Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-04-01 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. Kováts Margit A Bárány Jézus “Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.” Jel. 5:12. Sehol nem találom az Úr Jézus alakját olyan dicsőségesnek, mint szenvedéseiben. Csodálom Őt a jászolbölcsőben, hogy parányi gyermekké lett, csakhogy megértsen bennünket és mi is Őt. Leborulok Előtte, mikor csodákat tesz, mert senki sem tehette azokat a dolgokat, csak maga Isten. Végtelenig nagy előttem a megdicsőülés hegyén, mikor elváltozott arccal Istennel beszél. Sehol azonban nem látom olyan felségesnek, mint mikor értünk szenved a Gecsemáné kertjében, mikor értünk vérzik a Golgothán! Az embereket akkor ismerjük meg valójában, mikor szenvednek. Ki hogy tudja elviselni a fájdalmát, aszerint nagy lélek, aszerint hasonlít az Úr Jézushoz. Milyen különböző hangja és színe is van a szenvedéseknek, de milyen csodálatos csendje van az Úr Jézus szenvedésének! A Gecsemáné kertjében nagy magány veszi körül. Bár szeretné, ha tanítványai Vele vir- rasztanának, hogy legalább egy emberi kéz nyúlna Felé, hogy megfoghassa a kinyújtott kezet, — de senki, senki nincsen! Köves, sziklás földre roskadva hullatja verejtékét. Ártatlan lelkére az egész világ vádja zuhan. Bár angyal kézben van a keserű pohár, mégis keserű, — mégis halálos méreg a tartalma! Benne van ebben a pohárban az én vétkem, a te vétked, az egész világ bűnének a büntetése! — Ha telkembe nézek, reszketek vétkeim súlya alatt, mert érzem, hogy az ártatlan Bárány szenved értem. Ott van abban a pohárban első szüléink vétke, ai kaini testvérgyilkosság bűne: ott van az összes vétek, amit a tíz parancsolat ellen valaki csak elkövetett. Jézus térdepel és imádkozik. Hideg keze lassan nyúl a kehely után, pedig tudja, mi lesz az ára. Ő, akiben még árnyéka sem volt semmiféle bűnnek, lassan kezébe veszi azt a rettenetes kelyhet, amelyikben benne piroslik minden kiontott vér, benne parázslik minden elkövetett vétek. Az enyém, a tiéd és az egész világé! Reszkető kezében ott van a pohár — még egy sóhajtás és fenékig üríti! ... “Igen Atyám, mert így volt kedves Te előtted, akaratod legyen meg!”” ... Attól kezdve Rajta van, Benne van a világ összes bűne. Homlokáról nagy cseppekben hull a vér és Ő, az ártatlan, kegyelemért tusako- dik. — Nem jajgat, nincs egyetlen hangos szava sem, nem kárhoztat senkit! Néma, mint a bárány! Szó nélkül indul a biztos halál felé! Mintha mondaná az embereknek: “így szeretlek benneteket!” Azután következik a nehéz út, fel a Golgot- háig. Mindenütt egyedül! Senki sem sejti, micsoda terhet visz! “Ha engem kerestek, ezeket engedjétek el”, — kéri elfogóit, tanítványaiért, mert tudja, hogy Neki ezt az utat is egyedül kell megtennie. Ha egész útját végig kísérem, nem hallok szájából egyetlen panasz-szót sem! Néma, mint a bárány, amit a mészárszékre visznek! Nem méltó a toliam, hogy leírja a fájdalmak útját, sem a golgothai szenvedést! Csak imára kulcsolt kézzel és könnyező szemekkel állok lélekben keresztje alatt! Sáppadt ajka halkan susogja: “Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek!” Nem tudják! Nem tudják! — Óh, ha tudnák, ha tudná a világ, bűnbánóan vetné magát térdre és úgy könyörögne Hozzá bűnbocsánatért! Óh Golgotha, gyásznak hegye, hol Jézus értem vérezett, Óh Golgotha, áldás hegye, hol megszerezte üdvömet! Úgy szeretnék szenvedni tanúlni az Úr Jézustól. Pedig mi az én szenvedésem az Övéhez képest! Úgy szeretnék csendben lenni, hiszen én olyan vagyok, mint a Vele megfeszített gonosztevők: saját bűneim miatt szenvedek, de Ő semmi rosszat nem cselekedett! Szeretném úgy hordozni keresztemet, mint Ő; szeretném áldani azokat, akik nem szeretnek engem, akik kergetnek engem! Szeretném a keserű poharat úgy elfogadni, mint Ő, hiszen én csak a magam bűnei miatt szenvedek! De milyen messze vagyok én Ő tőle! Óh, testvéreim, jertek, kísérjük el lélekben a mi drága Megváltónkat a fájdalmak útján e- zen a nagypénteken! Sirassuk meg nagyon bű-
