Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-02-01 / 3. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA HAZAMENT EGY KEDVES TESTVÉR PUTNOKI GYULA Leechburgi magyar református népünk osztatlan mély szomorúsággal búcsúzott a mi szeretett gondnokunktól, Putnoki Gyulától, november elsején. Magyar népünk fogyó, hulló első generációja benne egyik legértékesebb tipusú egyéniségét veszítette el. Meleg, szeretetteljes személyisége, végtelenül biztató kedves mosolygása és kifogyhatatlan jósága mögött az élő hit vonzó igazgyöngye ragyogott. Aki csak egyszer találkozott vele életében, azt is megragadták azok az arcra, beszédre, modorra, jellemre oly félreismerhetetlenül kiülő, megnyugtató vonások, amik a magyar református ember hitbeli nagykorúságára eljutásának olyan páratlanúl drága jegyei. Mindez az ő biztos, céltudatos életének megérett gyümölcse volt, — beszédes bizonysága Isten kegyelmének, aki “mindig diadalmenetben vezet minket Krisztusban és az Ő ismeretének illatját mindenütt terjeszti általunk.” Putnoki bátyánk csakugyan Krisztus jó illata volt Isten számára, akinek arcán felragyogott Isten ismeretének dicsősége abban a világosságban, mit Krisztus gyújtott szívünkben. Példaképe volt az adott szó, férfias gerincesség és egyenesség embereinek. Nem álmokat kergetett, hanem az élet adottságaiból építette ki a maga sajátos világát. Mint családja és egyháza önzetlenül munkás tagjának, forró vágya és imádsága volt a leechburgi magyar református ekklé- zsia újra egyesülése és Krisztusban való egysége. Éveken át dolgozott ennek jelenén és jovőjén áldozatos, bízó, reménykedő lélekkel. Rendületlenül tett hitet a Lélek egységéről:“egy test, egy lélek, egy reménység, egy Ur, egy hit, egy kereszt tyénség, egy Isten, mégis mindenek Atyja.” Valóban, ha ez a gyülekezet átvészeli a nemzedékváltás félelmetes viharait és megmarad a jövő generációk számára is, megmaradásában hervadhatatlan érdeme lesz Putnoki Gyulának, aki egész életével tett bizonyságot arról, hogy a gyülekezetei Isten népévé az teszi, ha az emberi lelkekben kinyílnak az áldozatos szeretet rózsái, fölmelegednek az emberi szívek és mosolygó testvérek a Krisztusban uj életet nyert örökösök örömével tudnak minden emberi, nyelvi, származásbeli a- kadályon túljutni. Ő ezt az útat járta és amíg a mi kis harangunk itt megfáradtakat és megter- helteket imára hív, addig mindig fognak emlékezni reá, úgy, mint a “szeretet emberére”, — az én munkámban talán az egyetlen emberre, akire soha senkitől semmi elmarasztaló megjegyzést nem hallottam. Elek Áron lelkész GYÖNGYSZEMEK Nemcsak kenyérrel . . . Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem szépséggel és összhanggal, igazsággal és jósággal, munkával és szórakozással, szeretettel és barátsággal, törekvéssel és hódolással. Nemcsak kenyérrel, hanem az égboltozat tündöklésével éjjel, a menny dicsőségével hajnalban, a színek összevegyül ésével naplementekor, a magnólia-fák bájosságával, a hegyek nagyszerűségével. Nemcsak kenyérrel, hanem az óceán hul- lámtörőinek fenségével, a holdfény reszketősével a tó nyugodt víztükrén, a hegyi zu- hatag villanó ezüstjével, a hópehely-kristá- lyok finom mintájával, a művészek alkotásaival. Nemcsak kenyérrel, hanem a fülemile édes hangjával, a szél susogásával a fák között, a hegedű varázslatával, a lágyan világított székesegyház magasztosságával. Nemcsak kenyérrel, hanem a rózsák illatárjával, a narancsvirág jóillatával, a fris- sen-vágott széna szagával, a jóbarát kezének szorításával, az édesanya csókjának gyöngédségével. Nemcsak kenyérrel, hanem költők dalaival, bölcsek tudásával, szentek tisztaságával, nagy lelkek életrajzával. Nemcsak kenyérrel, hanem barátsággal és nagy kockázatú vállalkozásokkal, kereséssel és találással, szolgálással és osztozással, szeretéssel és kapott szeretettel. Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem azzal, hogy hűséges az imádkozásban, készen arra, hogy kövesse az Szent Lélek vezetését, és hogy megtalálja és cselekedje Isten szerető akaratát most és örökkön örökké. The University Presbyterian
