Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-11-15 / 20. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 15 mot adott ki a jubileum alkalmából, melyben Harangi László lelkész irta meg az egyház alapításának és hat­van éves működésének rövid tör­ténetét. A jubileum napjának reg­gelén szerkesztőnk végezte az ige­hirdetést mindkét Istentiszteleten, és így kedves alkalma volt arra, hogy részt vehessen az egész ünnepélyen, és átadhassa a gyülekezetnek lapunk olvasótáborának jókívánságait is. WINDBER (ER) Lelkész: Szabó László Röviden megemlékeztünk már ar­ról a kettős, sőt hármas jubileum­ról, amit október 9.-én itt tartottak windberi testvéreink. (Nagyon rossz beosztás volt, hogy ugyanazon na­pon az egész egyházmegye minden lelkésze és egyházi kiküldöttje Leechburgban kellett hogy legyen az egyházkerület őszi konferenciá­ján. így a windberiek hiányoztak Leechburgban, az egész egyházmegye pedig hiányzott Windberen.) Pedig mindnyájan örömest mentünk volna el, hogy tisztességet tegyünk sokat küzdött windberi gyülekezetünk és annak jeles lelkésze előtt. Mert lel­késze is most töltötte be lelkészi pályáján az ötvenedik esztendőt, va­lamint babérkoszorús költői műkö­désében is a félszázados évfordúlót. Ilyen alkalmat nem volna szabad elzárni azok elől, akik őszinte szív­vel szeretnék elvinni a maguk leg­jobb kívánságait. A windberi egy­ház is megérdemelte volna, hogy az egész egyházmegye meglátogassa ilyen nagy ünnepén. Első lelkésze és szervezője Borsos István volt, akinek rövid lelkészkedése alatt templomot és paróchiát építettek. Azután Takácsy Dániel, majd And- rássy Kálmán végeztek rövid ideig tartó szolgálatot, akiket Kerekes Béla húsz évi szolgálata követett. Fekete András kilenc évig szolgált, míg 1943-ban a jelenlegi lelkész kezdte pásztorkodását. “Az alapító tagokból egy sincs már életben és a gyülekezeti tagok nagy részét el­szedte a bányalég, silicosis, a tüdő és légcső megromlása. Látva az apák szenvedését, az ifjak nagyrésze borzadt attól, hogy a bánya sötét­jébe menjen, s mihelyt iskoláikat elvégezték, vagy katonának állottak be, vagy a nagyvárosok felé igye­keztek, mint a lányok is, akiknek nincs munkaalkalmuk a bánya vi­dékében.” így mondja el Szabó lel­kész fogyatkozó gyülekezetének szo­morú sorsát a jubileumra kiadott emlékalbumban. Ennek dacára örömmel olvastuk rövid történeté­ből méltó dicsekedését, hogy “az egyház minden világi szórakozás ki­küszöbölésével tiszta életet él. Az úrvacsorával minden tag rendszere­sen él s ha meg van terítve az Úr asztala, senki el nem hagyja az Isten házát anélkül, hogy az úr­vacsorával ne élne.” Megemlíti a történet Mokri Istvánnak 14 évig tartó hűséges gondnokságát és Győr- fi Pál pénztárosnak, valamint ifj. Béres Jánosnak kiváló érdemeit. Ha már el nem mehettünk, utólag küld­jük legjobb kívánságainkat a gyü­lekezetnek és lelkészének, akinek a jubileumáról, és az ő valamint fele­sége uj könyveiről külön készülünk megemlékezni. YOUNGSTOWN (PR) Lelkész: Bőtty János Hálaadás Napja külön gyülekezeti örömet is fog jelenteni youngstowni testvéreink számára: délutáni Isten­tiszteletükön azért fognak hálát adni Istennek, hogy kifizethették a Kál­vin Központot terhelő adósságnak a legutolsó részét is a . múlt hónap háromezer dolláros törlesztésével. Reménykedünk, hogy ez alkalom­ból hamarosan bemutathatunk egy pár képet erről az oly szerencsés birtok- és erőgyarapodásról, amit ennek az épületnek a megvásárlása és átalakítása jelentett a gyüleke­zetre nézve. A tartozások gyors ki­fizetéséhez pedig őszinte szívvel gra­tulálunk. AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL (Folytatás a 2. oldalról) mily erkölcs- és jellemromboló ha­tása van ezeknek a hírlapi vagy te­levíziós nyerészkedési ajánlatoknak a népesség bizonyos rétegeire. Hát mi mikor kapunk észbe?! Amikor az árvizek jót is hoznak. — Mexico népe soha nem tapasztalt olyan borzalmas pusztítást, mint a- milyet a Hilda és Janet hurrikánok okoztak szeptemberben. A mexicói öböl nagy olajközpontja, Tampico városa háromnegyedrészben elpusz- túlt, több más várossal együtt. Het­venezer ember vált hajléktalanná. Tömérdek kárt szenvedtek az egy­házak is. A mi nemzetünk azonnal hathatós segítséget küldött, hadiha­jóin és repülőgépein keresztül. Ami aztán meg is változtatta a mexicói közvéleményt: lapjaik addig mindig nevetséges és ellenséges módon áb­rázolták Uncle Sam alakját, most azonban a Jó Szomszéd neve alatt hálával hódoltak segítő jóindúlata előtt. DICSŐSÉGES SZOLGÁLAT Sokan kételkednek abban, hogy az Egyház Világszolgálati erőfeszí­téseinek van-e maradandó eredmé­nye? Azt elhiszik, hogy a tej el­veri az éhséget, beteg testeket meg­gyógyítanak az orvosságok és a tél fagyától megvédi őket a ruha, amit küldünk. Ezek csakugyan tényleges szükségletek, és ugyancsak sürgő­sek. De marad-e valami a mun­kánkból későbbi időkre is? A felelet: "igenis, marad!" A Filippini-szigeteken a Silliman egyetemnek egyik része a theológiai kollégium. Világsegély Bizottságunk most küldött oda 5.600 dollárt, lel­készek képzésére. Amíg e segélyt az intézet meg nem kapta, egyál­talán nem volt bizonyos, hogy hoz- zákezdhetnek-e a szükséges építke­zésekhez. Most a kollégium dékánja arról értesít, hogy tavasszal meg­kezdik az uj épületek építését. Lelkészek képzése! Dobtál-e már kavicsol az álló vízbe és megfigyel- ted-é. hogyan nőnek a vízen azok a körök mindig nagyobbra, ahogy a középponttól távolodnak? így dolgozik a Világszolgálat is. És így folyik a keresztyén missziói munkának minden ága is. Milyen dicsőséges érzés tölti el szívünket, amikor arra gondolunk, hogy keresz­tyén iskolát, keresztyén kórházat, vagy keresztyén templomot segítünk építeni! Bizony nem csoda, hogy annak a keresztyén kollégiumnak a dékánja, ott a Filippini szigete­ken, így ír köszönő levelet a kül­deményért: "Dicsőség Istennek ezért a csodá­latos kiváltságért, hogy ilyen jeles módon készülhetünk fel az Ö szol­gálatára!" L. C. T. M.

Next

/
Thumbnails
Contents