Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)

1954-02-15 / 4. szám

6

REFORMÁTUSOK LAPJA

■

"TARTSD MEG, AMI NÁLAD VAN”

(Jel. 3:11)

Irta Paál Gyula lelkészünk, a Magyar Egyházkerület alelnöke

Fó'esperes Ur! Először így szólítalak, mert amerikai magyar református életünk jól szabta reád ezt a ruhát. Főesperes, — megtartottad azt, amit az Úr reád bízott. “Arte et marté dimican- dum”, mondja templomod egyik főszimbóluma. És te vitézkedtél, keményen tusakodtál nyájadért, melyet hited, meggyőződésed és hűséged egyháztestté emelt. “Eljövök hamar..”, ígéri a Főpásztor Krisztus és sápadt ajkad, halállal váratlanul birkózó lényed boldog meglepetéssel felel: JÖVEL URAM JÉZUS!! “Mert akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak.” (I. Tim. 3:13). S ezt a verejtékkel, vérrel, megszerzett tisztességet el nem veszi tőled senki. Az örök-életben Az őrzi, aki a töredezett nádszálat nem töri ösz- sze és a pislogó gyertya-belet nem oltja ki. Itt pedig az Ecclesia Militans-ban, a földi, küzködő Anyaszentegyházban tisztességedet nemcsak közkatonáid, de a porondon veled küzdő ellenfeleid, — akikről te már tudod, hogy neked édes testvéreid az Urban — ők is őrzik és szívükre ölelik.

Amit reád bízott az Ur, megtartottad mint a perth-amboyi nemes ekklézsia hűséges, munkás pásztora. Templomod ékesen viseli bátor, küzdő egyéniséged jelképeit. Könnyes arcok, roskadó férfiak, bánatos lelkek beszélnek arról, hogy pásztori karod és felelős szíved nagyon fognak hiányozni a jeles ekklézsia kormányzásában.. A pásztorokról pedig az kívántatik meg, hogy első sorban hűségesek legyenek. Hova el nem mentél volna gyülekezetedért?! “Azért bizonyságot teszek előttetek, hogy mindenek vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát. VISELJETEK AZÉRT GONDOT MAGATOKRA!!” (Csel. 20:26-28).

Megtartottad családod körében azokat, akiket az Úr reád bízott: hűséges, lelkitárs hitvesedet, bátor keresztyéni hitű leányodat. Majd megszakad a szívük, de méltók akarnak maradni hozzád. Előttünk alig mutatják könnyeiket. Majd magános órákon az emlékek ölén megerednek a könnyek s mi ígérjük, hogy őértük többet imádkozunk, mint érted.

Dr. Vincze Károly, te a theológiai tudományok Mestere és Doktora, te megtartottad, ami nálad van. Megtartottad első sorban őseink szent örökségét, minden cifrálkodiás nélkül. Volt életedben olyan korszak, amikor még fiatalos hévvel felvetted a theológiai viták hömpölygő, pergő fonalát. És nem voltál méltatlan ellenfél soha. Akik melletted álltak, akik ellened küzdöttek, veled tusakodtak: mind a két fél tudta, hogy Sárospatak fiával, a történelmi kálvinizmus bajvívójával számolni kell.. Volt idő", amikor alkalmat adtál nekünk, hogy meggyőzzünk. S HA JOBBAN SZERETTÜK VOLNA A FŐPÁSZTORT, A MI KRISZTUSUNKAT, HA JOBBAN SZERETTÜNK VOLNA TÉGED, HA JOBBAN KÉPVISELTÜK VOLNA VÉLT, HALADÓBB IGAZSÁGUNKAT, AKKOR TALÁLKOZTUNK VOLNA EGY KÖZÖSEN ELÉRT UJ PONTON.. Amikor azonban vége felé járt zarándoklásod, akkor többé már nem vitáztál.. Szépen felkészülve, tiszta szorgalommal álltái utolsó nagy harcodban is. HŰ VOLTÁL MINDHALÁLIG HEIDEL- BERGI KÁTÉDHOZ ÉS MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁSODHOZ!! Ki vehetné el jutalmadat?! Legjobb meglátásod szerint “szabályosan küzdöttél” és nem a levegőt vagdostad... Tudod, Károly Bátyám, a “Hiúság Vásárán” — s óh jaj mi sokszor azzá tesszük életünket — a KERESZTYÉN BAJTÁRSNAK, A HŰSÉGESNEK KELL ÉLETÉVEL FIZETNI.. TE AZZAL FIZETTÉL! MERT — BÁR EMBERI SZEMEK ELŐTT EL VOLT TAKARVA — TE JOBBAN SZERETTÉL! Mások majd írnak rólad, mint amerikai magyarról, MI a “SZENT TÖRTÉNET” KERETÉBEN LÁTUNK TÉGED... Hittel látjuk, hogy zarándok- útad magasra ível.. A hit nem hiszékenység, nem üres álmodozás, hanem a legnemesebb tény- feltételezésre való rászánása az életnek. EZT TESZEM ÉN MOST. HIT-KÉPZELETEM SZÁRNYÁN KÖVETLEK: UJ ZARÁNDOK LÉPDEL A VIA SACRÁN, A MENNYEI JERUZSÁLEM FELÉ. Már nem mi vagyunk a társaid: A TAR- ZUSI PÁL VILLÁM-SZEME INT FELÉD, AUGUSTINUS ÉS KÁLVIN JÁNOS NÉVEN SZÓLÍT, OEKOLAMPADIUS ÉS BULLINGER KEDVES HITVALLÁSAIDRÓL BESZÉL.. A NAGY KUYPER ÁBRAHÁM, BAVINCK ÉS SEBESTYÉN JENŐ EGÉSZEN KÖZELRŐL SZÓLÍTANAK MEG TÉGED. JÓ TÁRSASÁGBAN VAGY:

megbízható társak ezek., de én hiszem, HOGY MI IS TALÁLKOZUNK...

Életed-halálod tanulságait egy pár töredezett gondolatban hadd vonja le az, aki, bár felekezet szerint a “másik oldalon” állott, de aki hittel értékelni tudja és meri hagyatékodat:

1. Közkatonáid többé nem rejtőzhetnek palástod mögé, ellenfeleid nem nagykodhatnak azzal, hogy veled vitáznak, vagy veled harcolnak: mind a két félnek el kell érni hitbeli nagykorúságra.. “Egymás terhét hordozzátok”, de az intés folytatódik, “minden ember a maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve. Mert kiki a maga terhét hordozza..” (Gál. 6:2-5).

2. ígérem s egészen biztosan sokan velem ígérik, hogy többé nem lesznek olcsó, üres ígérgetések és egyházi nagyzolások.. Halálod hirdeti, hogy becsületesen és alaposan mindig csak “a következő lépésre” kell készülni.