Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-03-15 / 6. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA IS den énekkari találkozón kitűnik, mi Kovács Béláné karnagy szorgalmas munkájának a szép gyümölcse. Most májusban ők lesznek a találkozó vendéglátói; erősen készülnek is e szép alkalomra. A nyári iskolában négy hétig tanítottak 81 gyermeket. Az ifjúsági munka és a női szervezetek különböző ágazatait csak éppen felsorolni tudnánk, de mélyen érezzük, hogy ez nem kielégítő. Valami módját kellene kitalálnunk annak, hogy az ilyen szinte páratlanúl nagy tevékenységű gyülekezeti életet a maga teljes leírásában odatárhatnánk többi gyülekezeteink elé. Ha az illetékes tényezők ezt jóváhagynák: a jövő évben megpróbálhatnók egy- egy ilyen ismertetésnek a közlését, amivel talán előbbresegítenők más gyülekezeteknek a munkaprogramm- ját is. Amíg ezt megtehetjük, hadd fejezzük be tudósításunkat a számadatok közlésével. 37 konfirmálás, köztük nyolc felnőtt római vagy görög katholikus testvér; 24 keresztelés, 5 esketés, 11 temetés. Az 59 uj tag közűi hat nem magyar származású; közülük 54 az angol Istentiszteletekre jár. Az ifjúsági munkának egyik csoportjában — a színjátszó csoportban — minden színű és fajú fiatalok együtt működnek. A Nőegyletnek 115 tagja van, Borai Andrásné elnök terjesztett be szép jelentést, míg a 48 taggal működő Serény Márthák Köréről Kish Sán- dorné elnöknő jelentett, — mindkét nőegyleti csoportról igen szép adatokat. A 257 taggal rendelkező Beteg- segélyző Egyletnek Kovács Béla az elnöke; 28,539 dollár vagyonuk van. Az egyházközségnek magának a pénztári jelentését Nagy Sándor pénztáros terjesztette elő. Múlt évi bevételük 28,700 dollár, amihez járóit az előző évről áthozott 2,199 dollár. A bevételekből mintegy húszezer dollár egyéni és nőegyleti adomány. A többi bevétel nagyrésze bazár és piknik meg terembér. A kiadások 29,120 dollár összegében ötezer dollár tőketörlesztés van, ami mellett persze a kamat még 524 dollár volt; összes adósságuk azonban már csak 11,000 dollár, amiből csak 3,000 van bankban, a többi az egyház betegsegélyző egyleténél. A közegyháztól kért missziói járulékokat megint száz percentben fizették ki, s mint már fentebb mondtuk, más jótékony célra is szépen áldoztak. A vasárnapi iskola helyiségeinek átalakítása és bebútorozása 2, 853 dollárba került; annyi épületnek a fenntartása és üzemilletékei szintén ezrekbe kerülnek. De el kell ismernünk, hogy nagyon szépen haladtak előbbre megint ebben az elmúlt esztendőben. Amiért szívből hálát adunk Istennek és kérjük további áldó kegyelmét erre a gyülekezetre, bölcs elöljáróira és szorgalmas lelkészére. MIAMI (ER) Lelkész: Péter Antal Ez az első olyan magyar gyülekezetünk (talán az egész Egyházban az első), amely mint “Krisztus Egyesült Egyháza” alakúit meg, magyar sajnálatosan távol, úgy hogy látogatására csak kiváltságosak mehetnek. Péter Antal volt fairfieldi lelkészünk és felesége a szó szoros értelmében rááldozták az életüket erre a kezdeményezésre, amelynek elő- haladásáról most évi jelentésük alapján számolunk be. örömmel olvassuk belőle, hogy az Istentiszteletek látogatása növekvőben van, dacára annak, hogy csak délután tarthatnak Istentiszteleteket; ünnepi alkalommal már kétszázat is meghaladta, Úrvacsorát is vettek már egyszerre százötvenen. Tartják a rádióistentiszteleteket is. Nőegyletük a múlt évben csaknem háromezer dollárral segítette az egyházat. Péter