éppen úgy nem ügyelhet fel az állam bármelyik egyháznak az egyházi cselekményeire, sem nem részesítheti azokat semmiféle támogatásban. Ugyanígy kell az amerikai iskoláknak is távoltartaniok magukat az egyházaktól, mint intézményektől. Ellenben az egyházak és iskolák együtt kell hogy működjenek egymással a gyermekek és ifjak neveltetésének minden szükséges dolgában. Az elemi iskoláknak egyenesen kötelessége az, hogy a lehető legtágabb teret engedélyezzék a nem-felekezeti vallástanítás és befolyás érvényesülésére. Az iskolák igenis taníthatnak a vallás FELŐL, mint a mi nemzeti életünk egyik alapvető tényezője felől. Természetesen sohasem olyan módon, hogy

8

ezzel bármelyik egyházi szervezetnek a felekezeti érdekeit szolgálják. (Lapunk írt már ismételten is a Cincinnati városban megpróbált kezdeményezésről, ami pontosan ezen az elvi alapon indúlt: nem vallást, hanem a vallásról tanítani.)

Ez elv ellen nem sok kifogást emelne talán még az állam sem; de nagy kérdés, hogy ez a határozatlan fogalom: “a vallás felől”, kielégítené-e magukat a hívő keresztyéneket? Vájjon kielégítené-e a protestánsokat? hát a katholikusokat? Ez utóbbiaknak a gyűlésen jelenlévő egyik hivatalos képviselője, a st.- louisi katholikus iskolák felügyelője, idézte a new-yorki érsekség nevelésügyi főigazgatójának a meghatározását arról, hogy micsoda hét alapvető igazságot kellene megtanítani minden gyermeknek az elemi iskolákban. Ezek: 1) Isten létének elismerése. 2) Az embernek az a helyzete, hogy mint teremtmény a Terem tőjétől függ. 3) Az ember elidegeníthetetlen jogainak forrása az Isten. 4) Törvényeinknek alapvető célja ez Isten-adta jogoknak a megőrzése. 5) Isten alatt minden embernek egyenlősége. 6) Az ember méltósága és az emberi élet szentsége. 7) Az ember felelőssége a Tíz Parancsolatba foglalt erkölcsi törvények irányában.

A gyűlés tárgyalásait előkészítő bizottság így terjesztette a tanácskozások megállapításait a résztvevők elé: “A vallás hatását az egyes tantárgyakkal kapcsolatban kell feltüntetni, mint példáúl Amerika történelmének fejlődésével kapcsolatban. Az iskolák úgy beszéljenek a vallásról, mint ami lényeges belső része annak a tantárgynak, amit tanítanak. Ne úgy vegyék a vallást, mint valami külön tantárgyat, hanem mint olyan tananyagot, ami más tantárgyakkal is szervi összeköttetésben áll.”

A Bibliával kapcsolatban azt hangsúlyozták, hogy a társadalmi élet kérdéseinek tanításával kapcsolatban mutassanak rá az iskolák azokra a zsidó-keresztyén hagyományokra és elvekre, amik döntő tényezők voltak az amerikai jogi és erkölcsi élet kialakúlásában. Amikor pedig a világirodalom nagy műveit tanítják, ezek között ismertessék a Bibliát is. Amikor pedig egyetemesen elfogadott erkölcsi elvekről tanítanak, használják ezeknek forrásművei között a Bibliát is úgy, mint a többi forrásművet.

A három napig tartott gyűlésen is hangsúlyozták, hogy a gyermekek és ifjak vallásos életének kifejlesztése és táplálása nem az iskola, hanem az otthon és az egyház feladata. Az iskola mindegyik egyház iránt egyenlő tiszteletet tanúsítson, viszont a különböző felekezetek tartsák tiszteletben az iskola önállóságát és a tanítás szabadságát.

Súlyos problémák ezek, de nemzetünk nem hanyagolhatja el a velük foglalkozás kötelességét, mert az egyházak és az otthon mellett a nemzet jövője kétségtelenül az iskolákban épül.

REFORMÁTUSOK LAPJA