Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-01-15 / 2. szám

AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Kis jólétiért nagy jótett — 40 év után. — Kyoto japán városban je­lenik meg az Ashai Evening News című angol nyelvű újság, mely min­den évben gyűjtést rendez, hogy ka­rácsonykor örömet vihessen Kyushu városrész szükségben élő bányász- családjainak otthonába. November utolsó napján a lap első oldalán közölték a jószívű adakozók neveit és adományait és ezek között jelent meg a következő levél: “Az én cse­kély adományomat egy ismeretlen keresztyén embernek a jósága su­galmazta, aki negyven évvel ezelőtt süteményeket osztogatott karácsony­kor a külváros nyomortanyáin élő szegény gyermekeknek. Én is egy voltam azok közűi a sápadt, soha- jól-nem-lakott gyermekek közül, akik akkor olyan nagy örömmel fogad­tuk ajándékát. Köszönöm, Keresz­tyén Testvérem! Te már talán nem is vagy itt az élők között, de ör­vendj azon, hogy szellemed tovább él! Seihei Okuyama.’’ E levélkét 20,000 yenről szóló pénzutalvány kí­sérte, az újság gyűjtésére. A yen mai ára 360 egy dollárért. Ameri­kai dollárban talán nem nagy pénz, de Japánban sokkal többet jelent. Még többet azonban az a hála, ami ez adományban megnyilatkozott. "A holnap polgárai". — Ez a címe annak a könyvnek, amiben a György király jubileumi alapítvány kiadta négy esztendő tanulmányai­ról szóló jelentéseit arról, hogy milyen ráhatások befolyásolják az angliai ifjúságot, az iskolákban, a munkába álláskor, szabad idejében és katonáskodása alatt. E kutatá­sokban megállapították, hogy az if­júság jövőjét sem az állam, sem különböző jóléti intézmények nem mozdíthatják elő olyan mértékben, mint azok a felnőttek, akikkel az ifjak érintkeznek, — első rendben a szülők és a munkaadók. Kiáltó szükség van ifjúsági vezetőkre is. Az egyházak által e célra alkalma­zott 1500 teljes idejű és 4500 rész­idejű munkás, a nekik segítő 250, 000 alkalmazottal együtt sem tud­ja elérni az angliai serdülő ifjú­ságnak egy-harmadrészét sem. A jelentések egyértemüleg hangoztat­ják, hogy a felelősségvállaláshoz visszavezető útat most is csak a keresztyénség alapelvei mutatják. Ma nem könnyű Bethlehembe menni. — Názáret és Bethlehem között csak 84 mértföldnyi az út és ez meglehetősen nagy vállalko­zás volt József és Mária számára, — ma azonban még sokkal nehe­zebb és hosszabb útat kellene meg­tenniök. Mert Názáret az uj Izraeli ország területén fekszik, míg Beth­lehem a szintén uj Jordán-ország arab területén. A régi útat ma két helyen is szöges-drót kerítések és katonák által őrzött sorompók zár­ják el. Egyedül Jeruzsálemen ke­resztül és itt is csak az úgynevezett Mandelbaum-kapun át lehet átal- jutni a Jordán-terűletre és ezt a kaput csak évenként egyszer, ka­rácsony táján nyitják meg. De még ekkor is csak korlátolt számú embernek, és azok is csak kimehet­nek e kapun, de vissza már nem térhetnek. Egyéb korlátozások is nehezítik a Bethlehembe ellátoga- tást, pl. egy családból csak egy személynek adnak átmeneteli enge­délyt és 36 óra alatt vissza kell térniök, stb. Mindezen nehézségek dacára minden évben nagy sokaság jelentkezik ilyen engedélyért, amit azonban csak egy részük kaphat meg. Az idei karácsonyban is na­gyon sok zarándok ment el Urunk születéshelyére a karácsonyi ünne­pek alatt, amiket Bethlehemben de­cember 25.-én a protestáns és ró­mai katholikus, január 7.-én a gö­rög keleti és 18.