Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-12-15 / 22. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Balázs diákéveinek legnagyobb élményei a szovátai kirándulásokhoz fűződtek. Mindig hetekkel előtte tervezgették ezt a kirándulást. Gyalog vágtak neki a nagy hegyeknek. Átgyalogolták a termékeny völgyeket, a mély áhitatot hordozó erdőket, hogy szinte holtfárad- tan érkezzenek meg Szovátára. Mégis felejthetetlen volt számukra minden kirándulás. Meg- fürödtek a Medve-tóban, aztán megbámulták a só-kristályból alakúit sziklákat. Hallgatták a katonazenét, amint a tó szigetén Strauss-kerin- gőket s régi indulókat játszottak a katonák. Emlékezett arra is, hogy ifjú fantáziáját sokat foglalkoztatta a szovátai remete, akihez soha se jutottak el. Fent a tavakon túl, magasan emelkedő hegyek tisztásán, egy barlangban lakott a remete. Mondták, hogy nagy szakállat viselt s látta sokszor, hogy amint a nap leesett a hegyek mögé, egész sereg ember vonult ki a remetéhez. Barlangja előtt nagy tűz égett esténként s a remete kedvesen elbeszélgetett a fürdő-vendégekkel. Balázsék sohase jutottak el odáig. A pár órás kirándulás után haza kellett menni. De a remete s titokzatos lénye tovább is, mindig emlékezetében élt. Amint most kiszállott a vonatból, akkor is a furcsa remetére gondolt s valami csendes szomorúságot érzett szivében, hogy soha nem találkozhatott vele. A parókián már várta a kollega s a jó munkával töltött nap után, a gondnokhoz mentek vacsorára. A gondnokék jómódú, vendég- szerető emberek voltak. Már ott ült egy idegen vendég az asztalnál. Hosszú, csupasz képű, lángoló tekintetű furcsa ember volt. Szeme villogása szinte égette az arcot. Mély öblös beszéde visszhangzott a nagy ebédlő-teremben. Intelligenciát s egyszerűséget hordoztak szavai. Beszéd közben tűnt ki, hogy a harmadik vendég a szovátai remete volt. Balázs arcáról, úgy látszik, leolvasta a csodálkozást és kiábrándultságot az érdekes vendég, mert kérdés nélkül mondta el, hogy mit keres a faluban. “Az urak csodálkoznak, hogy itt látják a szovátai remetét, csupaszon, szürke ruhában. De nagy csodák és nagy tragédiák következnek. Két évvel ezelőtt ütött ki a háború. Akkor történt, karácsony előtt, hogy Bukarest és Brassó között a gyorsvonat hideg téli időben száguldott a hegyek felé. Amint a kalauz egyik kocsiból a másikba ment, megcsúszott s beesett a kerekek közé. Csak félkarjával fogva a karfát, segítségért kiáltozott. De kiálthatott. A jó meleg kocsiból senki sem ment segítségére. A kerekek darabokra vágták. — Kórtünet ez uraim. Rámutat az emberekre is, meg a közelgő Ítéletre is. Nekem most be kellett jönnöm a hegyek közül. Az emberek érző szivei kőszivekké változtak s nem akartak több alamizsnát adni. Éhen kellett volna halnom s azt nem akartam.” Késő, nagyon késő este volt, amint a vonat elindult lefelé a Küküllő völgyén. Balázs az ablaknál állott. Nem látott semmit csak nagy sötétséget. A vonat pedig bele rohant a nagyfeketeségbe, kicsi megítélt emberek sorsa felé. A nagy erdők árnyai betódúltak az ablakon s elbújtak a kocsi legszélső sarkaiban, mint éjszakában lappangó pártizán sereg. Elviselhetetlenül nehéz volt a sötétség. Aztán egyszerre fényes csillag kezdett ragyogni a kicsi ablakkeretnek a végtelenség felé tárúló négyszögében. Szinte lángolva repült végig a fekete égen, úgy mintha minden fényét be akarná önteni a sötét szemű kocsi ablakán. Sugarai csillogó kékbe öltöztették a fákon a hókristályokat s szárnyaló angyali sereghez hasonlítottak a fák. Szivárványhídat vertek a sugarak s beívelték a távolságot a csillag meg a kocsi között. Meleg Ígéretes gondolatokat szórt Balázs szivébe az égen himbálózó rejtelmes csillag. Valahogy vigasztaló gondolattá formálódott benne hogy a decemberi éjszakában a sötétség és árnyak hadán keresztül karácsony felé visz az út. A karácsony a gyógyítója ennek a beteg világnak. A bethlehemi gyermek elvezetheti az embereket a véres harcok földjéről a béke édenébe. Oda, ahol örök életnek vizei zúgnak s mennyből kenyér hull az éhezők számára. A mindenki által elfogadott karácsony lesz a népeknek a holnapja, mikor a szovátai remete nem hal éhen a barlangjában s a vasutas nem esik gyilkoló kerekek közé, mert a kősziveket meleg érző szivekké változtatja az Úr. Akkor azon a karácsony felé tárúló éjszakán, Balázsnak minden gondolatát, summázot- tan, ezek a szavak tudták volna kifejezni: Mert Isten: az élet igazsága. Parancsa ez: mindenki éljen. Parancsa ez: mindenki örüljön. Parancsa ez: öröm-gyilkos féljen. Parancsa ez: mindenki éljen. (Ady Endre.) J f i NAGYBETŰS MAGYAR IMÁDSÁGOSKÖNYV t $ I i SZIKSZAI: KERESZTYÉN TANÍTÁSOK ÉS IMÁDSÁGOK című könyve rövidesen megjelenik a Fiók-nyomda kiadásában. — Átdolgozta: Harangi László. Előjegyezhető jj'. címén: 221 Johnston Ave., Pittsburgh 7, Pa. U Ára kötve, postaköltséggel együtt: $3.00. — a é Ugyanott kapható teljes magyar Biblia, $2 I__________________....
