Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-04-15 / 8. szám

6 REFORMÁTUSOK LAPJA MUNKÁRA FEL! Fogjunk össze mindnyájan és dolgozzunk egy szívvel és lélekkel a Magyar Egyházkerületért, az egyházmegyékért és gyülekezeteinkért! Régi ódondus és mégis egészen uj szellő si­mogatta meg — a sokszor valósággal szunyado- zó — lelkünket akkor, amikor lapunk februári számában azt a régen nem használt, de aninál jobban nélkülözött és felszólításnak is nevezhető sorokat olvastuk, hogy “véleményeket kérünk!” Mindjárt eszünkbe jutottak az óhazában szerkesztett '“Kálvinista Szemle”, “Református Élet” és más hasonló egyházi lapok. Ezekben a lapokban illetékes egyházi vezetők, bizottságok elnökei, tagjai, lelkipásztorok és egyházi embe­rek, az egyházkerületi, egyházmegyei közgyűlé­sek előtt és után is, egymásután Írtak olyan ter­mészetű cikkeket, amelyek megvilágították a köz­gyűlések elé kerülő fontos tárgyakat és igy több oldalról megvilágítva az egyes kérdéseket, köny- nyebbé tették a közgyűlések dolgát és a határo­zatok elfogadása után azoknak végrehajtását. Presbiteri rendszert követő egyházunkban a királyi papság, a választott nemzetség vágyott és óhajtozott arra, hogy hirdesse “annak kiválósá­gait, aki a sötétségből az ő csodálatos világossá­gára hívott” el bennünket! A lehetőség és al­kalom igen kimért volt erre a mi amerikai ma­gyar református egyházi közéletünkben. Ne értsen félre senki! Nem azt akarom ez­zel mondani, hogy nem volt jogunk és alkalmunk felszólalni az évi közgyűléseken, hanem inkább azt, hogy semmi vagy igen kevés lehetőségünk volt arra, hogy mindnyájunkat érdeklő és mind­nyájunk számára fontos ügyekben kellő irá­nyítást és vezetést kaptunk volna a közgyűlések ideje között. Nem vezettek, nem buzdítottak és nem sarkalltak munkára. Olyan munkára, ami egész éven fontos lett volna közegyházi és gyülekezeti életünk szempontjából. Ki törődött azzal, hogy mit tesznek gyülekezeteink a közgyű­lések ideje között a Nemzeti és a Nemzetközi Misszióért, a Keresztyén Nevelés, a Nyugdíj, a Református Sajtó, Irattérjesztés, a Világszövet­ség, a Gyermek és Ifjúsági, a Női és Férfi Mun­ka, a Sáfárság, az Evangelizálás stb., ügyeiért? Ismét azt mondom, hogy ne értsen félre sen­ki! Én semmi esetre sem az elnököket hibáz­tatom ezekért. Hiszen eddig minden egyes el­nök tehetsége szerint igyekezett a legjobbat ten­ni. De az elnök is csak EGY ember és nem vé­gezheti el a munkáját egy sereg más embernek, pláne akkor, ha a saját egyházának a munkája szinte minden idejét igénybe veszi és leköti a mi sajátos amerikai magyar református egyházi é- letünkben. Én mindig úgy néztem elnökeinkre, mint valami kiváló gépész-mérnökre, akit egy nagy gyárba neveztek ki és bevitték a gyárba, hogy most indítsa el a gépeket, irányítsa azokat és gyártsa, produkálja a különböző gyári cikke­ket EGYEDÜL! Vájjon mit tudna tenni a leg­kiválóbb mérnök is — EGYEDÜL — egy gyár­ban, még ha a legmodernebb gépekkel és a leg­jobb anyaggal szerelték is fel azt?! Mikor a Magyar Egyházkerület felállításá­ról, megszervezéséről beszélgettünk és tárgyal­tunk, egyike voltam azoknak, akik az akkor meg­szervezendő és nagy területre terjedő Magyar Egyházkerületet, “az egyházi közigazgatás ered­ményesebbé tétele érdekében területi szakaszok­ra, úgynevezett egyházmegyékre” osztani aján­lottuk.^ Nekünk addig is voltak egyházmegyé­ink. És az egyházmegyei rendszer jól bevált a múltban és jónak tartják azt a jelenben is több jól megszervezett és szép eredményeket felmu­tatni tudó más felekezeteknél is. Mindnyájan tudjuk, hogy az Egyházi Törvé­nyeknek 55-b pontja, valamint a Fort Wayne- ben tartott Egyetemes Zsinat jóváhagyta, hogy a Tiffini Egyezmény elvei és rendelkezései alap­ján a magyar egyházmegyék és gyülekezeteik Magyar Egyházkerületet szervezzenek. A Ma­gyar Egyházkerület földrajzi kiterjedése elke­rülhetetlenül szükségessé tette, hogy azt — a közigazgatás eredményesebbé tétele érdekében is, — egyházmegyékre osszák. Az 1942. évi őszi, az 1943. évi tavaszi konferencián, illetve köz­gyűlésen, a négy egyházmegye részére egy SZERVEZETI SZABÁLYZAT készült, amit az 1944. évi tavaszi közgyűlés “végképpen” megerő­sített és életbe léptetett. Hogy az elmúlt évek folyamán miért nem éltünk jogainkkal, azt úgy is mondhatnám, hogy nem tudom. — Az egyházmegyéknek az egyházkerületi kor­mányzásban való részesedéséhez a jogforrást nemcsak a régi történelmi folyamat szolgáltat­ja, hanem részben a lancasteri és fort-waynei E- gyetemes Zsinatok azon határozatai, amelyekkel a Tiffini Egyezményt megerősítették, részben pe­dig a Magyar Egyházkerületnek az 1944. évi ta­vaszi közgyűlésén hozott határozata. Most látjuk, hogy a fenti határozatok milyen jók és fontosak! A Magyar Egyházkerület ad­minisztrációja szempontjából szükség van a négy egyházmegyére. Tóth Bálint lelkész azt irta, hogy a Northeast Ohio kerületet “gyakorlati szempontból már régóta négy körzetre osztották (sections), bár a Northeast Ohio kerületnek egy­mástól legmesszebb fekvő egyházai nincsenek száz mérföldnél messzebbre.”

Next

/
Thumbnails
Contents