lelkész a múlt évben körúton volt, hogy pénzt gyűjtsön a templomépítésre. Már felszentelésében is reménykedtek február hónapban, de ezt későbbre kellett halasztani. Az építési bizottság elnöke Kasper E- mil gyáros, aki rendkívül nagy adományokkal és bőkezű kölcsönnel is jött a nehezen küzdő egyház segítségére. Azt a roppant nagy építkezést, amit az egyházközség a meg- alakúlás óta lefolytatott, nagyrészben kölcsönökből teljesítették, amik között egyháztagok kötvény-kölcsö- nei is szerepelnek. Ezekből építették a társadalmi célokra használt Kossuth Hallt, melynek befogadó képességéről azt mondják, hogy az nagyobb mint a clevelandi első egyház Bethlen-terme. A jelentésben közölt pénztári adatokból úgy olvassuk ki, hogy “terem-adományokból” és bérletből mintegy ötezer dollár bevétele volt az egyhámak. A borítékadományok háromé* r dollárra rúgtak, perselyből ötszáz, tagsági dijakból 877 dollár jött be, így az egész év bevétele, kölcsönök nélkül, 10,471 dollár, kölcsönökkel együtt 23,387 dollár volt, míg a kiadásokat 23,099 dollárban jelzik. E kiadásokban már visszafizetett kölcsönök is szerepelnek és pedig a legnagyobb összeggel, 16,316 dollárral, úgyszintén templomépítkezési kiadások is. Ami e számokhoz már hozzászokott szemünkben legfeltűnőbb volt: a kiadások között nincsen egyetlen cent sem, amit lelkészi fizetésbe adtak volna, — ellenben az egyház tartozásainak több mint 66 ezer dolláros összegén kívül még ott szerepel a lelkésznek járó 14 havi fizetése is! Valóban, amerikai magyar református életünkben nincsen másik eset, ahol a lelkész önfeláldozása ekkora mértékű bátorsággal párosúlt! A szó szoros értelmében a semmiből kezdte el, elhagyva olyan egyházat, amely ma az elsők sorában áll, — szembeszállva kishitűséggel és közönnyel, sok rosszindúlattal és meg nem értéssel, — és harcolva az á- lom megvalósúlásáért. Ebben a jelentésben szakértői hiteles nyilatkozatot közöl arról, hogy az egyház ingatlan birtoka, a templomépítés befejezése után 181 ezer dollárt fog érni, — tehát akkor ma, mikor még a templom nincsen készen, szintén megér legalább 130 ezer dollárt, — teszi hozzá bánatosan ez a sokat szenvedett lelkész. Az előző öt év folyamán százezer dolláros építkezést végzett, nagyobbrészben kölcsönökből, és most itt áll a cél elérése előtt, a templomépítés befejezésénél. Bizonyos, hogy érdemes volna színes tollú íróval megíratni ezeknek a küzdelmeknek a történetét, amikből mi idefent az 50-60 éves egyházakban alig tudunk valamit. Ez a jelentés is hiányos, nem tudjuk meg belőle az elöljárók nevét, a tagok számát, és sok minden egyebet; de ameny- nyit kiolvastunk belőle, az is elég ahoz, hogy tisztelettel meghajoljunk e páratlan vállalkozást kezdett és azt kitartóan folytató lelkészpár előtt és kérjük reájuk és munkatársaikra és az egész nehezen küzdő gyülekezetre a mi jó Istenünknek további gondviselését és áldását! A templomszentelésre pedig szeretnénk mi magunk is lemenni. Addig is: “Sion, nincs több Isten egynél: Benne hát ne kételkedjél!” KÖSZÖNET. Hálásan köszönjük lelkészeinknek, hogy egymás után küldik a múlt évi jelentéseket. Isten segítségével mindegyiket ismertetni szándékozunk. Csak azt kérjük e kedves munkatársaktól: ajándékozzanak meg szíves türelmükkel, mert lapunk szűk tere nem enged gyorsabb haladást. Az eddigi közlések miatt is ki kellett hagynunk még rendes rovatainkat is. Reméljük, hogy olvasóink megbocsátanak e kényszer-okozta eljárásunkért.
