Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-05-15 / 10. szám

12 REFORMÁTUSOK LAPJA a könyvkiadás. Országunkban több mint 20 katholikus kiadóház van, ezenkivűl nagy kiadó­cégeknek, mint a MacMillan Társaság, külön katholikus szakosztálya van. A National Broad­casting Company segítségével tartják fenn a Katholikus Rádió-Órát, már a második negyed­században; 145 állomáson adják tovább, televí­zión 65 állomáson. Novembertől májusig Sheen püspököt 179 állomásról hallgatták. Az amerikai katholikusok tisztában vannak az Egyháznak egész világra kiterjedő felelős­ségével. Az Egyesült Államokat hivatalosan csak 1908-ban vették le az Egyház missziói területeinek listájáról, holott ekkor már ame­rikai misszionáriusok működtek Nyugat-Afriká- ban, Alaskában, Hondurasban és Khínában. A két világháború között 30 újabb missziói terü­letet bíztak amerikai gyülekezeteinkre. 1940-ben már 2,227 amerikai szolgált tengereken túli missziói területen. 1953-ra ez a szám 4,755-re emelkedett. Még messze járunk az olyan misz- sziói lelkületű országoktól, mint Írország és Franciaország. A 4,755 külmisszionáriusunk kö­zül csaknem kétezer Latin-Amerikában műkö­dik, s körülbelül 1,500 a Távol-Keleten. Abban a munkában, hogy “prédikáljuk az evangéliumot minden országban”, a férfiak és nők maguk-megáldozásán kívül még egy módon segíthetünk — pénzbeli adományainkkal. Ezen a téren az Egyesült Államok katholikus népe kiváló munkát végzett. Annak a pénznek, mit 1953-ban a római hittérítési központ missziói célokra irányított, 71 százaléka országunk katho­likus népétől ment. Holott hasonló nagyságú összeget fordítottunk saját külmisszionáriusaink munkájának a fenntartására is. Hogy csak egy példát mondjunk, a Csendes-óceán Marshall és Karolina szigetein missziói befektetésünk négy millió dollárba került. Hittérítő társaságunknak minden egyházmegyében van fiókirodája, köz­ponti hivatala pedig Washingtonban és annak élén áll Sheen püspök. A második világháború befejezése óta világsegélyre 250 millió dollár értékű élelmiszert, ruhaneműt és más segítséget küldtek az amerikai katholikusok. A Katholikus Egyház méltán tekinthet úgy az Egyesült Államokra, mint “nagy ígéret föld­jére”. Legujabbkori itteni történetének legna­gyobb jellegzetessége a gyors megnövekedése. Csaknem jelentéktelen kisebbségből kinőve, ma már fontos és tisztelt szerepet tölt be a nem­zeti életben. Bár az itteni katholikus közösség még fiatal, de fiatal az a polgári társaság is, amely szabadságot és kedvező körülményeket biztosít fejlődése számára. Ám az Egyesült Államok Egyháza azzal is tisztában van, hogy az alkalom és fejlődés egyszersmind elkötele­zettségeket is jelent a jövőre nézve, és készen áll arra, hogy ezeknek megfeleljen.” EGYHÁZI HÍREK A PITTSBURGHI LELKÉSZKÖRZET ápril 23.-án tratotta rendes gyűlését a leechburgi lel­készlakásban. Elek Áron és felesége meleg vendég­szeretettel várták az érkezőket. Egymás után jöttek Bernáth Árpád, Bütösi János és felesége, Harangi László és felesége, Mircse Sándor, Varga Lajos, Paál Gyula és felesége, Szőke István, Várkonyi Miklós és felesége. Voltak, akik órákat hajtottak csak azért, hogy a testvéri közösség áldásaiból kivehessék a részüket. A gyűlést a házigazda imája nyitotta meg. Utána Bütösi János tartott eszméltető ismertetést a lelki- pásztor igehirdetésének technikai problémáiról. Csak­nem minden lelkipásztor kivette a részét a megbeszé­lésből s jó volt egymás hite által felfrissülni, egymás tapasztalataiból tanúlni. Azután kinyíltak a Bibliák, amint Harangi László kezdte magyarázni a Márk evangéliuma 15.-ik részének első felét; magyarázatai­ban felhasználta a legfrissebb tudományos segédeszkö­zöket, de ugyanakkor gyakorlativá, korszerűvé, sőt ma­gyar kérdéseink eligazító forrásává is tette tapaszta­latai gazdag tárházának az illusztrációival. Galántai Jenő előadása egész természetes folytatása volt ennek. Smiley Blanton “Love or Perish” c. most megjelent könyvét ismertette. Míg hullottak a súlyos tételek a szeretet életerejéről, a szeretet és gyűlölet egyensúlyá­ról, a család és a jellem szeretet-problémáiról, stb., a jelenlevők figyelme mutatta, hogy ezeknek a fiatal és idősebb lelkészeknek nyitva van a szíve-lelke ahoz, hogy komolyan vegyék az élet legsúlyosabb problémáit. Mircse Sándor ezért adott hálát Istennek záró imájában. A gyűlés után a gyülekezet templom alatti helyi­ségében vacsorán látta vendégül a lelkészeket az egy­ház női köre. Simon János gondnok üdvözlő szavai után Várkonyi Miklós fejezte ki a lelkészek köszöne­tét a pompás vacsoráért. És ismét megélénkült a lelkészlakás. Senki sem indúlt még haza, lelkészek és lelkésznék együtt töl­töttek egy kellemes estét. Ahogy ott ültek az ebédlő­ben, előkerültek irodalmi, egyházi, egyéni, nemzeti kér­dések s egyszer könny csillogott a szemekben, más­kor a mosoly rózsái virítottak ki az arcokon, de min­denki érezte, hogy hasznos és szükséges az érzelmek­nek ilyesfajta felszabadúlása. El is határozta a kör­zet, hogy folytatni kívánják a találkozóknak ezt a jellegét is. Legközelebbi gyűlésük május 21.-én lesz Ligonierban az Öregek Otthonában. Felüdülés és növekedés alkalma volt Leechburg. Bütösi János lelkész LELKÉSZEGYESÜLETÜNK KELETI KÖRZETÉNEK GYŰLÉSE Népes, építő lelkészi találkozó színhelye volt a cartereti (N. J.) parókia április 24-én. A Lelkészegyesü­let Keleti Körzetének 15 lelkésze találkozott Daróczy Sándor és neje uj köntösbe öltöztetett, szép és barát­ságos otthonában. Egy ilyen lelkipásztori találkozót legtalálóbban ez­zel a szóval jellemezhetnénk: közösség. Legelőször ima­közösséggé alakultunk. Isten színe előtti elcsendesedé- sünkben Szathmáry Bertalan vezetett bennünket.

Next

/
Thumbnails
Contents