Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-07-01 / 13. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA re, Istenhez való visszatérésre, mint eddig bármikor. Akármilyen kicsik vagyunk is: segítsük ebben hűséggel és lelkesen! Nemcsak azzal, hogy a magunk életét alkalmazzuk hozzá, hanem azzal is, hogy másokat is megnyerünk ennek az igazi “amerikai életmódnak”. Mert abban bizakodunk és reménykedünk, és azért imádkozunk is, hogy minél hamarább jöjjön el az az idő, amikor az amerikai életmód a keresztyén életmód lesz! Amikor ez a nemzet Isten alatt benne él az Isten Országában. AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL A missziói munka válsága Indiában. — Mindnyájan tudjuk, hogy mióta a kommunizmus uralomra jutott Khínában, ezt a legnagyobb ázsiai országot teljesen elveszítettük a missziói munka számára: a misszionáriusokat a kormány kiutasította, az állomásokat bezárta vagy más célokra kisajátította. Khínában ez idő szerint bezárúlt az ajtó a keresztyén missziói munka előtt. Most Indiára került a sor. Itt azonban egészen más a helyzet. Az új indiai alkotmány teljes vallásszabadságot biztosít mindenkinek, és így a keresztyéneknek is; ellenben semmiképpen nem hajlandók ezt a szabadságot a hittérítésre is kiterjeszteni. A hittérítőket nem utasítják ki, sőt ezután is szívesen fogják őket látni, de csakis akkor, ha tevékenységüket kizárólag emberbaráti jótékonyságra és az indiai élet színvonalának emelésére korlátozzák, vagyis arra, hogy a hindu emberből jobb hindut, a mohamedánból jobb mohamedánt, a keresztyénből jobb keresztyént formáljanak. Azt azonban nem hajlandók megengedni, hogy evangelizáljanak, vagy híveket szerezzenek a keresztyén egyház és hit részére. Annak idején Mahatma Gandhi is ezt a felfogást vallotta; emlékezetes marad az a mondása, hogy ha hatalmában állana, olyan törvényeket hozatna, amelyek megtiltják a lelkek halászá- sát. Úgy látszik, hogy követői ugyanebben az irányban haladva teszik mindig súlyosabbá a helyzetet. A hinduk három szempontból féltékenyek a keresztyénségre. Kultúrális vagyis művelődési szempontból attól félnek, hogy a misszionáriusok tevékenysége, az ő evangélizálásuk, térítési munkájuk idegen kultúrának nyitja meg az ajtót és ez az idegen kultúra aláássa az ősi hindu kultúrát. Minden missziói telepre, de különösen az amerikaiakra, úgy tekint- tenek, mint az idegen kultúra egy szigetére, előretolt végvárára, ahonnan idegen nevek, ruhák, ételek, életmód, házieszközök, bútorok, stb., lopóznak be a hindu életbe és aláássák a hindu kultúrát. Művelt hinduk, akik idegen országokban utaznak, ugyanilyen dolgokat vásárolnak össze és hoznak be közéjük; de bűnül ezt csak a hittérítőkkel szemben rójják föl. Társadalmi szempontból azzal a váddal illetik a keresztyén egyházakat és intézményeket, hogy ezek külön elszigetelt közösségeket alkotnak, olyanokat, mint amilyenek a régi kasztrendszerben voltak, és ezeket sem az új alkotmány, sem a kormány nem hajlandó többé megtűrni. “Keresztyén egyház’’ vagy “keresztyén kollégium’’ vagy “keresztyén kórház” ilyen gyanús és kifogásolt nevek. A harmadik kifogás politikai természetű: attól félnek, hogy a missziók részére odaérkező idegen tőke (ami kétségtelenül hatalmas összegeket jelent) az idegen politikai befolyást úgy megerősítheti, hogy az veszélyeztetheti a nemzet függetlenségét. Ezért egymás után alakúinak különböző szervezetek, amelyek azt sürgetik, hogy India ne legyen többé csak polgári állam, hanem változzék át theokra- tikus állammá, természetesen a hindu vallás alapján. A hindu vallás és kultúra a féltett kincse ennek a most erőteljesen feltámadt nemzeti- es érzületnek. Ezért nem hajlandók szívesen látni olyan vallást, melynek alapítója és feje azt hirdeti, hogy “Kövess engem!” — íme, hogyan növekednek a bizonyságai annak a mulasztásnak, amit az evangéliumi keresztyénség követett el, hogy nem tudta magát és hitét elszakítani a nemzeti érzéstől, helyesebben fölibe emelnie ennek! Most a világszerte föltámadó nemzeti érzület elsodorja útjából az olyan keresztyénséget, a- melyen más nemzetiség színeit és jellegét gyanítja. Legmélyebb fájdalom ez az amerikai protestántizmus részére, mely igazán nem szolgált soha gyarmati politikai érdekeket a maga egészen önzetlen és kizárólagosan keresztyén missziói munkájával! A kálvinizmus haladása Mexicó- ban. — A mexicói presbiteriánus egyház legutóbbi zsinatán számba- vették, hogy milyen sok az aratásra váró gabona, és elhatározták, hogy mindenütt egyházközségeket létesítenek, ahol és amint ez lehetővé válik. S az aratásnak az arató a legfontosabb kelléke, minden erejükkel arra vetették magukat, hogy munkásokról gondoskodjanak, akik kimenjenek az Úr aratásába. Az ország fővárosában működik a presbiteriánus egyház theológiai szemináriuma, a- hol lelkészeket képeznek ki; ugyanott megnyitottak egy olyan diák-központot, ahol a város sokezer keresztyén diákja, kik különböző intézetekben tanúinak, összejöhet egymással és otthonra is találhat. Merida város egyik kollégiumának diákjai számira is hasonló lakóhelyről gondoskodtak, aminek falai között vallásos tanítást is nyernek és gyakorolhatják vallásos életüket. Xozenpich városban Biblia-intézetet tart fenn a presbiteriánus egyház, melyben 600 evangélistát nevelnek, akik aztán önkéntes gyülekezeti munkára mennek ki, vagy pedig továbbtanulásra a meridáni presbiteriánus szeminárium, ba mennek. Ezekbe az intézetekbe messze földről jönnek a mája-törzs fiai, akik Mexico állam déli részében élnek és részben spanyol, részben mája-nyelvet beszélnek. (Vannak magyar tudósok, akik a magyar nyelv eredetét ezzel a mája-törzzsel kötik össze.) Az ország déli részé- oen olyan rosszak a közlekedési viszonyok, hogy az egyház munkájának legnagyobb részében a misszionáriusok repülőgépeket használnak, a- miket hangszórókkal, álló- és mozgóképeket vetítő gépekkel és minden modern eszközzel felszerelnek, amiket nehéz munkájukban használhat, nak. — Egyelőre még Guatemalában is folytatja missziói munkáját a presbiteriánus egyház; reméljük, hogy hogy a most kitört kommunista bel- háború nem fogja ezt megzavarni. Az idén történt meg első ízben, hogy benszülött embert, egyetemi képzettségű lelkészt állítottak az ottani theológiai szeminárium dékáni állásába. Ugyanő az egyházkerület állandó titkára is. (Folytatás a 12. oldalon)
