Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 tusban van”! Az Ő érdeméért kérünk, könyörülj rajtunk és tarts meg minket ott a Te kezedben! Ámen. Bibliaolvasási kalauz 1. nap: Zsolt. 90:1-12. Ezer esztendő a Te szemed előtt. 2. nap: Zsolt. 139:1-12. Te körülzártál engem. 3. nap: Zsolt. 31:11-24. Sorsom a Te kezedben van. 4. nap: 5. Móz. 4:32-40. Kérdezősködjünk a régi időkről. 5. nap: 1. Kor. 10:6-13. Nem kísért erődön fölül. 6. nap: Zsolt. 91. Szárnyainak árnyékában nyugszom. 7. nap: 1. Kor. 1:1-9. Hű az Isten. 8. nap: Csel. 5:27-32. Istennek kell engedelmeskednünk. 9. nap: Csel. 19:21-22. Rómát is meg kell látnom. 10. nap: Máté. 23:23-24. Meg kell tennetek. 11. nap: Róm. 15:1-6. Az erőtlenek gyöngeségei. 12. nap: Márk 9:14-29. Hiszek. 13. nap: 1. Péter 1:3-9. Akit nem láttunk. 14. nap: Zsid. 11:1-7. A hit. 15. nap: Zsid. 11:39-12:3. A még jobb hit. KOVÁTS MARGIT EMBER TERVEZ — ISTEN VÉGEZ “Az embernek elméje gondolja meg az ő útját, de az Úr igazgatja annak járását.” Péld. 16. 9. Akkor nyáron elhatároztam, hogy nem megyek haza karácsonyra. Egyedül fogok ünnepelni, hiszen olyan sokan ünnepelnek egyedül.Hány- tól hallottam már, hogy milyen nagy elhagya- tottságban voltak, senki ajtót sem nyitott rájuk. Elgondoltam, hogy majd feldíszítek magamnak egy kis fenyőt, azután leülök szépen, előveszem a Bibliámat, elolvasom a karácsonyi evangéliumot, imádkozom a azután majd haza gondolok, hogy most milyen jó otthonn, mikor együtt van a család. Aztán gondoltam, meglátom, hogy én is azt mondom-e, amit az emberek, hogy milyen szomorú karácsonyom volt nekem is! Drága, jó Édesanyámnak is megmondtam előre, hogy csak az ünnepek után megyek majd haza, mert meg akarom tudni, hogy milyen egy magános karácsony-este? Nem nagyon értett velem egyet ebben a dologban, de jobban szeretett annál, minthogy kedvemet szegte volna valamiben. Erősen közeledett a karácsony. Szép, fehér hó borította be az egész várost. Karácsonyi hangulat uralkodott mindenfelé. Soha nem tűnt fel ilyen erősen, hogy az emberek ennyire jók hozzám. Minden ismerősöm megkérdezte tőlem, hol fogok ünnepelni és mindenki meghívott magához, hogy csak nem leszek egyedül ezen az áldott estén!? Mindenkinek megköszöntem a jóságát, de mindenkinek azt mondtam, hogy egyedül szeretnék lenni karácsony este. Voltak, akik megnehezteltek rám, de én hűséges akartam maradni elhatározásomhoz. Drága háziasszonyom sokat mosolygott rajtam, mert neki elmeséltem, hogy miket is akarok csinálni azon az estén? A karácsony pedig jött szép fehér havasnapok szárnyán egyre közelebb. Pont egy hét választott el tőle már... Valami dolgom volt a K-telepen. Ragyogó, téli napsütésben sétáltam visszafelé. Lábaim a- latt vidáman ropogott a hó s a fákon, mint opál- cseppek remegtek a fehér zúzmarák. Nem siettem, ki akartam használni ennek a napnak a szépségét és gondoltam, hogy egy kis kerülővel benézek a nyomorék gyermekek otthonába is. Biztosan nagyon örülnek majd és így személyesen kívánok mindenkinek “boldog karácsonyt“. Vagy 16-18 testi fogyatkozásban szenvedő kislány volt az otthonban, akiket diakonisszatestvérek gondoztak s az otthonnak áldott, hívő keresztyén légköre volt, mert gondozottak és gondozók egyaránt Isten gyermekei. Csengetésemre mosolyogva jött kaput nyitni egy kedves kis testvér jelölt s vidáman kísért a testvérekhez, akiket nagy, karácsonyi előkészületek közt találtam. A gyerekek a nappaliban voltak és most az egyszer senkinek sem volt szabad csak úgy egyszerűen bemenni hozzájuk! Bizony nem! Ók is készítették karácsonyi meglepetéseiket és még Ilka testvérnek is kopogtatni kellett, ha be akart menni hozzájuk, — jaj, mert úgy tele Voltak titkolódzással. Bizony, nekem is engedelmesen kopogtatni kellett, mikor most mentem és megvárnom, míg a kis Rózsika ajtót nyitott. No, volt nagy örvendezés és ujjongás, mikor megláttak. A következő pillanatban valamennyi körültem volt, igen szívélyesen üdvözöltük egymást. Mind ölelt és mindenki beszélt! Mind egyszerre akarták elmondani, hogy kinek, mit készítenek és nekem mindent meg kellett néznem. De micsoda szép dolgokat is csináltak! A Zsófi remek matyó térítőt készített, ő tervezte a mintát egyedül! A Zsuzsika kúnsági hímzése is eredeti volt. A Jolánka sárközi mintája egy kicsi fehér dobozon száz nyelven beszélt; Juliska, Sárika ketten készítettek el egy ollózásos asztalterítőt, — valóban, kiállításra való munkák! Egyik szebb volt, mint a másik! Ki hitte volna, hogy ilyen ügyesek ezek a kislányok?! “Csak szorgalmasan, gyerekek, — biztattam őket nevetve, — egy hét múlva karácsony estje van!” Ragyogtak a szemek, az arcok kipirúl- tak! De boldogok is voltak ott azok a gyerekek! Ma is jó rájuk gondolnom! A kicsi Rózsika csak odajött hozzám, rám nézett nagy, barna őzike szemeivel, megsímo- gatta a kezem és hízelegve, mint egy kis cica, megkérdezte: “Margit néni hol lesz karácsonykor?” — Hát hol lennék kis lelkem?! Otthon a lakásomban! — — Ugy-e, gazdag vendégei lesznek? Ugy-e, nagyon szép ruhájuk lesz?! — Nem, Kicsikém, — mondtam neki és meg- símogattam kicsi arcát, — egyedül leszek.
