Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-04-15 / 8. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA művelt: az uj pásztor munkájával, akinek merész látása önmagát messze meghaladta, a vénekkel, akik álmokat álmodtak és az if jakkal, akik látásokat láttak. Imádságok születtek. — Hidat építettek a jövő felé. A második mértföld szolgálatát vállalták, amikor Benned bízva, hajlékot építettek a jövendő számára — a “második templomot”, melynek dicsősége, a Te erős Lelked vezetése alatt, nagyobb lesz az elsőnél. A böjt most múló napjaiban pásztorod és nyájad szívét megint odafordítottad az okos szüzek felé, hogy ők is készen tartsák olajukat a rendkívüli, nagy alkalomra, mert a szívük verésén át megérezték, hogy a Vőlegény jön. És sokszor emlékeztek a béthániai Máriára is, aki a Te Fiadat, a mi Urunkat, felkente halála előtt illatos olajával. Óh mennyei Atyánk, Te tudod, sőt mi is tudjuk, hogy e gyülekezetedben is sokan voltak, akik Megváltó Urukra emlékezve, eltörték a nárdusos szelencét. Jó Istenünk, a hálaadás és az öröm kicsor- dúl szívünkből és ajkunkon zendűl Te hozzád! Itt előtted a pásztor és nyája uj szövetségre lép. Áldd meg szándékukat! Hadd növekedhessenek egymás hite által a jó reménységben és a szeretetben! Hadd nőj jenek a keresztyén férfiúságban! Hadd nőjjenek hozzá az uj templomhoz: méltók e szent helyhez alázatban és szolgálatban. Mi pedig megfogadjuk, mennyei Atyánk, a Te pásztoraid és a Te néped, hogy itt e szent helyen hitünk olaját mindig készen tartjuk és sokszor viseljük a mennyegzői ruhát, mert pásztor és nyáj csak így fog Téged valóban Atyjának megismerni a Krisztus Jézusban, és nem a “Haragos Másiknak”, Aki ítéletben vagy félelmetes. TELJES SZENTHÁROMSÁG, egy örök Úr Isten — Te szenteld meg ezt a templomot minden részében, népével, gyülekezetével együtt! Szent keresztségedben részesülésre hadd hozzák ide Te hozzád a szülők és keresztszülők szívükre ölelt gyermekeiket, hogy fölöttük az Egyetemes Egyház, a Krisztus Országa őrködjék hitvallásával. Kegyelmedből ez a Szent Asztal maradjon mindig Azé, Akinek vére mi érettünk hullott. Sákramentumaidnak őrízője és hathatósakká tevője Te magad légy, Megdicsőűlt Krisztusunk, Megváltó Főpapunk, Királyunk! És Te, jóságos Atyánk, hadd gyönyörködjél itt mosolygó szerelmükből gyülekezeteket nevelő mátkapárokban, akiknek ölén uj nemzedékek szívverése dobog. Hozzád hazatérők koporsóit kísérjük majd ki innen, Atyánk — először azokét, akiknek két hazát adott megpróbáló, többre hívó kegyelmed. Te látod, hogy mi az elsőt mindig siratjuk, míg a másodiknak hűséges munkásai és polgárai lettünk, pedig tudtuk, hogy nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük, mert “a mi hazánk a mennyben van”. Istenünk, áldásodat kérjük fogadott hazánkra és e gyülekezetei befogadó államra és városra, az ajkunkon és szívünkben újra meg újra csendülő zsoltárral: “Légyen te kőfalaidban csendesség és jó békesség, a község közt egyenesség!” Feléd szálló imádságunk és énekünk azt a másik hazát is átölelve viszi trónod elé, ahol most Krisztusával együtt szenvedve, szabadság- ünnepet szeretne ülni a Te szegény magyar néped. Óh jó Istenünk, felmagasztaltatásában és szenvedésében áldd meg a mi szülőhazánkat! Taníts bennünket itt és tanítsd odaát azt a súlyosan megpróbált nemzetet, hogy csak az igazság tesz szabadokká, az igazság pedig a mi Krisztusunk. Kísérje őrző kegyelmed a Magyarországi Református Egyházat, melyhez máig is a szeretet és emlékezés fonalai kötnek. Édesatyánk! Pásztor és nép Előtted áll. Áldd meg őket! Az érted végzett munka és áldozathozatal verejtéke uj szeretetben forrasztotta őket egybe. Tedd maradandóvá ezt az uj, méltó szövetséget közöttük! A jövendő nemzedékek számára hídnak épített uj, második templomukat pedig, hívő gyülekezetednek ezt a drága gyöngyszemét, ezt a Te gyönyörűséges és dicsőséges Házadat, szenteld meg, erős Isten, Seregek Ura, Szövetség Istene, a mi Urunknak a Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja! “A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy Pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy cseleked- jétek az Ő akaratát, azt munkálván tibenne- tek, ami kedves Ő előtte a Jézus Krisztus által, Akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen.” XXIII. ZSOLTÁR Az Úr az én őriző pásztorom, Ő van velem e földi utamon, Gonosztól véd, s haza felé vezet Hála Neki, hogy ennyire szeret. Vele járva megelégűl lelkem, Ő általa uj életet nyertem, Csendülj szivem hálát adó dalra, Napról-napra vezet diadalra. Örömteljes Ővele az élet, Elémbe hoz minden jót és szépet, Csodálatos világát kitárja, Életemet gazdagon megáldja. Dús legelőn legelteti lelkem, Életadó forrásából telten Várom, hogy üt számomra az óra S haza érünk boldog virradóra. Hörcsik József
