Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-03-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK A TÁRSADALOM FELELŐS! Még egyszer külön fel kívánjuk hívni olvasóink figyelmét arra a cikksorozatunkra, mit “Evanstonra készülődés” gyűjtőneve alatt közlünk lapunkban, amelyben sorra vesszük azoknak a főtárgy-csoportoknak az ismertetését, amikről az evanstoni világgyűlésen tanácskozni fognak. Lehet, hogy volt olyan olvasóink között, aki azzal tette félre eddigi cikkeinket, hogy ezek a kérdések csak a theológusokat érdeklik. Hogy ez a felfogás mekkora tévedés volt, azt azonnal meg lehet állapítani, a jelen számunkban közölt és az ezután még közlendő cikkekből. Modern életünk elevenjébe vágnak bele ezek a tárgyak — és pedig késsel és ugyan mélyre! Mai fejtegetésünkben ott találunk néhányat a politikai és gazdasági élet legnehezebb problémái közűi, amiknek a tárgyalása elől nem térhet ki az Egyház, ha csakugyan szívén viseli az emberiség erkölcsi és szellemi jólétét. Földünk csaknem minden országában uj gazdasági és politikai berendezkedésre van ma szükség, hogy az igazság, biztonság és állandóság egyensúlyát helyreállítsuk. Tud-e az Egyház valamilyen határozott irányt mutatni arra, hogy miképpen alakítsák ki a jövendő gazdasági és társadalmi fejlődésének formáit? Mi az Egyháznak a szerepe a népek és nemzetek közötti összeütközésekben a gazdasági célkitűzésekre vonatkozólag? Van-e egyáltalán köze a keresztyén hitnek és reménységnek korunk gazdasági és társadalmi problémáihoz? Igenis van, még pedig nagy köze van. E fejtegetésekből kitűnik, hogy a társadalom felelős a maga tagjaiért. Magát ezt a megállapítást is az Egyház tette, az amsterdami első ilyen világgyűlésen. Természetes volt ez, mert hiszen az Egyház a letéteményese annak az örökségnek, mit Jézus Krisztus hagyott reánk, amit mi ke- resztyénségnek nevezünk. A társadalmat pontosan a keresztyénség elvei és követelményei teszik felelőssé. Ez pedig azt is jelenti, hogy az egész emberi társadalomban semmi és senki nincsen, akinek nagyobb volna a felelőssége, mint az Egyháznak, — hiszen az Egyház e felelősségnek az elindítója és a számonkérője. Ezzel a roppant felelősség-tömeggel kell szembenéznie az Egyháznak. A régi görög hitregék labirinthusa nem volt rettentőbb útvesztő, mint amilyen ez a tömkeleg. Ebből kell Evanstonban megkeresni és megtalálni a kivezető útat. Nincs veszíteni való idő: halálos verseny folyik. A keresztyénség mindenképen győzni fog, — az Egyház azonban csak akkor, ha tisztán és helyesen értelmezi és képviseli a keresztyénséget. Ennek is el kell dőlnie Evanstonban. Nagyon is közelről érdekel hát mindnyájunkat a Felelős Társadalomról szóló fejtegetés. ÜDVÖZÖLJÜK BÁCHKAY BÉLÁT! A Balogh István távozásával megürült titkári hivatalba az igazgatóság Báchkay Béla hírlapírót állította be, ki február elsején el is foglalta uj hivatalát az Amerikai Magyar Szövetségnél. Minden amerikai magyar érzi, a távolabblá- tók tudják is, hogy mekkora szükség van ma az Amerikai Magyar Szövetségre. Két roppant feladat állítja elénk szükségességét. Az egyik az amerikai magyarságnak föltétlenül egy táborba tömörítése. Enélkül szó sem lehet a második feladat teljesítéséről, pedig ma az a mi tölrténelmi hivatásunk. És ez abból áll, hogy szószólója és védője legyünk a rabigában sínylődő* szegény magyar nemzetnek. Nem a magyar az egyetlen elnyomott nemzet ma, de minden más elnyomott nemzetnek van szószólója, védője, barátja. Csak a magyarnak nincs. Az amerikai magyanak azonban nem azt kell keresnie, hogy miért nincsen, — hanem oda kell állam az átszakadt gáthoz és hozzá kell kezdeni a helyreállítás munkájához. Még csak azt sem szabad néznie, hogy van-é valami kilátás a sikerre, sem pedig azt, hogy milyen kicsi, milyen törpe az ő ereje. Tudnia kell, — hiszen keresztyén és e- zeréves történelemnek bizonyságai felhőzik körül, — tudnia kell, hogy minden emberi akadályon keresztül biztos győzelem várja a gyöngét is, ha Isten harcol mellette. Ugyan hol volna az amerikai nemzet, ha a kis tizenhárom kolónia szembe nem mer szállani a hatalmas angol birodalom
