Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-07-15 / 13. szám

2

REFORMÁTUSOK LAPJA

AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL

A málraházai világgyűlés. — Julius hó 28.-ától augusztus 5,-éig a mátraházi üdülőhelyen fogják megtartani az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának ez évi gyűlését. Magyarország több mint kétezer protestáns gyülekezete nagy érdeklődéssel várja a gyűlést; különböző előkészítő bizottságok már hónapok óta komolyan dolgoztak sikere érdekében; kivált a magyarországi protestáns egyházak közös tanúlmá- nyi bizottsága végzett már évek óta folyó munkát a tárgyalásra kitűzött két nagy tárgykör feldolgozása terén, amiért már dicséretet is kaptak a Világtanács egyik titkárától, aki részt vett az egyik ilyen tanúlmányi konferencián. Az egyik tárgykör: “Áttérítés és vallásszabadság”, a másik pedig “Az egyházak és a társadalom nemzetközi felelősségének kiépítése”. Már julius elsején “ökumenikus napot” tartottak valamennyi magyarországi protestáns egyházban és mindenütt a keresztyén egyházak egységéről prédikáltak a lelkészek. Julius 29.-én vasárnap pedig Budapesten fognak tartani nagyszabású ökumenikus Istentiszteletet, amire a Világtanács központi bizottságának minden tagját meghívták. A következő vasárnapon viszont, augusztus 5.-én, a központi bizottságnak mintegy hatvan tagja fog prédikálni ugy- annyi városi és falusi templomban. — Mint most magyarországi testvéreink is teszik: imádkozzunk mi is mindenütt, hogy a Világtanács vezetőinek e látogatásából minél több áldás fakadjon! Legyen velük Istennek SzentLelke!

Az egyház és állam küzdelme Kelel-Némelországban. — Csak elismeréssel adózhatunk a német egyházaknak, melyek tiszteletreméltó bátorsággal folytatják küzdelmüket a könyörtelen kommunista kormány ellen. Legútóbb hivatalos panaszlevélben sorolták fel azokat a sérelmeket, amiket a kormánytól kell szenvedniük. Ilyenek: az állam lehetetlenné teszi, hogy helyiséget kapjanak a vallásos oktatás céljaira; az állam mindent elkövet az ifjúságnak arra kényszerítésére, hogy konfirmálás helyett az ifjúsági avatás kommunista szertartásának vessék alá magukat, hogy ezzel idegenítsék el őket az egyháztól; a gyermekeket az iskolákban istentagadásra tanítják és a vallást babonának tüntetik fel előttük; az állam mindent elkövet, hogy az egyházaknak mennél kevesebb pénzbevételük legyen; legújabban pedig már azt sem engedi meg az állam, hogy a közjóléti és

könyörűletességi intézetekben Istentiszteleteket tarthassanak. E panaszos beadványokra az egyházak semmi közvetlen választ nem kaptak a kormánytól, amely arra sem hajlandó, hogy e kérdésekről tárgyalásokba bocsátkozzék az egyházak vezetőivel. A kormány folyton csak azt hangoztatja, hogy az alkotmány biztosítja a vallásszabadságot és az állam nem is kíván többet, mint hogy megadják neki azt, ami az államot törvény szerint megilleti. A keleti zóna püspökei azonban bátran hangoztatják, hogy a kifejezetten anyagias gondolkozású állam nem ítélheti meg azt, hogy mi illeti meg Cézárt és mi az Istené. Az állam most már azt is megköveteli, hogy külön engedélyt kérjenek az egyházak énekeskönyvek vagy énekfüzetek vagy gyülekezeti heti értesítők (bulletins) kinyomtatásához; valamint hogy az egyházat kormányzó tisztviselők külön hűségesküt tegyenek le. Ez utóbbit eddig még azzal az érveléssel utasították vissza az egyházvezetők, hogy ez megalkuvásra kényszerítené az egyház lelkiismeretét. Az ifjúság-avatás körül is erősen folyik a harc. Az egyház megtagadja a konfirmálást azoktól az if jaktól, akik ebben részt vesznek. Az állam most ezt úgy próbálja megkerülni, hogy egyfelől névszerint és egyenként szólítja fel a már megkonfirmált ifjakat, másfelől pedig összeköti ezt a beavatási szertartást az elemi iskolát végzett növendékek záró-ünnepélyével és így minden fiút és leányt belekényszerít az avatásba. Meg kell említeni, hogy az egyház lelkészei és tanárai között itt is vannak olyanok, akik az állammal való teljesebb együttműködést sürgetik (olyanformán, mint ahogy azt az egyház vezetői Magyar- országon teszik.) Dibelius püspöknek nemrégen a pápánál tett látogatása nagy mértékben hozzájárúlt e “haladó” lelkészek elégűletlenségének növeléséhez.

