Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-07-15 / 13. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA ságot, mielőtt mostani rabságába esett volna, és ismeri a keresztyénséget is, mely minden igazi szabadságnak legfőbb forrása és biztosítéka. Elnyomatásuk tehát nem lesz végleges: előbb-utóbb üt számukra a szabadság órája. A másik vigasztaló tudat, hogy a világháborúk óta körűlbelől ugyanannyi — 6-700 millió ember — szabadúlt fel véglegesen az összeomlott gyarmat-birodalmakban. Uj országok ala- kúltak, amelyekben az alkotmányos szabadság nem papiros-ígéret, hanem tényleges valóság. És ezeknek nemcsak az alakúlásánál, hanem századokkal elmaradottságukból a modern életbe átsegítésénél egyetlenegy országnak sincsen akkora szerepe, mint az Amerikai Egyesült Államoknak. íme, nem telt bele kétszáz esztendő, és az a kicsiny williamsburgi kezdeményezés már is diadalmasan körüljárta a világot. Nemcsak elsővé tette nemzetünket minden nemzet között, hanem a legnagyobbé is, mert hajlandó volt mindegyiknek a szolgája lenni. — Jézus Urunk megint beváltotta a szavát, mint mindegyiket is. E szabadság ünnepnapján mi magyarok is hálás szívvel és azzal az imádságos reménységgel köszöntöttük uj hazánkat, hogy a kegyelmes Isten hamarosan elhozza már azt a napot is, amikor elnyomott és megnyomorított szülőhazánk népét is felszabadíthatja rabságából és visszaadhatja neki azt, ami nélkül nem élet, mert mindig annak a szerelmese volt: a szabadságot! “Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának, nyújts feléje védő kart tengerén kínjának!” A HŰSÉGESKÜ MAGYAR DALNOKA Olvasóink még bizonyosan emlékeznek arra, hogy lapunk mutatta be elsőként a Menekültek Himnuszát, azt a szép dalt, amiben az uj- arnerikások fejezik ki Isten iránt való hálájukat, Aki ide kisegítette őket. Azt azonban bizonyára nem tudják, hogy azóta ezt a hálaéneket több más nyelvre is lefordították és ma már magyar, német, bolgár, lengyel, orosz, észt, litván és ukrán nyelven énekelik ezt nemcsak szerteszét Amerikában, hanem a “Voice of America” hangján üzenetté lett az a régi hazában elnyomatás alatt sínylődök felé is. — Reményt önt szívükbe, hogy hátha egyszer majd az ő ajkukon is felzen dűl a szabadúlás szava: “Örömkönnyeink közt, óh Atyánk, Száll Hozzád hálaénekünk; lm itt van, miről annyit álmodánk: Béke, szabadság honol most velünk. ..” Dr. Nagy Frigyes zeneírónk, a Menekültek Himnuszának szerzője, most uj babért fűzött homlokára, amikor a dhicagói Board of Education amerikánizáló osztálya főnökének felszólítására megzenésítette a mindnyájunk által jól ismert hűségesküt, mit minden elemi iskolánkban naponként elmondanak fiaink és leányaink, a felnőttek pedig ünnepélyes alkalmakkor fogadják meg az amerikai zászló előtt, hogy ahoz hűségesek lesznek. Chicagóban az idén először rendeztek nagyobb szabású ünnepélyt az újonnan felavatott állampolgárok részére, akiket a város megvendégelt. Ez ünnepély műsorán szerepelt először a Hűségeskü uj dallama, mit egy kiváló énekesnő adott elő, roppant tetszést aratva. A jelenlevő szerzőt — aki maga is nehezen várja, hogy már ő is állampolgárrá lehessen — őszinte és meleg ünneplésben részesítették. Mi pedig boldogok vagyunk, hogy júliusi szabadságünneplésünkhöz ezt az újabb magyar tisztességet kapcsolhatjuk, bemutatva a Hűségeskü uj dallamát, abban a reményben, hogy a mi magyar egyházi ünnepélyeinken is minél gyakrabban fel fog csendülni annak szava, a Menekültek Himnuszával együtt. Dr. Nagy Frigyeshez pedig forró készorí- tásunkat küldjük és megköszönjük neki, hogy fajtánknak megint ilyen szép tisztességet szerzett. Isten áldása legyen életén és munkáján! AZ EGYHÁZAK ÉS A THEOLÓGIA FELELŐSSÉGE Varga Imre püspök doktorrá avattatásakor mondott beszédének befejező részlete (Prágában, 1955. dec. 7.-én) Az Egyház ösvénye az az ösvény, mely Áldozó-Csütörtöktől a Krisztus Második Eljövetele felé vezeti. Mindegyik nemzedéknek nagyon különböző feladatai vannak. A mi nemzedékünk életidején át sokkal gyorsabb volt az Egyház élete. Nem járhatunk többé régi, elkoptatott ösvényeken. Olyan változásokat tapasztalunk, amilyeneket az emberiség történelme sohasem ismert. Naponta állanak elő olyan uj és még újabb problémák, amik megkövetelik, hogy az Egyház állást foglaljon reájuk nézve — és az Egyház csak akkor jár el helyesen, ha minden munkáját, minden szolgálatát theológiai nyomozódásnak veti alá, mert az Egyházra nézve minden kérdés theológiai. Az Egyház nem haladhat a történelemmel szemben, nem tekinthet visszafelé. Bármekkora kényelemben érezhette is magát az Egyház a letűnt korok társadalmi rendjében, meg kell látnia azt a valóságot, hogy az összeomlástól és a történelem kerekeinek elgázolásától csak
