Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-04-15 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C, Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK BABÉRT NEKIK! Örömmel üdvözöljük az Énekkari Találkozók rendezőinek azt a határozatát, hogy előző gyakorlatuktól eltérően ezentúl igenis jutalmakat és vándordíjakat adnak a legjobbaknak ítélt énekkaroknak. Örömmel üdvözöljük, mert az a meggyőződésünk, hogy ez az elhatározás nagy mértékben emelni fogja ezeknek a kedves összejöveteleknek a művészi színvonalát. Mert más dolog csak arra készülni, hogy mi is ott legyünk, hogy ne hiányozzék a mi egyházunk sem — és megint egészen más dolog úgy készülni, hogy különbeknek, jobbaknak találjanak minket, mint a többieket. A nemes verseny nagy mértékben fokozza az igyekezetei, a győzelemre való törekvést, és elejét veszi annak, hogy ellanyhúljunk, félmunkát végezzünk, ímmel-ámmal résztvevők legyünk és csak tessék-lássék legyen a célunk. Más téren talán még megbocsáthatnánk az ilyen lágymelegséget. De itt a legdrágább kincseinkről van szó: hitünkről és nyelvünkről. Éneklésünkkel az Istent akarjuk dicsérni, nyelvünknek pedig ezt a legnagyobb tisztességet akarjuk megszerezni, hogy vele az Istent dicsérjük. Szabad volna ezt a feladatot csak félvállról vennünk? Nem emeli-e ez a kettős cél ez alkalmakat olyan magasra, ahol egyedül csak templomi Istentiszteleteink állanak velük egy sorban?! És valahogy azt ne higyjük, hogy a verseny fogalma nem illenék a keresztyén emberhez! A verseny nem versengést jelent. Olvassuk csak el, milyen lelkesen ír Pál apostol a versenypályákról, miknek úgy látszik ő is rendes látogatója volt. “Akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat. Úgy fussatok, hogy ti nyerjétek el!” (I. Kor. 9:24-27.) És még arra is figyelmeztet, hogy “aki a versenyen küzd, nem nyer koszorút, csak ha szabályszerűen küzd”. (II. Tim. 2:5.) Igen, a nyertesnek koszorút adnak mindenütt, babért! Mert meg is érdemli. A REFORMÁTUSOK LAPJA már e Találkozók megindításakor felajánlott egy vándordíját a nyerteseknek; akkor nem fogadták el. Most örülünk, hogy megvalósíthatjuk ezt a szándékunkat. Díszes emléktárgyat választottunk ki erre a célra, mert a verseny a világ legszebb nyelvén folyik: a legszebb babérkoszorút kell adni nyerteseinek! Azok adják, akik maguk is ezzel a legszebb eszközzel, a magyar nyelvvel dolgoznak: lapunk munkatársai. Valamennyien a magyar nyelv szerelmesei. Akik féltékenyen őrködnek, hogy lapunk nyelvét teljes tisztaságában megtartsák. Eddig sikerűit is. Boldogan ölelik hát keblükre mindazokat, akik ugyanennek a drága ékkőnek szereznek másik foglalatot, és nyújtják feléjük a maguk szerétéiből és lelkesedésből font babérkoszorúját! "KEMÉNY BESZÉD EZ — KICSODA HALLGATHATJA!" Urunk tanításainak egyik leggazdagabb fejezete az, amit János evangéliumának a hatodik részében olvasunk — és mégis itt találjuk azt a szomorú híradást, hogy “tanítványai közül sokan visszavonúltak és nem jártak többé Ő- vele”. Miért? Mert “kemény beszédnek” minősítették a kapernaumi zsinagógában tartott tanítását arról, hogy Ő “az a kenyér, mely a mennyből alászállott és aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké”. Istennek legyen érte hála, hasonló kemény beszédről olvastunk a napokban. A kanadai Egyesült • Egyház evangelizálást vezető és az egyház társadalmi tevékenységét irányító tisztviselői ilyen kemény beszéddel állottak hivatalos hatóságuk gyűlése elé. Abból indúltak ki, amit Evanston is megállapított, hogy az evan- gelizálás nem csak úgy a felszínen tartozik reánk, hanem ott gyökerezik Jézus Krisztusnak az Isten szeretetéről szóló tanításainak legmélyén és az emberi élet minden megnyilatkozására vonatkozik. Kijelentették ezek a hű és bátor tanítványok, hogy az anyagiasság sokkal nagyobb veszedelmet jelent, mint a kommunizmus, mert “amíg a Krisztusban hívők és az Ő testének az egyháznak tagjai, komolyan nem
