Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-01 / 1. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA lenni. Szerettem volna a szabadban aludni, a Fürge kutyával játszani. Hogy tudtam örülni, mikor megnyalta a kezemet! Versenyt futottunk együtt. Az az idő szép volt; ma is boldog vagyok, ha rágondolok. Az állat tudja, hogy valaki szenved, mert a Fürge úgy nézett rám, mintha tudta volna. Tessék nézni a hajamat, — folytatta, — senki ne higyje, hogy magától lett felhér. A szenvedés fehérítette meg. Nagy dolog az, mikor egy gyermek el akarja magától az életet dobni — és én azt akartam. Öngyilkos lettem. Egyszer elveszítettem a kapunk kulcsát és nem ta láltam meg. Úgy történt, hogy harmadik gimnazista voltam és délután önképzőbe kellett menni. Nevelő-szüleim nem voltak otthon és bezártam a kaput s a kulcsot magammal vittem- Elveszítettem. Mindenütt kerestem, de nem találtam. A kerítésen másztam be és egyenesen felmentem a padlásra, ahol egy kötelet kerestem és formálisan felakasztottam magam. Csak a jó Isten könyörült meg rajtam, mert a kötél leszakadt. Elájultam és úgy találtak meg neve- lő-szüleim a földön fekve. Azért megbüntettek. De mintha azután nem lettek volna olyan szigorúak hozzám. Egy év múlva beadtak az internátusba, mert az orvos azt tanácsolta nekik, hogy gyerekek közt kell laknom. Azóta csak vakációra megyek hozzájuk, most már egyre ritkábban. Végtelenül szánom azokat, akiknek nincsenek szülei és megfogadtam, hogy mindig nagyon fogom szeretni az árvákat.” — Az idő eljárt, a hivatalos látogatási i- dőn is rég túl voltak már, de meglátszott a vendégen, hogy jól esett kiönteni a lelkét. Kicsi Ferkóka nem tudta felfogni, hogy miről lehetett szó tulajdonképpen, de parányi szíve megérezte, hogy az nagy dolog lehetett, mert két szép barna szemét felemelte a Kismamára és megkérdezte, hogy “szabad-e a bácsihoz menni?” A következő percben már ott is volt az ölében és két kis puha karjával átölelte a nyakát és mintha minden szenvedést kárpótolni akart volna: megcsókolta az arcát. Szinte szó nélkül azt mondta:- látod, Isten kegyelméből van még szeretet ezen a világon azoknak a szivében, akiket Ő tanított meg hogy tudjanak önzetlenül nagyon szeretni. — A vendég elbúcsúzott és meleg lélekkel távozott- Régen érzett olyan csendet a lelkében, mint azon a délután. AZ AMERIKAI PROTESTANTIZMUS HÍREIBŐL (Folytatás a 2. oldalról) sós örökségünk”, a nyolcadikban pedig ez: “Vallásos hatások a szabadság fejlődésében.” A hetedik osztályos tantárgy elmondja, hogyan indultak el különböző európaiak a vallásszabadság kutatásában és hogyan jutottak el Amerikába és alapították meg az Egyesült Államokat; a nyolcadik osztályban pedig azt magyarázzák meg, hogyan érvényesült a különböző vallásos csoportoknak hatása az alkotmány és az emberi jogok alapokmánya elkészítésénél. A 9. és 10. osztályosok számára is munkában van már a harmadik tantárgy előkészítése; ez a közös lelki eszményekről tanít majd. Az ötvenes bizottság tagjai már is szereztek bizonyosságot afelől, hogy a növendékek különösen azt értékelik ezekben a tantárgyakban, hogy hatásuk alatt jobban, megértik és megbecsülik a többi felekezeteket is. Minthogy nem dogmákat, hittételeket tanítanak, egyik vallás sem keres előnyöket a többinek a rovására, viszont arra is gondosan ügyelnek, hogy az állam és egyházak egymástól való különállását szigorúan betartsák és meg ne sértsék. Végül azt is meg kell említenünk, hogy e tantárgyak felvétele semmiben sem változtatott azon a felekezeti tanításon, amit a különböző egyházak az úgynevezett released time rendszerével továbbra is folytatnak. Ezekben tényleg vallást tanítanak; amott a vallásRÓL tanítanak. Ez a kísérlet távolról sem nevezhető még megoldásnak, de megérdemli, hogy figyelemmel kísérjük a további fejlődését. Megint csak a vallás vezet a politikai szabadsághoz. — Örömmel adunk hírt egy másik érdekes kezdeményezésről is, ami üdítő tapasztalást szolgál az utóbbi években fájdalommal szemlélt megtévedésekkel szemben. Az Augustana lutheránus egyház öt kollégiumának kormányzó tanácsa, ez egyház elnökének és az öt főiskola elnökének hozzájárúlásával nagyon komoly és okos határozattal engedte meg e főiskolák ifjúságának az arról való vitatkozást, hogy elismerjék-e az Egyesült Államok a kommunista Khínát? A tanács kijelentette, hogy nem követheti a mostani hisztérikus félelem és ijedtség hangulatát, mert a most iskolákban tanúló ifjúság valamikor nemzeti problémák eldöntésének a kötelességével áll majd szemben, amire fel kell készíteni őket. Ha ellenzőket teszük a kollégiumi és egyetemi ifjúság szemére, lehetetlenné tesz- szük a magasabb nevelés hivatásának teljesítését, ami éppen abból áll, hogy olyan jövő nemzedéket neveljünk, amely értelmesen, felelősséggel és bátram tud állást foglalni a nemzeti és világfeladatok ügyében. Mi hiszünk abban — mondták ezek a kiváló tanférfiak, — hogy a mi kollégiumaink ifjúsága akkor fogja megtalálni a legjobb megoldásokat, ha szabadságuk lesz minden érvnek a kipróbálására bármely irányzattal szemben. Ez volt a mi amerikai főiskoláink hagyományos szabadsága eddig és ezek a főiskolák kitűnő vezetőket neveltek a nemzeti élet számára. — Mi is hiszünk abban, hogy ahol tanszabadság van, ott a kommunizmus éppen úgy nem tarthatja magát sokáig, mint a zsarnokságnak vagy ahogy ma nevezzük: a totalitárius államnak akármilyen formája sem. Krisztus szava mindenkor TELJES igazság marad: “Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.” Koreai hírek. — Félszázaddal ezelőtt még nagyon kevesen ismerték ezt az országot, de miután a 40 évig tartott japán megszállás összeomlott és azt az északi és
