Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-11-15 / 20. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 mot adott ki a jubileum alkalmából, melyben Harangi László lelkész irta meg az egyház alapításának és hatvan éves működésének rövid történetét. A jubileum napjának reggelén szerkesztőnk végezte az igehirdetést mindkét Istentiszteleten, és így kedves alkalma volt arra, hogy részt vehessen az egész ünnepélyen, és átadhassa a gyülekezetnek lapunk olvasótáborának jókívánságait is. WINDBER (ER) Lelkész: Szabó László Röviden megemlékeztünk már arról a kettős, sőt hármas jubileumról, amit október 9.-én itt tartottak windberi testvéreink. (Nagyon rossz beosztás volt, hogy ugyanazon napon az egész egyházmegye minden lelkésze és egyházi kiküldöttje Leechburgban kellett hogy legyen az egyházkerület őszi konferenciáján. így a windberiek hiányoztak Leechburgban, az egész egyházmegye pedig hiányzott Windberen.) Pedig mindnyájan örömest mentünk volna el, hogy tisztességet tegyünk sokat küzdött windberi gyülekezetünk és annak jeles lelkésze előtt. Mert lelkésze is most töltötte be lelkészi pályáján az ötvenedik esztendőt, valamint babérkoszorús költői működésében is a félszázados évfordúlót. Ilyen alkalmat nem volna szabad elzárni azok elől, akik őszinte szívvel szeretnék elvinni a maguk legjobb kívánságait. A windberi egyház is megérdemelte volna, hogy az egész egyházmegye meglátogassa ilyen nagy ünnepén. Első lelkésze és szervezője Borsos István volt, akinek rövid lelkészkedése alatt templomot és paróchiát építettek. Azután Takácsy Dániel, majd And- rássy Kálmán végeztek rövid ideig tartó szolgálatot, akiket Kerekes Béla húsz évi szolgálata követett. Fekete András kilenc évig szolgált, míg 1943-ban a jelenlegi lelkész kezdte pásztorkodását. “Az alapító tagokból egy sincs már életben és a gyülekezeti tagok nagy részét elszedte a bányalég, silicosis, a tüdő és légcső megromlása. Látva az apák szenvedését, az ifjak nagyrésze borzadt attól, hogy a bánya sötétjébe menjen, s mihelyt iskoláikat elvégezték, vagy katonának állottak be, vagy a nagyvárosok felé igyekeztek, mint a lányok is, akiknek nincs munkaalkalmuk a bánya vidékében.” így mondja el Szabó lelkész fogyatkozó gyülekezetének szomorú sorsát a jubileumra kiadott emlékalbumban. Ennek dacára örömmel olvastuk rövid történetéből méltó dicsekedését, hogy “az egyház minden világi szórakozás kiküszöbölésével tiszta életet él. Az úrvacsorával minden tag rendszeresen él s ha meg van terítve az Úr asztala, senki el nem hagyja az Isten házát anélkül, hogy az úrvacsorával ne élne.” Megemlíti a történet Mokri Istvánnak 14 évig tartó hűséges gondnokságát és Győr- fi Pál pénztárosnak, valamint ifj. Béres Jánosnak kiváló érdemeit. Ha már el nem mehettünk, utólag küldjük legjobb kívánságainkat a gyülekezetnek és lelkészének, akinek a jubileumáról, és az ő valamint felesége uj könyveiről külön készülünk megemlékezni. YOUNGSTOWN (PR) Lelkész: Bőtty János Hálaadás Napja külön gyülekezeti örömet is fog jelenteni youngstowni testvéreink számára: délutáni Istentiszteletükön azért fognak hálát adni Istennek, hogy kifizethették a Kálvin Központot terhelő adósságnak a legutolsó részét is a . múlt hónap háromezer dolláros törlesztésével. Reménykedünk, hogy ez alkalomból hamarosan bemutathatunk egy pár képet erről az oly szerencsés birtok- és erőgyarapodásról, amit ennek az épületnek a megvásárlása és átalakítása jelentett a gyülekezetre nézve. A tartozások gyors kifizetéséhez pedig őszinte szívvel gratulálunk. AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL (Folytatás a 2. oldalról) mily erkölcs- és jellemromboló hatása van ezeknek a hírlapi vagy televíziós nyerészkedési ajánlatoknak a népesség bizonyos rétegeire. Hát mi mikor kapunk észbe?! Amikor az árvizek jót is hoznak. — Mexico népe soha nem tapasztalt olyan borzalmas pusztítást, mint a- milyet a Hilda és Janet hurrikánok okoztak szeptemberben. A mexicói öböl nagy olajközpontja, Tampico városa háromnegyedrészben elpusz- túlt, több más várossal együtt. Hetvenezer ember vált hajléktalanná. Tömérdek kárt szenvedtek az egyházak is. A mi nemzetünk azonnal hathatós segítséget küldött, hadihajóin és repülőgépein keresztül. Ami aztán meg is változtatta a mexicói közvéleményt: lapjaik addig mindig nevetséges és ellenséges módon ábrázolták Uncle Sam alakját, most azonban a Jó Szomszéd neve alatt hálával hódoltak segítő jóindúlata előtt. DICSŐSÉGES SZOLGÁLAT Sokan kételkednek abban, hogy az Egyház Világszolgálati erőfeszítéseinek van-e maradandó eredménye? Azt elhiszik, hogy a tej elveri az éhséget, beteg testeket meggyógyítanak az orvosságok és a tél fagyától megvédi őket a ruha, amit küldünk. Ezek csakugyan tényleges szükségletek, és ugyancsak sürgősek. De marad-e valami a munkánkból későbbi időkre is? A felelet: "igenis, marad!" A Filippini-szigeteken a Silliman egyetemnek egyik része a theológiai kollégium. Világsegély Bizottságunk most küldött oda 5.600 dollárt, lelkészek képzésére. Amíg e segélyt az intézet meg nem kapta, egyáltalán nem volt bizonyos, hogy hoz- zákezdhetnek-e a szükséges építkezésekhez. Most a kollégium dékánja arról értesít, hogy tavasszal megkezdik az uj épületek építését. Lelkészek képzése! Dobtál-e már kavicsol az álló vízbe és megfigyel- ted-é. hogyan nőnek a vízen azok a körök mindig nagyobbra, ahogy a középponttól távolodnak? így dolgozik a Világszolgálat is. És így folyik a keresztyén missziói munkának minden ága is. Milyen dicsőséges érzés tölti el szívünket, amikor arra gondolunk, hogy keresztyén iskolát, keresztyén kórházat, vagy keresztyén templomot segítünk építeni! Bizony nem csoda, hogy annak a keresztyén kollégiumnak a dékánja, ott a Filippini szigeteken, így ír köszönő levelet a küldeményért: "Dicsőség Istennek ezért a csodálatos kiváltságért, hogy ilyen jeles módon készülhetünk fel az Ö szolgálatára!" L. C. T. M.
