Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-06-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “A PUSZTA VIRÚL — MINT A NÁRCISZ” Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban lakozó, szent Isten, vedd kedvesen Hozzád közeledésemet. Kibocsátottad lelkedet és megújult a löld. Áraszd ki én reám is, hogy lelkem megtermékenyüljön, uj élet támadjon bennem. Jézusért, Ámen. Csodálatosan szép a tavasz — különösen Washingtonban. A tél kopár pusztasága, egyhangú élettelensége után egyszerre megelevenedik, megszínesedik, élettel teljessé lesz minden. Ibolya, nárcisz, tulipán, azálea, cseresznye, dogwood virág — színes, illatos tündérkertté varázsolja az élettelen, puszta egyhangúságot. Ezen a tavaszon is közel egy millió látogatót vonzott a japán cseresznye-virág Washingtonba. De aki ezt irta: “a puszta virúl, mint a nárcisz”, nem látott ilyen tavaszt. Az egyiptomi homokpusztaságban él népével együtt. Csak puszta homoktenger volt előtte. De álomlátó volt. Arról álmodott, hogy eljön a nap, amikor ez az egyhangú, élettelen puszta megelevenedik és “a puszta és kietlen hely virúl, mint a nárcisz”. Egy öreg ember az élet meg- újúlásáról álmodik. Ki hallott már arról, hogy a homoksivatagban nárcisz, rózsa virúljon? De a hit nagyobb csodát ígér. A hit azt ígéri, hogy az egyhangú, kietlen, száraz emberi élet — elevenséggel, reménységgel, életkedvvel teljes, boldog életté változhatik — Jézus által. Hogyan történhetik meg ez a csoda? 1. Isten megtalálása által Nincs nagyobb lelki sivatag, mint azt érezni, hogy ha emberek között élünk is, de egyedül vagyunk. A zsoltáríró azt mondja: “Széttekintek, nincs senki, aki megértene . . . senki sem gondol reám, nem tudakozódik utánam . . . Ülök, mint bagoly a romokon . . .” Az élet homoksivatagában, pusztaságban — egyedül. “Ülök, mint bagoly a romokon.” Ruskin szerint a világ árvaház és mi emberek árvák vagyunk itt, mig rá nem döbbenünk arra, hogy van Isten. És Isten — az én édes Atyám! Én Atyám gyermeke vagyok. Atyám házában, itthon, vagyok én. Ezt éreztette meg Megváltónk. Tanitásával, életével azt éreztette meg, hogy van Isten, Atyánk az Isten. Drágák vagyunk előtte. “Ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” Gondoskodik rólunk: “Melyik atya az, aki, ha fia kenyeret kér tőle, vájjon követ ad-é neki? Ha ti tudtok gyermekeiteknek jót adni, MENNYIVEL INKÁBB ISTEN.” Mennybemenetel előtt ez volt ígérete: “íme én tiveletek vagyok mindennap.” Miért mondod hát: senki sem törődik velem? . . . miért ülsz mint bagoly a romokon? “Én lelkem: mire csüggedsz el? mit ke- sergesz . . . bízzál Istenben!” Életünk pusztasága virúl, mint a nárcisz, ha megismerjük Istent, hiszünk benne, gyermekévé leszünk, ha igyekezünk megtapasztalni: “íme én tiveletek vagyok mindennap.” Pál így tesz bizonyságot: “Mindenki elhagyott, senki sem volt mellettem ... de az Úr mellettem állott.” 2. Életcél nyerése, mások segítése által Jézus szól: “Jer, köves engem!” — És az egyszerű halászból, vámszedőből, csodálatos gazdag életű apostol lesz. Ezt látta meg országunk egyik leggazdagabb családjának, a Mellon családnak, egyik férfi tagja. Milliói, palotái, hajói voltak. Anyagilag mindene megvolt és mégis úgy érezte, hogy üres pusztaság, célnélküliség az élete. Keresett, kutatott: miért érdemes élni? Istennek adta át életét, az Ő szolgálatára ajánlotta fel. Orvosnak képeztette ki magát és orvos-misszionárus lett, mert valamikor azt mondotta édesanyja, hogy a legnagyobb dolog a világon orvos-misszionáriusnak lenni. 1954-ben egy és fél millió dollárért kórházat épitett Haiti-ban és most, feleségével együtt, arra szenteli életét, hogy Istent szolgálja, és a szegény betegeken segítsen. Megtalálta amit keresett. Lelke sivatagában kivirúlt a nárcisz. Boldogan vallja: “Ha enyhitünk a szenvedésen, jóindúlatot, szeretetet éreztetünk embertársaink iránt, akkor életünk boldog. Istenbe vetett hit és segítő testvéri szeretet. Ettől virúl ki a puszta. Miért ülsz, mint bagoly a romokon? Van Istened és van erőd, tehetséged arra, hogy másokkal szeretetet éreztess, bár szegény, egyszerű ember vagy. — Áprilisban volt a Titanic elsülyedésének évfordulója. Azóta lett az egész világon ismertté az ének: “Istenem Te hozzád mind közelebb, habár súlyos kereszt nyom engemet.” Az éneket Sara Flower Adams irta. Színésznő volt. Csodálatos tehetségű. De 24 éves korában gyógyíthatatlan betegséget kapott. Álma, élete összetört. Kétségbeesetten kesergett, mig egyszer Isten embere meglátogatta a kórházban és azt mondotta neki, hogy egyetlen út, amivel a csüggedés mocsarából kiemelkedhetik az, hogy segit másokon. Jót tesz, szeretetet éreztet, ott ahol van. Mindig van valaki, akinek segítségünkre, jó szavunkra szüksége van. Ezt cselekedte és lelki békességet, boldogságot talált. 1841-ben irta meg azt az éneket, ami által millióknak adott erőt, vigasztalást: “Istenem Te hozzád mind közelebb . . .” A te életed pusztaságában is virulhat nárcisz: bízzál Istenben. Érezd meg: ime én teveled vagyok. És segíts másokon. Jézus szól: Jer kövess engem!
