Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-01-15 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 15 lalja, Marokkótól Persiáig, Török­országtól le a Sudánig. Ezen a nagy területen a keresztyénség, az egy Lebanon kivételével, mindegyik országban elenyésző kisebbségben él és küzd az izlám hatalmasan terjesz­kedő hatásával. Észak-Afrikában, Irákbam és Arábiában, valamint Tö­rökországban is, a protestánsok ma­roknyi kis csoportokban élnek; Irán­ban, Syriában, Lebanonban és Egyp- tomban erősebb egyházközségek vannak. Náluk sokkal erősebbek a görögkeletiek, a koptok és a ró­mai katholikusok. Különös nehéz­séget jelent a keresztyénségre néz­ve, hogy a megint erősödő izlám (mohammedán) vallást a legújabb korban hatalmasan éledező haza- szeretettel és nacionálizmussal azo­nosítják, ami pedig véres üldözé­sekké is fajúihat, mint a közép­korban. A protestánsok 1927-ben megszervezték a Közel-Kelet Keresz­tyén Tanácsát, (természetesen a gö­rögkeletiek és római katholikusok részvétele nélkül); ez a szerv az utóbbi években nagyon hasznos szolgálatokat tett, különösen az arab menekültek körül végzett szolgálat terén. Afrikai hirek. — A belga Congo állam Vanga községében a múlt évben hatezer benszülöttet keresz­teltek meg és ugyanennyien jelent­keztek a kereszteléshez előkészítő tanfolyamra. Vasárnaponként 250, 300 sőt 400 egyént is keresztelnek egyszerre. A környéken hat temp­lom építése van folyamatban; ta­nítóképző iskolát is állítottak fel és az nagyon szépen működik. — Délafrikábanj a kórházakban 5000 ágy áll a beteg benszülöttek ren­delkezésére; ezek közül kétezerét a keresztyén missziók adományoztak és tartanak fenn. — A tanganyikai kormány felszólította a missziókat, hogy vegyék át a köznevelés ügyét, ami azt jelenti, hogy ebben az év­ben már 77 elemi és öt úgynevezett középiskolát kell ellátnia ennek a csak néhány éves missziói telepnek. A középiskolák között külön leány­iskola is van, egy másik pedig ápolónők kiképzését is kell hogy végezze. — A francia kormány pe­dig a fennhatósága alatt álló Ca- meroun tartományban fordúlt a missziókhoz, hogy ezek az írástu­datlan felnőttek oktatásában segít­senek. — A missziói munkának egyik legdicsőbb eredményét cso­dálta a múltkor Evanstonban egy csupa egyetemi tanárokból álló tár­saság, akikhez felolvasásokra a vi­lág legkiválóbb tudósai és állam- férfiai járnak. Több mint két óra hosszat tartott nekik előadást Mond- lane Edvárd, aki a portugált fenn­hatóság alatt álló keletafrikai par­tokról való fekete ember. A leg­tökéletesebb angolsággal sorolta fel előttük Délkelet-Afrika társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális problémáit. A hallgatóság közt vol­tak számosán olyanok, akiket nem érdekelnek a vallás dolgai — mégis sírtak, amikor ennek az igaz ke­resztyénnek türelmes és csakugyan krisztusi megállapításait hallgatták. Mondlane mindennél fontosabbnak jelentette ki a köznevelés és a val­lás sürgős szükségét Afrika számára. Előadás után hűsítőket szolgáltak és az egyik nagyhírű tanár tréfásan ingerkedett vele, amiért visszautasí­totta a szeszesitalt, mire a Mozam- bik városából jött erős ifjú ezt fe­lelte: Igen, nekem is vannak bű­neim, amik az eszemet kísértik, de a testemet igyekszem minden bűn­től szabadon tartani, hogy el ne kényeztessem.” A missziói iskolán kívül Svájcban is tanúit; kijárta a methodisták tanítóképzőjét Kambini- ban és most az oberlini kollégium­ba jött, tovább tanúlni. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért nem marad itt, ahol az ő magas mű­veltségének és kiváló képességeinek sokkal több alkalma volna az ér­vényesülésre, jóval nagyobb fizetést kapna és csaknem korlátlan lehe­tőségek állanának nyitva előtte az előbbmenetelre, azt felelte: “Azért jöttem ide, hogy felkészítsem ma­gam arra a feladatra, hogy vissza­menjek Mozambikba és segítségére legyek az én népemnek. Ez az én életfeladatom és én ezt fogom tenni.” Hírek a Távol-Kelelről. — Bur­mában a 18 millióra menő lakos­ságnak csak három százaléka ke­resztyén, de ez a pici kisebbség nagyon jelentékeny részt vesz az ország politikai, társadalmi, gazda­sági és vallási életében. Fontos kormányhivatalokat töltenek be és a parlamentben is nagy szerepet visznek; számuk eloszlik az ország mindegyik faji és nyelvi területére. Tekintélyes köztük a Karen-keresz- tyének száma. Ez a régi pogány felekezet az animizmus követője volt, a testitől különálló lelki vi­lágban hitt, és ősidőktől fogva várta a megígért “Fehér Könyvet”, ami­ben majd az istenek felvilágosítják és felemelik az emberiséget. Ami­kor a hires hittérítő, Adoniram Judson, odavitte közéjük a Bibliát, lassanként elhitték erről, hogy ez az a bizonyos Fehér Könyv, és e hitben sokan tértek át a keresztyén vallásra. — Amíg Khína kommu­nista kormány alá nem került, a Bibliák legnagyobb részét Shanghai városában állították elő. 1950-re azonban már nagyon is érezhető volt a Biblia-hiány, kivált azok között a khínaiak között — s ezek­nek száma húsz millióra ment — akik a tulajdonképpeni Khína ha­tárain kívül éltek. Ezért aztán új központi helyiségeket állítottak fel Honkongban és azóta ott nyomatják a Bibliát Kou-Yu nyelven, ami a khínai nemzet köznyelve, és amin azóta már 28 kiadásba™ jelentették meg az egész Bibliát, további 12 kiadásban az Új-Testamentumot és még 9 kiadásban az írás egyes ré­szeit. Ami példányszámban 143,880 teljes Bibliát, 246,175 Új-Testamen­tumot és több mint két millió szent- írati füzetet jelentett. — Koreában legutóbb egy igen jó háború-előtti kezdeményezést újítottak fel megint. Rengeteg olyan szegény gyermek él mindenfelé, akik szörnyű sze­génységük miatt iskolákba sem jár­hatnak. Ezek számára “Biblia­klubokat” nyitottak, ahol hetenként öt napon át, napi három óráig tanítják őket. A főtárgy a Biblia, de ezen kívül írni és olvasni, vala­mint számolni is megtanúlnak. Ima­órákat is tartanak, amiket maguk az idősebb gyermekek vezetnek. Több mint 9,000 gyermek jár ezek­be a “klubokba”, amik nem esnek a szigorú kormányszabályok alá, amik az iskolákra vonatkoznak. Sőt a kormány is segítségükre van: leg­utóbb ezer koldús-gyermeket “útalt be” ezekbe a klubokba. A mozgal­mat egy fiatal lelkész vezeti, aki azt mondja róla, hogy az ő életét is egészen átalakította ez a moz­galom. Az észak-kóreai hadifoglyok között 600 lelkészjelölt is van, akik boldogan vesznek részt e mozgalom­ban, mint a klubok tanítói; már öt új egyházközség is nőtt ki ebből a pompás kezdeményezésből. íme, mi­lyen csodálatos új csatornákat hasz­nál fel Isten SzentLelke az anya- szentegyház terjesztésére! f a 1955-ben minden egyházunk kezdje el lapjaink GYÜLEKEZETI ELŐFIZETÉSÉT! $ í I i ♦I if;

Next

/
Thumbnails
Contents