Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-12-01 / 21. szám
6 KEFOKMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “ÓH, HA A MINDENSÉG KIRÁLYA BARÁTUNK VOLNA!” Istenem! “Mint az anyjától elválasztott gyermek, olyan a lelkem.” Védelemre, táplálékra, melegségre vágyik. Hozzád kiáltok, Uram! Téged várlak. Jöjj azért: éreztesd meg jelenlétedet, jelentsd meg magadat. Jézusért kérlek, Ámen. Dante, világhírű müvében, a Pokolban, azt írja, hogy amikor Virgiliussal a pokol második körében járt, a szenvedésből, nyomorúságból felhangzott a kiáltás: “Óh, ha a világmindenség Királya barátunk volna, akkor . . .” Ez a mélységből fakadó kiáltás hangzik az emberiség történelmén át. “Óh, ha a mindenség Királya barátunk volna!” Ha ebben a barátságtalan, bajjal, nyomorúsággal telt világban barátot találnánk, aki szeretne, védene, megtartana. A világ akkori urai, a rómaiak, leikéből ez a vágy csendült ki. A zsidók lelke, a római zsarnokság kegyetlen elnyomatása alatt, mind keserűbbé, nyugtalanabbá lett. Az ég felé fordulva sóhajtották: “Vajha megszakasztanád egeidet és leszállanái hozzánk! . . . Óh, ha a mindenség Királya barátunk, szabaditónk volna!” Bethlehem utcáin a nyugtalan emberek, vám- és adószedők, elfáradt földművesek, a vendégfogadó tulajdonosa, mindenki, lelkében ez az óhajtás élt: ha barátunk, szabaditónk volna, aki megmentene a félelemtől, nyugtalanságtól, boldogtalanságtól. Óh, ha Isten a mi Barátunk volna! És ma, a háború félelmétől, nyugtalanságtól, bizonytalanságtól, vasfüggönytől, hontalanságtól, meneküléstől, sok veszteségtől elfáradt világban, ma ugyanaz a mélységből fakadó kiáltás hangzik: “Vajha megszakasztanád egeidet és leszállanái hozzánk . . . Barátunk, Szabaditónk lennél!” A hontalanságban, vagy otthonn árvaság elhagyottságában élők a zsoltáriróval mondják: “Széttekintek, nincs senki, aki megértene engem . . . senki sem törődik velem . . . igen nyomorult vagyok. Hozzád kiáltok, Uram!” A betegségben, bűnben, megpróbáltatásban levők, mindenütt, mindenkinek lelke szomjuhozik. Szabaditó, Barát után szomjazik. “Óh, ha a mindenség Királya barátunk volna!” Barátunk, Szabaditónk!? Eljön-é segítségünkre? A legsötétebb éjszakában ragyogó világosság támadt, angyali üzenet hangzott, angyalikar éneke csendült fel. “Pásztorok a mezőn vigyáztak éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala odalépett hozzájuk, mire az Úr dicsősége körülragyogta őket és nagy félelem szállott rájuk. Majd igy szólt nekik az angyal: “Ne féljetek, mert ime, nagy örömöt hirdetek nék- tek . . . született néktek ma a megtartó, aki az Úr Krisztus!” “És hatalmas mennyei sereg jelent meg az angyallal, akik az Istent dicsérték és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a neki kedves emberek között!” Az emberi szív sóvárgására, kiáltására felelet jött: a mindenség Királya a mi Barátunk! Velünk az Isten! “És nevezik az ő nevét Immánuelnek, ami lefordítva annyit tesz: Velünk az Isten!” “Nevezd Jézusnak, mert Ő fogja megszabadítani népét bűneiből . . . Jézus: örökkévaló segítség! Isten velünk! “Kit oly régtől fogva, sziv- szakadva vártak: megszületett Megváltója a bűnös világnak.” Ez az Advent és Karácsony lelke, üzenete. Egymás megörvendeztetése, karácsonyfa, csillogó díszítés és mindaz, ami a Karácsonnyal jár, csak külső keret. A szív és lélek: a nagy vágyakozásra adott felelet: Velünk az Isten! Mit jelent nekünk ez a szó: Isten? Nem az a nagy kérdés: van-é Isten? hanem az: mi, milyen az Isten?! Ha csak Erő, Törvény, Rend, ha nincs közössége az ember örömével, szomorúságával, akkor nem sokat jelent. De ha a mi vágyaink, törekvéseink, reménységeink, örömünk, szomorúságunk, egész életünk számit Isten előtt, ha tudjuk, hogy szeme rajtunk van, törődik velünk, a mi kis életünk jelent valamit Ő előtte — akkor minden megváltozik. Akkor életünk értékessé lesz, munkánk törekvésünk nemessé válik, akkor érdemes küzdeni, szenvedni, reménykedni. Erre adott feleletet Karácsony: gondol reám, törődik velem Isten. Sőt szeret, “úgy szerette Isten e világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” “Óh, ha a mindenség Királya barátunk volna.” A mindenség Királya: Megváltónk, Barátunk, velünk az Isten! Ez uj értelmet ad egész életünknek. “Nem vagyok egyedül, mert velem van az Atya.” Tudom hogy az Övé vagyok. Ő mondotta: “Ne félj! Enyém vagy, megváltottalak, neveden hívlak . . . szeretlek.” Az élet megpróbáltatásai között Ő biztat: “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Higyjetek Istenben, higyjetek én bennem . . . Bízzatok ... én meggyőztem a világot.”
