Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 dig az, hogy a íelekezeti iskolák nem tudnak olyan magas fizetést adni tanáraiknak, mint a világi és állami főiskolák és így nem tudják tanárkaruk színvonalát az eddigi magaslaton fenntartani. Nagyon komolyan megszívlelendő hír ez mindnyájunk számára. A presbiteriánus egyházzal kapcsolatos főiskolák helyzetével egészen azonos az Evangéliumi és Református Egyház főiskoláinak a helyzete is, sőt legjobb tudomásunk szerint még sokkal súlyosabb. Szaporodnak az egyházi hitelszövetkezetek. — A Hitelszövetkezetek CLEVELAND Első Egyház (ER) Lelkész: Dr. Szabó István Hetvenhat oldalas nyomtatott könyv, melynek nyomdai kiállítása elsőrangú. Tartalma: a lelkész két külön — angol és magyar — nyelvű és külön tartalmú jelentése elől, Kovács Ferenc főgondnoké pedig zárószó gyanánt a könyv legvégén. Közbűi a lelkész és az egyház különböző hivatalai és szervei által nyújtott szolgálatok kalauza, mindegyik szervezet tisztviselőinek a felsorolásával, majd a múlt évi népmozgalmi adatok, azután az egyház tagjainak névsora, befizetéseik csoportosított kimutatásával; azután a pénztáros kimutatása a múlt évi bevételekről és kiadásokról, amit a jövő évre előirányzott költségvetés követ és B. Veres Józsefnek, a templomépítés legnagyobb adakozójának szép jubileumi verse zár be. A rövid angol lelkészi jelentés arról beszél, hogy mekkora tévedést követnénk el, ha — orosz mintára — mi is azt próbálnánk bebeszélni magunkba, hogy a mi teljesítményeinknél, haladásunknál, sikereinknél különb sehol másutt nincsen. Mi keresztyének azonban jól tudjuk, hogy a növekedést egyedül Isten kegyelme adhatja. Növekednünk azonban kell, másként az életünk nem maradhat egészséges. — A magyar évi jelentés címe: “A Hegyorom koronájához néhány lépésre csupán”, és ebben a lelkész — régi diákköri tátrai emlékhez kapcsolva mondanivalóit — boldogan hívja fel gyülekezetét is, hogy néhány pillanatra megpihenhetnek az elért tengerszem békés vize mellett “a hegyorom koronájához néhány lépésre csupán”. A megpihenésre az indokot az adja, hogy “soha magyar gyülekezet, se tengeren innen, se tengeren túl, ily Országos Szervezete jelenti, hogy az 1955.-ik év folyamán 35 egyházközségben szerveztek uj hitelszövetkezetet, úgy hogy most már a protestáns egyházközségekben működő hitelszövetkezetek száma 234-re emelkedett. A magyarok közt tudtunk- kal — sajnos — csak homesteadi egyházunkban működik ilyen intézmény, immár százezer dollár vagyonnal. Bizony jó volna ilyet létesítenünk minden nagyobb gyülekezetünkben, mert úgy a tagok, mint maga az egyházközség is nagy hasznát látnák! rövid idő alatt ekkora áldozattal ekkora alkotást létre még nem hozott. Háromszázötvenezer dollár összegbe került gyönyörűséges Nagytemplomunk megépítése” és ez az összeg hat esztendő alatt leolvadt az építési összeg egy-tizedére: 35 ezer dollárra. “Innen már nehány lépés a hegyorom csupán”: másfél év múlva, amikor a lelkész ottani működésének tizedik évfordúlóját ünnepelik: ugyanakkor elégethetik az adósság- levelet is. — Az elmúlt nyolc és fél év szenzációs pénztári adatai méltán jogosítanak fel erre a várakozásra. Az egyházközség fennállásának 64 esztendeje alatt az egyház összes bevétele 1,005,554 dollár volt. Ez ösz- szegből 567,000 dollárt a