Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-04-01 / 7. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA Hartó András south-norwalki lelkész, mint a keresztyén nevelési munka egyházkerűleti bizottságának elnöke; a Camp Mensch Millen augusztusban tartandó nyári táborozásra és ifjúsági konferenciára hívta nemcsak az ifjúságot, hanem a lelkészeket is. Az egyházmegye is magáévá tette azt a javaslatát, hogy a Magyar Egyházkerület alkalmazza Kováts Margit missziós nővért az egyházkerület területén folyó missziói munkára. Böszörményi István bridgeporti lelkész a lelkészek és főgondnokok közös értekezletét, továbbá az evangélizációs gyülekezeti bizottságok elnökeinek a konferenciáját javasolta; ezek előkészítésével a gyűlés megbízta az egyházmegyei elnököt. Elhatározták egy egyházmegye közlönynek a megindítását is, kiadására meg is szavaztak 50 dollárt. A következő évi gyűlést a bethlehemi egyházban tartják meg. Megint fáj a szivünk Mindig kevesebben vagyunk azok közül, akik Istenünk jóvoltából hosszú életet tölthettünk együtt közéletünk pályateréni. A lassan elérkező öregkornak nincsen ennél nagyobb fájdalma: mindig búcsúznunk kell egy-egy baj- társtól, akivel olyan jó volt megosztani munkánkat, küzdésünket. Még nagyobb lehet azonban toledói egyházunknak a bánata, mert minden kétség nélkül az igazi elöljáróját veszítette el, aki majdnem félszázadon át vezette ezt a gyülekezetei, különböző egyházi tisztségeiben, legutóbb pedig mint örökös főgondnoka. Bertók Gyula testvérünknek Isten azt a ritka kiváltságot adta meg, hogy míg édesapját a templomépítő gondnoknak hívják még ma is az öregek Toledoban, addig ő a templom ujjáépíttetését vezethette. Nagyon körültekintő, figyelmes, minden egyházi munkában a szó szoros értelmében fáradhatatlan ember volt, aki mindig saját maga fogta meg a vakolókanalat vagy a festő-ecsetet és úgy adott példát a presbitereknek is arra, hogyan vigyék előbbre egyházuk ügyét. Ügyes és okos üzletember volt, aki nagy hűséggel látta el szép családjának szükségeit, gondosan neveltette gyermekeit és élete végén boldogan gyönyörködött számcs unokájában. Az egész toledói magyarság osztatlan tiszteletét és szeretetét élvezte; közhivatalba is ez az egyetemes megbecsülés segítette. Feleségével együtt ők ketten valóban olyan első emberei voltak ennek az erőteljes, szép gyülekezetünknek, hogy szinte nehéz elképzelnünk ennek életét az ő okos és kedves vezetésük nélkül. Valóban igazi mintaképei voltak az amerikai magyar református egyházi élet elöljáróinak! Bertók Gyula emlékezete soká fog élni, mert mindenki szerette, becsülte és őszintén tisztelte, és az élete valóban áldás volt azon a gyülekezeten. Áldott marad az emléke is közöttünk! Zalamegyében, Balatonfüreden született 1881 julius 9.-én. Ott járt elemi iskolába, Veszprémben pedig polgári iskolába. Édesapja, Bertók Gábor, 1890-ben jött ki Amerikába, ahol egyházi életünk első megmozdulásaiban kiváló szerepet vitt. Először Chicagóban telepedett meg, ahová három évvel később felesége és gyermekei is követték; 1895-ben átköltöztek Toledoba, ahol azóta lakott a család. Gyula Amerikában is folytatta tanúlmányait, elemi majd esti iskolákban; fölnevekedvén, először festő és papirozó volt (milyen nagyszerű előkészület későbbi gondnoki hivatásának végzéséhez!), majd átvette édesapjának jólmenő fűszer- és hentes-üzletét, amihez aztán pénzküldési és közjegyzői irodát csatolt. 1907-ben állami közjegyző lett; gazoline-állomást is nyitott, később egy másikat a fiának is; majd Lukas megye hívta meg tisztviselői karába, olyan munkára, ami magában véve is bizonyította, hogy mekkora volt a közbizalom iránta: az ipari és kereskedelmi cégek mérlegeit kellett ellenőriznie. Egyháza is minden évben beválasztotta presbitériumába; több ízben volt gondnoka is az egyháznak, míg pár évvel ezelőtt örökös főgondnokukká választották, amely tisztséget valóban meg is érdemelt. Nagyon sokat tudnánk beszélni hűségéről és egyháza iránt való nagy szeretetéről. A mi lapunkat is nagyon szerette; azt mondta róla mindig, hogy “minden őszinte jó református magyarnak illő kötelessége, hogy egyedüli magyar református lapunkat pártolja és járassa.” Sok éven át volt toledói képviselője. Az 1910.-ik évben esküdött meg feleségével, a South Bendből való Lengyel Piroskával, aki nemcsak neki lett igazi segítőtársa és gyermekeinek jó édesanyja, hanem az egyházközségnek is legfáradhatatlanabb munkása. A jó Isten meg is áldotta szövetségüket kedves gyermekekkel: négy fiút és két leányt nevelhettek fel és most már tizenegy unokájukban gyönyörködhettek. Szerkesztőnk mélyen fájlalja, hogy február 20.-án bekövetkezett haláláról a clevelandi napilap március 18.-án megjelent számából értesült csupán. Nagyon szeretett volna elmenni a temetésére, hogy ezzel is kifejezésre juttassa azt az őszinte tiszteletet és szerete- tet, amit egyházi életünknek e magasan kiemelkedő egyik vezéralakja iránt érzett. Ha már ezt nem tehette meg, ez úton küldi őszinte részvétének megkésett kifejezését özvegyéhez és gyermekeihez, a gyülekezetnek pedig azt a hő kívánságát, hogy adjon nekik a kegyelmes Isten ezután is olyan hűséges vezetőt, amilyen most elköltözött főgondnokuk volt! Husvéthoz készülünk. Az üres sír bátorít bennünket, hogy a mi sírunk is megüresűl egykor. Addig is, míg ez a dicsőséges idő elérkeznék, bizodalmunk van Jézus Krisztusban, hogy amikor ez a mi földi sátorházunk leomlik: van nekünk épületünk Istentől nem emberkézcsinálta, örök házunk a mennyben, ő azért ment el, hogy abban nekünk is helyet készítsen. Bertók Gyula testvérünk pedig immár beköltözött a számára elkészített otthonba. Majd követjük mi is mindnyájan, mert bizony ott van a mi örökös hazánk!
