Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-03-01 / 5. szám
EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume LIV., Number 5. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster. Pa., March 1, 1954. EGYETEMES IMANAP Hatvanhét évvel ezelőtt, 1887-ben, a mi presbiteriánus egyházunk női missziói tanácsa kezdeményezte, 1920-ban a canadiak is elfogadták és 1927-ben egyetemes, az egész földre kiterjedő imanappá lett. Az idén március 5.-ére, péntekre esik; mindig a böjt első péntekjén tartják. A múlt évben országunkban több mint kétszáz rádió-állomás kezdte és végezte e napot az Imanapra készített imádsággal; húsz kormányzó és több mint száz polgármester bocsátott ki hivatalos proklamációt, amiben arra hívták fel polgártársaikat, hogy tartsák meg az, Imanapot. Ma már nemcsak az asszonyok tartanak, sok helyen egész napra szóló, imaórákat a templomokban ezen a napon, hanem a déli órában az üzletemberek jönnek össze, napközben gyárakban, kollégiumokba^ kórházakban és egyetemeken, este pedia«egész »falvak vagy városok közönségével köz§s&J^téáti$2# teleteken jönnek össze férfiak és nők és ‘gyermekek; az utóbbiaknak sok helyen külön órákat tartanak, más helyeken viszont ennek a napnak mind a huszonnégy óráján keresztül folytonosan tartó könyörgéseket mondanak. Az idei Imanap hangúlatába fájdalmasan tragikus mozzanat gyanánt lép be a Miss Sarah Chakko halála, aki az idei Imanap Istentiszteletét és imádságait írta meg. Miss Chakko az Egyházak Világtanácsának egyik alelnöke volt, akinek közreműködésére sokat számítottak az evanstoni gyűléssel kapcsolatban. Az indiai Isabella Thoburn kollégium elnöke volt, és mint ilyen fogadta a Világtanács múlt évi gyűlését Lucknowban. E sorok írásakor még nem ismerjük halála körülményeit, távozását azonban mélyen fájlaljuk és az általa okozott veszteséget mi is érezzük, mert nagyban reménykedtünk, hogy Evanstonban újra találkozhatunk vele. Mint egyszer már megírtunk, az egyik clevelandi egyházi gyűlésen találkoztunk vele először és folytattunk bár rövid, de rendkívül érdekes beszélgetést arról a kérdésről, hogj "Mi Aiyánk, foglalj bele mindnyájunkat a Te különösen nagy szeretetedbe ezen az Egyetemes Imanapon; akárhol is vagyunk most, egyesíts minket azokkal, akik most a Te templomod padjaiban ülnek, óh örökké élő Isten! Könyörgünk Hozzád, világosítsd meg értelmünket, hogy kellőképpen felfogjuk e nap jelentőségét, hogy megláthassuk, hogy templomodnak minden padja bárhol ez egész földön 25,000 mértföld hosszú, mert a Te gyermekeid ott ülnek azokban egymás mellett minden nyelvből, minden népből, minden fajból és minden ágazatból; egyesíts minket ővelük lélekben! Add vissza nyelvünkre az imádságnak elveszített nyelvezetét, amikor résztvevő szeretettel emlékezünk most minden embertestvérünkre, — azokra, akik remegésben vagy veszedelmekben élnek, azokra, akik elfelejtkeztek Terólad, azokra, akik keresnek Tégedet és azokra, akik hűségesen szolgálnak Téged. Óh hadd kössön a Te Szent - Lelked mindnyájunkat össze egy családdá, hogy eljöhessen a Te Országod és mindjárt elkezdődhessék mindegyikünkben, az Úr Jézus Krisztuson át. Ámen." össze lehet-é egyeztetni a haza fogalmát az Isten Országának eszméjével. Mélyen meghatott annak tapasztalása, hogy keresztyén hitét és Urunknak tanításait ő is minden másnak fölébe helyezte. Óh, ha ez a felfogás egyetemessé válhatott volna, mielőtt korunk nagy válsága reánk szakadt: mily más volna most az Imanap jellege, jelentősége és haszna! Ennek meggondolása indítson fel bennünket még buzgóbb könyörgésre, hogy szívünk mélyéről fohászkodhassunk azért, hogy csakugyan jönne el, és minél hamarabb jönne, az Isten Országa! Az Egyetemes Imanap perselypénzét mindig valamilyen missziói célra fordítják. Menjünk el mi is oda, ahol ezen a napon imádkoznak, hogy mi is részt vehessünk abban a könyörgésben, amely huszonnégy órán át megszűnés nélkül körűlmegy a föld kerekségén. De ha bármilyen okból nem vehetnénk részt testileg ebben a közösségben: lélekben egyesűl- fjjÜJik vele az által, hogy mondjuk el mi is ezt az ililádságot, mit országunkban e napon mindenütt használni fognak: