Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-01 / 1. szám
EEFOEMÁTUSOK LAPJA 9 ösvényeken, hanem hittestvérek közösségében visz az út. Az egyéni nagyság magas hegyormain nagyon magános az élet. A zarándok-úton az halad előre, aki érzi és tudja, hogy rokon lelkek állanak mellette. Dr. Mackay, Torrance és Niesel tudják, hogy sok Hűséges, Reményteljes és Nagyszívű követi őket a zarándok-úton. Egész lényem várakozó nyitottsággal ment a prince- toni konferenciára. És azért kaptam belőle oly sokat, mert értelmem, mely éveken keresztül a Tékozló Fiú útját járta, “hazafelé” indúlt, “szívemnek küszöbe” nyitva volt, hogy rokon lelkekkel találkozhassam, és a zarándok úton Krisztius-központi theológiát keresett a lelkem, és hittestvéreim között, kálvini keretekben találtam azt meg. És mivel oly sokat kaptam, a szeretet és hála kötelezett arra, hogy másokkal is közöljem az ott nyert kincseket. IMÁDSÁG. Urunk, Istenünk, az elmulasztott alkalmak vádjai terhelik szívünket, amint alázattal állunk meg előtted. Atyánk, fáradtak vagyunk a csúfos bukások, az értelmetlen lázadások után. Közelebb, közelebb jöjj hozzánk, édes Nagytestvérünk! Te vagy feltámadásodban az ELSŐ “uj ember”. Megváltó Krisztusunk, Te vagy az Élő és Igaz: égesd ki szívünkből a boldogtalan önámítást. Nem menekülünk többé: az “árnyékot” is elfogadjuk, mert Te már néven szólítottál minket és mi haza megyünk. Ámen. Ahol a tisztviselők csakugyan elöljárók Voltam olyan gyülekezetben is, ahol tisztviselőknek nevezték őket. Már mint a gondnokot meg a főgondnokot, a pénztárost, jegyzőt, ellenőrt, — szóval azokat, akiket gyülekezetük csakugyan egy-egy egyházi tisztségnek a: viselésére választott el. Bármilyen híven viselték is tisztüket, mégis sajnálkoztam, hogy nem hívják őket elöljáróknak. Nem mondtam ki ezt seholsem, sohasem, — csak úgy magamban fontolgattam, hogy mennyivel szebb név volna számukra az, hogy elöljárók. Tehát akik elől járnak. A keresztyén embernek amúgy is más úton kell járnia, mint amelyiken a pogány vagy a zsidó világ jár (“ÉN vagyok az Út!”); és ezen a más úton előttük kell hogy járjanak azok, akiket a keresztyén gyülekezet erre legméltóbbaknak tart. Hosszú egyházi munkám alatt, Istennek legyen érte hála, kiváló elöljárókkal volt alkalmam együtt dolgozni. Még ma is visszaem- lékszem a kicsi east-buffalói egyházban Ujváry Edére, Décsman Jánosra, Cséplő Jánosra; a clevelandi első egyházban Pecsők Jánosra, Ar- nóczky Józsefre, Mogyoródy Jánosra, Bögre Ferencre meg a szép fiatal gárdára, akik aztán utódaim mellett jártak elől; vagy & kicsi coates- villei gyülekezetben Godra Mártonra, Sinka Györgyre és Szűcs Sándorra, akik a vasárnapi iskolai tanítókkal együtt még lelkész nélküli éveken át is meg tudták menteni a gyülekezet életét. Milyen öröm és drága kiváltság lesz majd az ilyenek felől bizonyságot tenni a mi Urunk előtt! Most azonban nem őróluk kívánok beszélni, hanem azokról, akik közé ebben az előző esztendőben vezérelt Isten kegyelme. Még pedig azért szeretnék róluk egyetmást elmondani, mert egyetlen esztendő alatt nagy dolgokat vittek véghez. Teljes szétesésnek indúlt egyházukat megállították a szétbomlás útján és okos intézkedéseikkel, szép példaadásukkal megvetették a jobb jövendő alapját. A philadelphiai egyház elöljáróiról beszélek, akikről az a meggyőződésem, hogy boldog az a gyülekezet, melynek ilyen elöljárói vannak! Csak egy maroknyi kis csoport, de olyan férfiakból, akiknek mindegyike kiemelkedő egyéniség, együttesük pedig rendkívül drága érték. Ha meg kellene mintáznom az amerikai magyar kálvinista gondnok szobrát, szeretném azt Sántha Balázsról mintázni. Lelki nemessége már arcáról és alakjáról lesugárzik. Szerény és nagyon kedves személyiség, akit mindenkinek meg kell szeretnie, aki csak megismeri, mert az ő szívében is nagy szeretet él embertársai iránt. Sőt a kertje virágai és fái iránt is: úgy ismeri és gondozza azokat is, mint a- hogyan egyháza tagjait szeretné, csak munkája és lakóhelyének a templomtól való roppant távolsága engedné! Hitében erős, megrendít- hetetlen; nincsen nagyobb öröme, mint mikor ott ülhet a templomban és együtt énekelheti szép zsoltárainkat a gyülekezettel. És milyen lelkesen tudja hallgatni az ige hirdetését! Egyetlen ilyen hallgató elég, hogy a prédikátor a magasságok felé tudjon szárnyalni. Bizony csodálatos tüköré a léleknek a szem; rajta keresztül tüzes áramok zúdúlnak ki belőlünk, hogy összekapcsoljanak a másik pár szemből jövő áramokkal. Erősebbek ezek, mint a villamosság: a hit bizonyossága, a szeretet barátságba- fonódás, a közös reménység Istenhez vonzása határozódik el az ilyen egymással találkozó hívő tekintetekben. Ilyen embernek sohasem volna szabad elmaradnia a templomból: lelkészét segíti hallgatag és mégis hatalmasan cselekvő közreműködésével. Az egyház kormányzása azonban sok hivatalos eljárással, írásbeli munkával, levelezéssel, törvényes hatóságokkal való érintkezéssel jár. Erre is megvan a kiválóan alkalmas elöljárója a philadelphiai gyülekezetnek: jegyzője, Mower Sándor személyében. Budapesti ember, már otthon is vegyészeti gyára volt, itt is ezt a szakmáját folytatja. Lángoló magyarsága helyezte őt az Amerikai Magyar Szövetség philadelphii
