Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-04-01 / 7. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Készek vagyunk-e a haladásra a keresztyén világmisszió terén? Irta: Dr. Dobbs F. Ehlman külmissziói főtitkárunk Hónapok óta állandóan uj meg uj megkereséseket kapunk a tengereken túl dolgozó misszionáriusainktól és az ő munkatársaiktól, amik mind arra sürgetnek, hogy Evangéliumi és Református Egyházunknak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a maga világmissziója terén. Ez pedig csak előbbrehaladással lehetséges, a kívánalmakat tehát úgy kell megfogalmaznunk, hogy Egyetemes Zsinatunk most nyári gyűlésében meg tudja találni azokra a feleletet. Mit jelentene tehát az ELŐBBREHAL ADÁS a Nemzetközi Missziói Tanács programmjában? — A döntés attól függ majd, hogy milyen feleletet ad erre a kérdésre mindegyikünk. Készen vagyunk-e lelkileg? A történelem mostani válságos pontján nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy milyen súlyos jelentősége van a keresztyén missziói munka előbbrehaladásának. Nem is szabad tehát csak úgy könnyelműen gondolkoznunk felőle. Mindnyájunk részéről kevesebb ön-elkényeztetést és kényelmet, több ön-megtagadást és imádságot és mélyebben járó kutatást kell jelentenie ennek, hogy teljesebb mértékben megérthessük az Isten szenvedő szeretetének megváltó hatalmát. Krisztus evangéliuma elnémít minden neheztelést azon személyes áldozatokért, amikre hív. Igazi ELŐREHALADÁS csak akkor lehetséges, ha azonosítjuk magunkat az egész emberiséggel. Különösen nagy szükség van erre az azonosításra azoknak a millióival, akik éheznek és élelemre vágyódnak meg a betegségtől és félelemtől való szabadúlásra és az elmének és léleknek szabadságára, amit egyedül Krisztusban lehet megtalálni. Valóban kulcs-szó itt az “azonosítás” és nem kevesebbet jelent, mint olyan szeretetet, amit a keresztyén hit ihlet cselekvésre. Az Előbbrehaladás is kiküldetés, misszió. Amikor a maga igazi alkatára felnőtt, az Egyház is misszió, küldetés, mert a misszió először lelki adottság, azután pedig terjeszkedésre irányúló erőfeszítés. A misszió a hitnek cselekvésre felváltott evangélizáló munkája. A misz- szió maga is Haladás. Mi a mi missziói munkánk mértéke? — Készen vagyunk-e lelkileg arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben azonosítsuk magunkat a világ szükségleteivel? Feleletünktől fog függeni az a programm, amit bizonyságtételünk és szolgálatunk számára készítenünk kell. Programmunk kiterjesztése Tengerekentúli programmunk eddig is nagy és sok mindent felölelő: a) családi evangélizá- lást, keresztyén nevelést és evangélizálást a templomokban, óvodákban, elemi iskolákban, kollégiumokban, kórházakban, egyetemeken és theo- lógiai szemináriumokban, orvosi kollégiumokban, gazdasági szakiskolákban és másutt — és ezen intézményeken keresztül b) keresztyén társadalmi szolgálat és mozgalmak irányítása; c) belmissziói kezdeményezések Ázsia, Közép-Kelet, Afrika és Latin-Amerika számos különböző országában; d) az Ifjabb Egyházakkal saját tengerekentúli missziói munkáknak az elindíttatása, hogy feltámadjon bennük is az egyetemes ke- resztyénség ökumenikus öntudata; e) sáfárságra való erőteljes oktatás; f) segélynyújtás és uj otthonokba telepítés szolgálata, amit hosszú időre kell terveznie az Egyháznak, barátságos környezetben uj keresztyén közösségek létesítésével; g) olyan felszerelés beállítása, amely a hallás és látás gép-szerveivel és keresztyén irodalommal tanít, valamint az írni-olvasni tudást terjeszti; h) és sok más olyan szerv, amiknek működése túlér a területi határokon. Költség- vetésünket ehez a széles szükséglet-területhez kell rugalmasan beosztanunk. A missziói munkának nem szabad túlmesz- szire terjeszkedni, de korlátozni sem szabad a mozgási, alkalmazkodási és cselekvési képességeit és arra való készségét, hogy bármikor megfelelhessen az uj követelményeknek. Ha valahol egy ajtót becsuknak előtte, még mindig marad sok más ajtó nyitva. Azon a hét területen kivűl is, ahol nekünk már régi és maradandó felelősségünk van — Indiában, Japánban, Hong Kongban, Hondurasban, Irákban, Ekvá- dorban és Afrikában, vannak ám még más területek is, ahol az Egyházak Világtanácsával és a Nemzetközi Missziói Tanáccsal való szoros kapcsolataink révén állnak fenn velük közös kötelezettségeink. Ez utóbbiak között vannak rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek. Az utóbbiakat a Nemzetközi Missziói Tanács rendezi el a különböző közegyházak között, míg az ideiglenes természetű kötelezettségeket az Egyházak Világtanácsának segélybízottsága osztja széjjel. Egyházainknak ezekhez kell folytonosan alkalmaznia költségvetését, hogy keresztyén bizonyságtételünk mennél tartósabb és hatásosabb legyen. De térjünk a haladás programmjának a részleteire is.