mostani lelkész ott munkálkodásának nyolc és fél éve alatt vettek be. Jóval többet, mint a 64 esztendő összes bevételének a felét, tehát többet “e nyolc és fél év alatt, mint az előző 55 év alatt”. Az elmúlt év bevétele 61,411 dollár volt, kiadása 61,220 dollár és ebben 20,000 dollár tőke- törlesztés! A jövő év költségvetését hatvanháromezer dollárban állapították meg, ismét 20,000 dollár tőke- törlesztés előirányozásával. Ha már pénztári számokhoz jutottunk, nézzük meg e nagy számadás tanúlságos adatait. A bevételek közt ott van a múlt évről áthozott ötödfélezer dollár maradvány is. A tagsági járúlékokból 12,279 dollár jött be, ami valamivel meg is haladja a kimutatásban közölt 1,336 tagnak (kik közűi 379 feleség) egyénenként évi kilenc dolláros járulékát. Ugyanezek a tagok azonban e tagsági járúlékokon kivűl 16,692 dollárt adtak be különböző adományokban (köztük 381 dollárt missziói adományokban és 1,256 dollárt az árvaházi bizottság révén), további 6,674 dollárt pedig adósságtörlesztésre. — Ezek mellett a Bethlen-terem bérlete 2,774 dollárt jövedelmezett, míg bazárokból, piknikből, szüreti ünnepélyből és estélyekből 14,303 dollár jött be. (Tudatlanságunk megint nem tudja felfogni, hogy miért kell az évi bevételek és kiadások között egyaránt szerepelnie 2,500 dollár “előlegezett kiadásnak” és visszatérítésének. Ez lehet átmeneti pénztári művelet a forgatótőkénél, de nincsen helye az évi bevételek és kiadások végösszegeinek kimutatásában. E tétel minden évben visszatér.) A kiadások között a legnagyobb csoport az adósság törlesztésére ment, mint már emlitettük, az utána következő a személyzet fizetése: 14,301 dollár, az épületek fenntartására hatezer dollár, nyomtatványokra és irodaiakra 3,165 dollár, jótékonyságra 4,215 dollár, amiben benne van az apportionmentre beküldött 1,500 dollár is. A népmozgalmi adatok is nagy számokat mutatnak: 49 keresztelés, 56 konfirmálás, 17 esketés, 25 temetés. Úrvacsorával élt 3,227 lélek; lelkipásztori látogatások száma 364. Az egyháznak egyik ifjú tagját, Wilbur Stell végzett theológust, lelkésszé szentelték. A Camp Mensch Mill nyári táborozásán, ahol a lelkész volt a fő-előadó, húsz ifjú vett részt. A Nőegylet az év elején megérte hatvanéves jubileumát, az év végén pedig beleolvadt a Református Egyesületbe. Az ifjúsági énekkar novemberben két előadásban hozott színre egy énekes operát. A tóparti egyházmegye ez éven mindkét gyűlését ott tartotta. Az árvaházi bizottság minden évben nagyobb szabású ünnepélyt rendez. Az egyházközség 30 szervezete közűi tíz magyar, húsz pedig angol nyelven végzi munkáját. A lelkész, aki az év első felében még egyházkerűleti elnöki teendőit is ellátta, meleg hangon köszöni meg jelentése végén az egyházközség és szervezetei munkásainak a közreműködését. Valóban gyönyörködnénk az évkönyv szép kiállításában. De még sokkal inkább, ha nem látnánk benne hirdetéseket. Az első egyháznak nincsen azokra szüksége, a hirdetőknek pedig nincsen azokból haszna. Némelyikből azonban igenis van kára az első egyháznak is, mindnyájunknak is. Mert elítélnek miatta. Ne adjunk erre több alkalmat! Azon a Hegyormon pedig ott lesz másfél év múlva az egyház és jubiláló lelkésze. Nem fér hozzá semmi kétség. Az eddigi eredmények mind olyan jelek, amik ezt mutatják. GYÜLEKEZETEK
