Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-06-15 / 12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 a Fiók - nyomda kiadásában megjelent Szikszai: Keresztyéni Tanítások és Imádságok c. könyvet. Öt hétig a ligonieri nyári magyar iskolában tanított, adminisztrátora volt a megüresedett springdalei és ran- kini gyülekezetnek. KIS SZOBÁMNAK CSENDES MÉLYÉN Kis szobámnak csendes mélyén Leborúlok minden estén, Minden reggel, magamban, Hogy a szívemet kiöntsem, Hálám csokrát összekössem, Isten elé szavakban. Hogy köszönjem, amit kaptam Ajándékba, a sok jót — Ha nem nyílna szóra ajkam, Nincs is Isten képe rajtam S minden rajtam talmi volt. De az Isten SzentLelkével Megérintett s lágy kezével Esténként megsímogat, És ami a nap zajában Rám freccsent a csúnyaságban: Mindent szépre tisztogat. Sebeimre, amik fájnak, Csodagyógyszert osztogat, így a durva, zajos élet Hiába is riogat. Kis szobámnak csendes mélyén Fáradt testem leborúl, Megpihenni, felfrissülni Uj életre hív az Úr. Megtéphet a gonosz világ, De hogyha az Isten Fiát Otthonomba fogadom, S kint a világnak zajában Vele élek, Vele járok, Enyém lesz a nyugalom, Ót követve, fent az égben Enyém lesz a jutalom! Hörcsik József Beszámoló a középnyugati Nőegyletek konferenciájáról A középnyugati Nőegyletek tavaszi konferenciáját, vagy hogy úgy mondjuk: zarándoklását, Milwaukeeban tartottuk meg május 6.-ikán. Ezt a református búcsújárást már huszadik éve gyakorolják itt a középnyugati egyházak asszonyai. Úgy készülnek fel rá, hogy hosszú hónapok munkája és tanácskozása előzi meg azt. Szinte forrásba hozza mindegyik egyházat az ilyen készülődés s van valami benne az ősi zarándoklások azon jellegzetességéből, amikor tiz egyháznak volt csak egy temploma. Akkor is a hegyen épült ekklézsiát a messziről jövő hívek sokasága árasztotta el, mint most a milwaukeei református templomot. Kora délután érkeztek a hatalmas utasszállító autóbuszok s a konferencia megkezdése előtt már egy órával megtelt a templom a különböző Nőegyletek tagjaival. Aztán pontosan az előre megbeszélt időben, felzúgott az orgona hangja s a csordúltig megtelt szivekből felzúgott, felbuzgóit a gályarabok éneke: Térj magadhoz drága Sión, van még néked Istened. A konferencia tartalma alatt két előadás hangzott el. A magyarnyelvűnek a cime ez volt: Hitvalló Magyar Református Asszonyok. Az angolnak meg ez volt a cime: “Our Responsibilities as Christian Parents Towards Our Children.” Az angol nyelvű mélyen szántó előadásnak sok gyakorlati vonatkozása közül, a leglényegesebb tanítása az volt, hogy minden módszeren és tudományos segítségen felül, a krisztusi életre való nevelésben legjobb dolog a példaadás. Ha az apa és édesanya kézen fogja a gyermekét és vasárnapról-vasárnapra úgy viszi el a templomba, mint legnagyobb és legszentebb örökségének a színhelyére, akkor igazán teljesíti keresztyén szülői kötelességét. A magyar nyelvű előadás a hősi idők nagy magyar asszonyainak az alakját, hitének tüzét - illatát, egyéniségüknek erejét idézte fel. Valóban olyan személyiségeknek arcát s lelkét láttatta meg velünk, akikre nem volt méltó a világ. Szinte együtt sírtunk a gyermekeitől elszakasztott árva Bethlen Katával s lelkünk lángba borult, mint Illés oltárai, a másik Bethlen Kata életének példáján, aki hitéért feladta fejedelem- asszonyi ékes koronáját s száműzetésében így tudott Megváltójához imádkozni: “Tégy engemet mint egy pecsétet szivedre és buzgó szerelmed maradjon én rajtam, hogy senkit Te kívüled ne szerethessek.” Az egyes nőegyletek beszámolója mind hősi, áldozatos szép munkáról tett bizonyságot. A milwaukeei Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet tagjai, ezek a meleg szívű egyházfentartó Nagyasszonyok, olyan gyönyörű munkát végeztek, hogy templomunk szép volt tisztaságban és virágdíszben, mint egy férje számára felékesitett Menyasszony. Kitűnő volt a vacsora is minek ízletes elkészítése s magyar vendég- szeretettel való felszolgálása is az ő érdemük. A középnyugati egyházak minden nőegylete képviseltette magát ezen a konferencián. Lelkészek közül jelen voltak és szolgáltak Harsányi Andor, Parragh Dezső, Erdei Ferenc az angol nyelvű előadó, Kerekes János, Molnár Lajos és Csia Kálmán a vendéglátó és magyar nyelvű előadó. Esti szürkületbe hajlott már az idő, amikor a nagy autóbuszok felzúgtak s a különböző egyházak népe haza indult. Nagy lelki élményeket s az Ige, valamint a közösségi szeretet csodálatos hatásait kapták azok, akik ezen a konferencián jelen voltak. A középnyugati Egyházak Nőegyletei ismét bizonyságot tettek a zsoltáriróval: “Énekelek az Úrnak egész életemben, zengedezek az én Istenemnek amíg vagyok.” (104. Zs. 33. v.) (Cs. K.)