-án az örmény ke­resztyének tartottak meg. (A ró­mai, görög és örmény egyházak mindegyike érsekséget tart fenn Je­ruzsálemben.) Megbukott a térítéseket korlátozó mozgalom a hindu parlamentben. — Az utóbbi hónapokban meglehetős izgalommal tekintettek a keresztyén missziói munkások azokra a törek­vésekre, amikkel a térítés és hit­terjesztés munkáját kívánták aka­dályozni vagy meghiúsítani túlzóan hazafias pártok. Szeptember elején a kormánypárt egyik tagja nyújtott be törvényjavaslatot a parlament elé, amivel az áttéréseket akarták szabályozni. A törvényjavaslat azt célozta, hogy ha valaki meg akarja változtatni a vallását, folyamodnia kell a kormányhoz, hogy ez meg­vizsgálja áttérésének önkéntességét és csak a kormány engedélye alap­ján lehessen átmenni egyik vallás­ból a másikba; a javaslat bünteté­seket is tűzött ki. A javaslat pár­tolói azt hangoztatták, hogy számos misszionárius megtévesztő és csa­lárd módszereket használ a térítés érdekében, kivált az elnyomott vagy legszegényebb néposztályok köré­ben; sőt azt is emlegették, hogy munkájuk kárára van a hazafiság- nak. A javaslat ellenzői közt egyik római katholikus képviselő azt han­goztatta, hogy India polgári állam, amiben a felekezetek viseljenek gondot a maguk vallására és az államot ne vonják bele a maguk ügyeibe. (Milyen jó volna, ha Ró­ma mindenütt ehez az elvhez tar­taná magát! Szerk.) A legnagyobb beszédet a javaslat ellen Nehru miniszterelnök mondotta, aki vilá­gosan rámutatott arra, hogy e ja­vaslat, ha törvénnyé lenne, csak félelmet keltene a lakosságban és még több kárt okozna, mint hasz­not. A javaslatot végre is elejtet­ték, minthogy a parlament óriási többsége szemben állott vele; maga benyújtója vonta azt vissza. — Nehru miniszterelnök komolyan tö­rekszik az alkotmány betartására és kitartóan dolgozik a világbéke érdekében. Kormányunk tiltakozott a colom- biai protestáns-üldözés ellen. — Sokszor kellett már hírt hoznunk azokról a véres üldözésekről, ami­ket Colombia protestáns lakossá­gának kellett elszenvednie a leg­utóbbi 90 év alatt a római egyház hívei részéről, amikben azonban az egyház papjai és a kormány hiva­talnokai is tevékeny szerepet ját­szottak. Ezekre az üldözésekre kü­lönösen jó alkalmat szolgáltattak a- zok a politikai zavargások, amik ebben a szerencsétlen országban is úgy folynak, mint Dél-Amerika töb­bi országaiban, szomorú bizonyítéka gyanánt annak, hogy Róma veze­tése már nem kielégítő a 20.-ik század haladó népe számára. A politikai villongások zavarosában könnyebb a vallás-üldözés: rá lehet fogni ezeket a bel villongások veze­tőire. Colombiáról maga Rojas tá­bornok, köztársasági elnök, ismerte be, hogy a múlt évben több mint kétezer embert gyilkoltak meg or­szágában. Pártjának egyik főtámo­gatója pedig az egyik lapszerkesztő, a szerkesztők világgyülésén azt je­lentette ki, hogy az utolsó évben 150,000 embert öltek meg ezek a belvillongások. Arany-alkalom az ilyen idő a protestánsok kiűzésére. Most legutóbb maga a rendőrség támadta meg az egyik amerikai misszionáriust Méta állam El Gu- amel községében. Külügyminiszté­riumunk komoly tiltakozást küldött a colombiai kormánynak. Remél­jük, hogy az ügy az Egyesült Nem­zetek elé kerül. A balti államok egyházai is ne­hezen küzdenek. — Lett- és Észt­országok népe a háborúk előtt túl- nyomólag lutheránus volt. Ma e két országban 650,000 lutheránus él, (Folytatás a 14. oldalon) 2 REFORMÁTUSOK LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents