Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL Hosszú esztendőkön át semmi hírt nem kaptunk Jugoszláviából. A múlt nyáron aztán jó Istenünk kegyelme megengedte, hogy ottani magyar református egyházaink kiváló püspökének, Ágoston Sándor feketicsi lelkészünknek a felesége kijöhetett a princetoni és evanstoni világgyűlésekre. Minden lelkészünknek boldog örömére szolgált a vele való találkozás. Igaz, hogy az evanstoni gyűlés nagyobb részét kórházban kellett töltenie, ahol megoperálták, de ezért is nagy hálát adtunk Istennek, hogy epeköveitől itt szabadulhatott meg, a chicagói presbiteri- ánus egyházban, ahol az elképzelhető legkitűnőbb ápolásban volt része presbiteriánus egyházunk jóvoltából, mely egész idő alatt vendégének tekintette ezt a páratlanúl kiváló, mély hitű és nagyszerű lelki tehetségekkel bíró igazi keresztyén asszonyt. Most aztán megérkezett kezünkhöz a jugoszláviai magyar reformátusok november és december havi életéről és tevékenységéről szóló püspöki jelentés. Ebből veszünk ki annyi hírt. amennyit csak el tudunk helyezni e számunkban. Bár megengedné jó Istenünk, hogy máskor is kapnánk ilyen híreket e testvéreinkről, akikhez újra megindítottuk lapunkat, A szláramoravicai női konferencia. — November végén háromnapos konferenciát tartottak a püspök, az esperesek és mindegyik gyülekezetnek két vezető női tagja. A megnyitó vasárnap délelőtti Istentiszteleten Ágoston püspök hirdette az igét. Közös e- béd után részt vettek a vasárnapi iskola tanítási óráján, ami után a résztvevők beszámoltak az ő gyülekezeteikben dolgozó vasárnapi iskolák működéséről. Hallottak olyan munkáról, ahol a gyülekezetnek nincsen lelki- pásztora, mert alig van hetven tagja, de van vasárnapi iskolája, melybe 15 gyermek rendszeresen aljár. Kottából tanulnak énekelni és az é- neklésben egymással versenyeznek; ezen kívül minden héten kétszer összejönnek vallástanúlásra. Van o lyan gyülekezet, ahol minden reggel van gyermek Istentisztelet, amin szinte kivétel nélkül részt vesznek a gyermekek, akik a vasárnapi iskolába és ezen kívül még hétközi vallásórákra is eljárnak. Van hely, ahol megfelelő helyiség hiányzik; másutt munkások hiányzanak. Dévay Lajos nyug. esperes beszélt a gyermeknevelés fontosságáról. Este vallásos estélyt tartottak a templomban, melynek kiemelkedő pontja volt Ágoston Sándorné elbeszélése amerikai útjáról. Abból a boldog örömből fakadt beszéde, hogy öt hónapig vendég lehetett Amerikában és most hitének és tapasztalatainak gazdagságából másokat is gazdagíthat. Beszélt az amerikai presbiteriánus egyház asszonyainak áldásos munkájáról, őszinte szeretetéről, bátor hitéről, mely nem ismer lehetetlent. Beszélt az indiai női egyetem megalakúlásáról, annak áldásos munkájáról. Beszámolt útazásairól és arról a jóságról és szeretetről, melyben közöttük részesült. Szólt arról az ő- szinteségről, melyet eddig sehol sem tapasztalt. Öt hónap alatt nem hallott rosszindulatú kritikát, hogy valaki másnak a munkáját lekicsinyelte volna. Beszélt az istenfélő orvosok önfeláldozó szeretetéről, mellyel őt a beteget körülvették és együtt imádkoztak vele operációja előtt és után felgyógyulásáért, hogy egészségesen küldhessék haza őt, aki betegen alig tudott kivánszorogni Amerikába. —■ Csete István bácskai esperes vezette a záró áhítatot, felesége a befejező i- mádkozást. Másnap Szabó Zoltán bánáti esperes vezette az áhítatot, Poth Lajos, szabadkai lelkész