A jezsuiták uj "katonai akadémiája". — Rómában, a pápa nyári otthona mellett most készült el egy szép nagy épület, amelynek homlokzatán ez a felírás díszük: “XII. Pius Központja egy Jobb Világ számára”. A New York Times szerint ezt az épületet a legerősebb katho- likus szervezet, a Katholikus Tevékenység, ajándékozza a pápának, mint amolyan “katonai akadémiát”, amelyben vezérkart képeznek ki, akik uj katholikusok hadseregét vezessék “a világnak Jézus számára való meghódítására”. A mozgalom

vezetője Lombardi jezsuita, akinek a nevezett világlap szerint az az álma, hogy minden országban építsenek ilyen házat és hogy ebben a mozgalomban Amerika vegye át a vezető-szerepet. A Catholic Action kitűzött célja tudvalevőleg az, hogy “katholikussá tegye A m e r i k á t.” (Eszünkbe jut Cromwell egyik tanácsadójának, Pym Jánosnak, a puritán parlament egyik vezéralakjának meghatározása a római egyház hódítási menetrendjéről: “Ha egyszer valahol kíméletben részesülnek, megtűrést sürgetnek; azután egyenlőséget, azután felsőbbséget, a fel- sőbbségtől aztán egyenesen haladnak minden más vallás kiirtása felé”. A történelem kivétel nélkül mindenütt ezt igazolja.)

Spanyolországban már messze jár a "menetrend". — Madridban nemrégiben protestáns püspököt szenteltek, a spanyol reformált episzko- pális egyház püspökévé. Két amerikai és egy írországi episzkopális püspök ment el Molina püspököt felszentelni. A múlt hónapban aztán a spanyol Catholic Action vezetője, Vizcarra címzetes püspök, nyilvánosan bolondításnak jelentette ki a püspökszentelést, mert protestáns püspökök sohasem részesültek az apostoli utódlás jogában, nem is igazi püspökök, sőt az egyházuk sem igazi egyház, — és hivatalosan felszólította a spanyol kormányt, hogy semmisítse meg az egész eljárást, ugyanakkor dicsérte a kormánynak a protestánsok ellen tett legutóbbi intézkedéseit. Ezek között volt a 75 év óta működő spanyol protestáns theológia bezáratása, a- mit még máig sem nyitottak ki; az angol Biblia-Terjesztő Társulat 36, 189 kötetének, köztük 9,000 uj-tes- tamentumnak és 20,000 más vallásos könyvnek a lefoglalása és egyebek. A spanyol kormány máig sem válaszolt az angol külügyminisztérium e tárgyú tiltakozására.

Dél-Afrika kormánya nem enged.

— Hiába jelent meg egyik elítélő könyv a másik után, •— hiába ítélte el a mozgalmat Anglia egyik érseke is, — hiába léptek fel ellene nyíltan az egyetemi tanúlók is: a kormány változatlanúl kitart arpatheid politikája mellett, vagyis egészen el akarja különíteni az ország lakosságát színük és fajuk szerint. A parlament elvetette azt a javas- latott, hogy száz millió angol font befektetésével hajtsa végre terveit;

(Folytatás a 14.-ik oldalon)