tartott előadást a gyülekezeti diakóniáról, és azután az egész napot azzal töltötték, hogy beszámoltak az egyes gyülekezetekben folyó szegény-szolgálat munkájáról és módjairól. Az esti vallásos estén Csete István esperes felesége ismertette a verbászi diakonisszaház munkáját és fenntartásának nehéz küzdelmeit. Egy-egy ápolt napi ellátása 200 dinárba kerül, az intézet évi szükséglete három és félmillió dinár, amiből az összes gyülekezetek együttvéve csak 133,000 dinárt adományoztak. Á- goston Sándorné folytatta előző este kezdett előadását. Arról tett bizonyságot, hogy milyen nagy jót cselekedett vele az Úr, amit különösen azóta érez, amióta Amerikából visszatért. Ifjú korában az volt a vágya, hogy egyetemi tanár legyen. De lelke mélyén egy másik érzés volt; hogy jó keresztyén legyen. Ez volt az, ami mindig megszólalt benne, amikor valamit kezdett. Az amerikai út próbatétel volt és a lélek diadalmaskodott a test felett. Szokatlan rövid idő a- latt kapott útlevelet, minden akadály elhárúlt és úgy érezte, hogy az Úr akarja, hogy kimenjen, és ő engedett az Úr akaratának. Kiment betegen, gyenge angol tudással, utazott erőtlen beteg testtel, beszélt nagy tömegek előtt. Érezte, hogy a Lélek szárnyain megy, hogy az Úr késztette szólásra, vezette oda, meggyógyította testben, megerősítette lélekben és hazavezette, hogy otthon hirdesse; “Bízzuk magunkat az Úrra, indúljunk el a munkára, jó lesz minden!” — Póth Lajos lelkész áhítata után Berta Imre baranyai esperes felesége imádkozott. Harmadik nap Sipos Mihály szlavóniai esperes tartott Istentiszteletet, azután pedig Csete István esperes vezetése alatt a nap a bibliaórákról tartott jelentések megtárgyalásával telt el, estélyüket pedig a külmissziónak szentelték. Erről beszélt Ágoston Sándorné is, aki beszámolt az amerikai presbiteriánus egyháznak arról a három női tagjáról, akik három évvel előbb meglátogatták a jugoszláviai reformátusokat; Black lelkésznek és Robinson orvosnak a feleségéről, és Miss Shanonról, aki korábban maga is misszionárius volt Khínában, most pedig egyháza missziói munkájának e- gyik vezetője. Berta Imre horvátországi esperes felesége is külmisszi- ói előadást tartott, majd Szabó Zoltán esperes áhítata és Ágoston püspök zárószavai után véget ért a nagy lelki értékeket nyújtó háromnapos konferencia, mit Kis Antal moravicai lelkész szép levélben értékelt. Ebből is egy epizódot: — “Mindnyájunkra nagy hatással volt a tordincei leányok éneke. Bár voltak, akik egy szót sem értettek belőle. Most látták meg sokan a horvátokban először a testvért. E három nő közöttünk való szereplésével többet jelentett a testvériség útján, mintha egy kötetre való beszédet mondottak volna el a testvériségről.” Belgrádi látogatás. — A jugoszláviai református egyház tisztviselői kara — Ágoston Sándor püspök, Dr. Józsa Lajos főgondnok és az esperesek, — hivatalos látogatást tettek Belgrádban a szövetségi kormány vallásügyi bizottságánál, melynek elnöksége fogadta őket. E látogatás alkalmával az 1953-ban kiadott új vallásügyi törvény jó hatásairól és egy pár fogyatkozásáról tárgyaltak; az utóbbiak sorában kérték annak is tételes kimondását, hogy Istentiszteleteket és vallásoktatást szükség e- setén magánlakásokban is lehessen tartani; t h e o 1 ó g usaikat szabadon küldhessék külföldi szemináriumokba; theológiai szakkönyveket épp úgy vámmentesen hozathassanak az országba, mint a többi tudományos könyveket.
